Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-2

Az ideigleneê nemzetgyűlés 2. ülése 1944 december 22-én, pénteken. 27 magyar nemzeti állam megszilárdítására kell vennünk az irányt a szomszéd népekkel való békesség és barátság révén. Ez a külpolitika az egyetlen magyar függetlenségi külpolitika, ez volt Kossuth Lajos külpolitikája. Tisztelt Nemzetgyűlés! Pártom nézete szerint a kormánynyilatkozatban lefektetett Programm végrehajtásához három dolog kell: egység, egység és harmadszor is egység, a tisztességes magyaroknak, a demokratikus, a hazájukat szerető és megmenteni akaró magyaroknak őszinte és halálosan komoly összefogása. (Ügy van!) A nemzeti egység szilárdságának elengedhetetlen előfeltétele, hogy a dolgozó tömegek, elsősorban a szervezett munkástömegek szívvel-lélekkel, életre-halálra támogassák. Erős munkásosztály, erős munkásszervezetek, erős munkásmozgalom kell ahhoz, hogy a nemzeti egység erős legyen. (Ügy van! — Éljenzés és taps.) Mi, kommunisták, erős munkásosztályt, erős munkásszervezeteket akarunk, hogy erős legyen a magyar demokrácia és szilárd a nemzeti egység. Ezért fordulunk innen az ideiglenes nemzetgyűlés tribünjéről szociáldemokrata barátainkhoz és elvtársainkhoz: dolgozzunk együtt» testvériesen és megértően a magyar munkásmozgalom, a magyar munkásszervezetek felépítésén és erőssé tételén. (Hosszantartó taps és éljenzés.) Tisztelt Nemzetgyűlés! A nemzeti egység politikája a mi számunkra nem üres szó, nem platonikus, hitvallás, hanem egész politikánkat átható irányvonal, amelyről az a véleményünk, hogy az egész politikai életet, az államéletet és az egész kormánytevékenységet is át kell hatnia. Ne legyen semmi ebben az'országban, ami a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front nélkül vagy ellenére történik. (Helyeslés.) Éppen azért, mert a nemzeti egységet, a demokratikus erők összefogását nem platonikusan valljuk, hirdetjük azt, hogy az összefogást iszervezeti formákba kell önteni. Ugyanúgy, ahogy Szegeden, Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Kiskunhalason, Makón és még egész sor más városban létrejöttek a nemzeti bizottságok, ahogy Budapesten' immár másfél esztendeje működik és harcol a különféle demokratikus pártok összefogásából! megszületett magyar front, mely a kommunistáktól a keresztény demokratákig összefogta a hazafias szervezeteket, ugyanúgy szükség van nemcsak helyi, hanem országos méretben a demokratikus pártok összefogására és ennek az összefogásnak szervezeti megrögzítésére. AJzért törekszünk erre, hogy az ideiglenes nemzeti kormánynak legyen majd megbízható, szervezett támasza. Bizonyok .az, hogy mi ki szoktuk mondani az igazat, bizonyos, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton belül lesznek közöttünk, a bajtársak, a harcostársak között nézeteltérések is. Nem baj. Nézeteltérések nélkül nincs eleven élet. A fontos az, hogy ezeket a felmerülő nézeteltéréseket közös egyetértéssel áthidaljuk, leküzdjük, mint bajtársakhoz illik. A fontos az, sohase felejtsük el, mindig tartsuk szem előtt: annál, ami elválaszt bennünket, ezerszer fontosaibb, ami összefűz bennünket: a haza felszabadításának és újjáépítésének szent, közös célja. (Zajos taps.) Tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés! Aj Magyar Kommunista Párt magáévá téve az ideiglenes nemzeti kormány nyilatkozatában lefektetett programmot, e Programm alapján teljes támogatásáról biztosítja és kijelenti, hogy a maga részéről mindent megtesz, hogy a néptömegek támogassák az ideiglenes nemzeti kormányt programmjának megvalósításában. (Hosszamtartó viharos taps és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik! Vörös Vince jegyző: Hegy esi János, a Nemzeti Parasztpárt kiküldöttje. Elnök: Hegyesi János nemzetgyűlési tag urat illeti a szó! Hegyesi János (pp): Tisztelt Nemzetgyűlési Mélységesen meghatott lélekkel állok ide én, az egyszerű munkásember, hogy a Nemzeti Pa^ rasztpárt és sok-sokezer dolgozó magyar pa>raszt névében hangot adjak évszázados fájdalmainknak, a bennünket ért igazságtalanságoknak és a jövőt illető vágyainknak. Mélységesen megindult lilékkel azt mondottam, hiszen, nem tanultam a szónoklást, nem volt mesterségem. Ne is várjon tőlem senki cikornyás, szép szónoklatot, legfeljebb elmondom azt, ami a lel* kémből kikívánkozik. (Halljuk! Halljuk!) Tisztéit Nemzetgyűlés! Amikor most a hazánkon végigsöprő nagy vihar után összejöttünk, hogy alélt nemzetünk éleltét, vérkeringését újra megindítsuk és a romok felett igazságosabb, szilárdabb alapra épített új, demokratikus Magyarországot létesítsünk, . nézésünk vissza egy kicsit a múltba. Nem azért,, mintha annak a rothadó múltnak erőtlen köveiBŐl egyet is fel akarnánk használni a jövőnk fel, építéséhez, de hogy a jövőt tökéletessé alkothassuk, néha jó visszanézni a múltba, mert tegnapból lesz a ma, mából a holnap, múltból a jövő. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem tanultam felsőbb iskolákat, de azért annyit megtanultam, hogy a történelemben bizonyos törvényszerűségek vannak. Eizeket a törvényszerűségeket hazánk történetében több helyen megtaláljuk. Hogy csak egyet említsek: a Dózsa Györgyféle parasztlázadást, (Ügy van! Ügy van!) melynek sok-sok százezer magyar paraszt esett áldozatul a lázadás leverése miatt. Ez a parasatlázadás intő példa lehetett volna az utókor számára mindenkorra. (Egy hang: Ma is intő példa!) Dózsa György parasztjait keirékbe törették, felnégyelték, őt magát tüzes trónon megégették. Utána következett a Werbőczy-féle megtorló törvények sorozata, amelyek a magyar parasztságot minden emberi jogától megfosztották, valóságos páriává aljasították. (Egy hang: Még ma is!) A törvényszerűség nem maradt el. Mi következett utánal Mohácsi Az elmúlt évek bűnös, reakciós szelleme nagyon hasonlított eze&hez a Werbőczy-féle törvényekhez. Kezdtek veszedelmesen odakanyarogni. Hogy ezt világos példával bemutassam, elmondok egy esetet, mely két évvel ezelőtt egy erdélyi utam során az egyik székely városban történt. Egy gyűlésen vettem ott részt Ah egyik gazdálkodéemíber — ezt nem célzatossággal mondom, mert vannak becsületesen gondolkozó gazdáink — azt sérelmezte, hogy a mezőgazdasági termelés veszélyben van, mert az alföldi és a mezőgazdasági művelésű nagyobb területekről a mezőgazdasági munkásság nincstelen része, a zsellér parasztság tömegesen vándorol a városok felé. Ez azt fogja eredményezni, — mondotta — hogy a mezőgazdaság nem kap megfelelő mufTkaerőt és ha kap, drága áron. (Egy hung: Ez volt a baj!) A másik veszedelem abban rejlik, hogy a 4»