Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

A* ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülésé Igen t. Nemzetgyűlés! Legyen szabad még egy kérdést, megemlítenem. A magyar demo­kráciának ereje és belső öntudatának tudatában végre egyszer tennie kell egy komoly lépést a szellem és az irodalom emberei felé, azok felé, akiktől elválaszthatta ezt a mi mai demokrá­ciánkat bizonyos gondolkozásbeli különbség, de akik szemben álltak a német nácizmussal és akik oda vannak kötve a maguk gyökereivel a magyar néphez és csak ezt a népet akarták szolgálni. Ezeknek számára lehetővé kell tenni, hoery ne vesszőfutás közben és ne megalázot­tan térjenek vissza a magyar közéletbe» de jöj­jenek közénk a demokrácia szeretetével, abban a tudatban, hogy a demokrácia is megbecsülés­sel és szeretettel fogadja őket be soraiba és munkásai közé. (Helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! A politikai és gazdasági felszabadítás terén nagy lépéseket tett ez a nemzet. Politikai téren megalkottuk most vá­lasztójogunk egyik részét és szabadiságot biz­tosítunk a következő választásokra. A gazda­sági felszabadítás területén is komoly lépések történtek. Egyeit szeretnénk még kérni: a tiszta demokrácia nagy elveinek egyértelmű elfoga­dása mellett közös erőfeszítéssel teremtsük meg a demokratikus metódusok feltétlen ural­mát ebben az országban, (Hosszantartó taps a kisgazdapárton.) A széles néprétegek hitét akkor fogjuk megszilárdítani a demokráciában, amikor ezek a széles, milliós néprétegek világosan látják a hirdetett elvek és a folytatott gyakorlat közötti maradéktalan azonosságot. (Ügy van! Ügy van! — Nagy taps a kisgazdapárton.) De, t. Nemzetgyűlés, ha ezen a téren mi bírálatot gyakorolunk, ezt a bírálatot mindig a nemzet érdekében óhajtjuk gyakorolni. Senki sem mondja .azt, hogy Magyarországon dikta­túra van. (Rákosi Mályási (kp): Ügy, van!) — Taps.) A mi szabadságunk érvényesítését itt-ott vidéki kiskirályok korlátozhatják. (Ügy van! Ügy van! — Taps u kisgazdapárton.) De ez nem diktatúrát jelent, ihanem kisiklásokat, amelye" ket orvosolni mindnyájunknak egyforma köte­lességünk. (Egy hang, a kisgazdapárt oldalán: Minél előbb! — Taps.) Én kijelentem a nemzet­gyűlés színe előtt, befelé az országban és ha szükség van rá, kifelé is, mert a magunk be­csületét is védem ma: a független kisgazda­párt soha egy percig nem volt hajlandó a múltban, nem hajlandó ma és nem lesz haj; landó a jövendőben egy percig sem fedezni olyan kormányt vagy rendszert» amely a dik­tatúrára való törekvésnek csak a szándékait is elárulná magáról. (Élénk taps és helyeslés a kisgazdapárton és a demokratapárton.) T. Nemzetgyűlés.! Ki kell hagynom egypár, témát. Befejezem azzal, amivel Bákosi Mátyás képviselőtársam is befejezte, azzal tudniillik, hegy én magam is utalok elsősorban a magam pártjának a felelősségérzésére, mert ez^ köte­lességem, de minden pártnak a felelősségérzé­sére is, mert azt hiszem, hogy ez mindnyájunk­nak joga. Én azt szeretném, ha a közelgő vá­lasztások alatt, amelyeket a független kisgaz­dapárt is akar, nem bontódnék meg sem a köz­ponti vezetésben, sem sehol a fővárosban, vagy a vidéken a pártok belső egyetértése, sőt azt szeretném, ha annyira tudnók fegyelmezni ön­magunkat, minden párt önmagát elsősorban, hogy a demokratikus pártok belső egyetértése szilárduljon meg ez alatt a választás alatt. Olyan mondhatatlanok a feladataink, amelyek előttünk állnak, olyan megmérhetetlen felelős­ség súlya alatt vagyunk mindannyian a nem­1945 szeptember 6-án, csütörtökön,* 6h zet jövőjéért, hogy vétkezik még önmaga, pártja ellen is, de mindenesetre vétkezik az ország ér­dekei ellen az, aki most azon dolgoznék, hogy meglazuljon az akaratbeli és szándékbeli egy­ség. Egyre kell törekednünk: ezt az egységet szilárddá tenni. A reakció elleni harcban is egyetértünk, és ha a reakció elleni harcot ko­molyan folytatni tudjuk és be tudjuk végezni, akkor azt hiszem, hogy a pártok közötti egyet­értés még inkább meg fog szilárdulni. T. Nemzetgyűlés! Erre a felelősségtudatra utalok most, amikor elindul az ország, hogy eldöntse, milyen nemzetgyűlésit kíván összeállí­tani a jövendő munkáira, és bízom abban, hogy ennek a komoly, sőt komor felelősségtu­datnak a nemzetgyűlés minden tagja, a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja meg fog felelni a jövendőben. (Általá­nos helyeslés és taps. — A miniszterek és a képviselők felállva ünneplik a) szónokot.) Elnök: A pártok vezérszónokainak sorában következik Szakasits Árpád! Szakasits Árpád (szd).: T, Nemzetigyűlés! (Lelkes taps. — A szociáldemokrata, a kommu­nista és a szakszervezeti képviselők fel­állva ünneplik a szónokot.) Ebben a pilla­natban, amikor pártom képviselőjeként először szólalok meg itt, a nép törvényhozó házában, mély kegyelettel gondolok azokra, akiket a fa; siszta banditizmus — minit a párt parlamenti frakciójának képviselőit — megölt és elpusztí­tott. (A Ház tagjai felállva hallgatják a szónok kegyeletes megemlékezését.) Mélységes kegye­lettel gondolunk Klabók Lajosra, Farkas Ist­vánra és Mónus Illésre, aki több, mint húsz esztendőn át volt a szociáldemokrata parla­menti frakció titkára. Mélységes megilletődéssel gondolok arra az órára is, amikor az első szociáldemokrata parlamenti frakció bevonult ide és a gyűlölet orkánjában Peidl Gyula felolvasta a szociál­demokrata párt deklarációját. 51 Engedjék meg, hogy ennek a ma már történelmi okmánynak számító deklarációnak egyetlen mondatát idéz­zem (Halljuk! Halljuk!) s ennek az egyetlen mondatnak szavaival fejezzem ki most is pár­tom parlamenti csoportjának érzelmeit. Ez a mondat így szól (olvassa): »Hálával emléke­zünk meg dolgos elődeinkről, akik századokon át mérhetetlen szenvedések között mint szol­gák, cselédek, hűbéresek, jobbágyok arcuk ve­rejtékében fürödve törték az ugart, hogy ter­mékennyé tegyék itt a földet és alkalmassá az országot az emberi civilizáció számára és ké­pessé az ország lakosságát rendezett társadalmi és állami életre.« A Szociáldemokrata Párt ezzel a deklará­ciójával a magyar nép történelmi múltjának letéteményeseként jelentkezett itt, az urak par­lamentjében és ezt a multat összekötötte a jobb magyar jövendőért való küzdelmével. T A Szociáldemokrata Párt bátor harcosai homlokukon a hazátlan bitangság bélyegével szüntelenül ezért a jobb és szebb magyar jö­vendőért, küzdöttek, szívük mélységes szerete­tével ragaszkodtak a magyar földhöz és a ma; gyár néphez, ennek a népnek dicsőséges hagyo­mányaihoz és hittek abban, hogy ez a nép el­érkezik majd felszabadulásának nagy órájához. Hittek ebben a népben, amely ezer esztendő súlyos sorscsapásai alatt Keletnek és Nyugat­nak ebben a viharzónájában helytállott és szí­i vében sohasem tört meg az emberi- szabadság­ban való hite. Mi is, a Szociáldemokrata Párt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom