Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-1

À» ideiglenes nemzetgyűlés 1. ülése teremtette meg és ha a magyar munkásnak újból biztosítjuk az életszínvonalát, a szükséges kereteket, akkor a magyar munka újjáépíti és szebbé építi az országot és a mai romok helyén megtaláljuk a demokratikus, szabad, független Magyarországot, amelyért egy szívvel egy lélekkel valamennyien küzdünk (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Valentiny Ágoston dr., Szeged város kiküldöttje. Elnök: Valentiny Ágoston dr. nemzetgyűlési tag urat illeti a szó! Valentiny Ágoston (sztl) : Tiszltelt Nemzetgyűlés! Amikor ezen ódon falak történelmi levegőjében felszólalok, úgy érzem, nem szabad megfeledkeznem arról, hogy ma itt nem csupán mint Szeged egyik kiküldöttje, hanem mint Szeged városának polgármestere is szólok a nemzetgyűléshez. (Halljuk!) Szeged az ország második városa és egyben Debrecennel együtt legmagyarabb városa. Ez a város rajtam keresztül küldi üdvözletét az ideiglenes nemzetgyűlésnek és "Debrecen szabadságszerető magyar népének. (Éljenzés.) Amikor Szeged üdvözletét tolmácsolom, úgy érzem, kötelességem Szeged érdekében itt a nemzet közvéleménye előtff szót emelnem. Debrecen városát kedvező történelmi légkör fogja körül ebben a nevezetes pillanatban. Ugyanakkor Szeged közelmúlt történetéből megbélyegző jelzőt visel Tudniillik a magyar reakció a »szegedi gondolat« cégjelével látta el azt a politikát, amellyel a németbarátság átkába sodorta ezt az országot. Emiatt kívánok itt szólani Szeged népe nem bűnös. Szeged népének semmi köze sincs a szegedi gondolathoz. Szeged népe azt a társaságot, amely politikai szereplését ott a városban, mint vendég kezdte, mint az egészséges szervezet a belekerült idegen testet, úgv kidobta őket magából, Ajki visszaemlékszik Budapest, Siófok és Orgovány emlékére, az tudni fogja, hogy ezek az urak Szegedről kényszerültek oda, ahol azután kiélték a maguk politikai rettenetes visszaéléseit. Éppen azért, hogy Szeged népe ne viselje ezt a megbélyegző jelzőt, hoztam fel itt ország-világ előtt, hogy Szeged népe becsületes magyarságát soha fel nem adta és soha közösséget a szegedi gondolattal nem vállalt; (Éljenzés és taps.) Ennek előrebocsátása után, mint pártom egyik régi vezető tagja szólok még néhány szót az igen tisztelt nemzetgyűléshez. Engem a Magyarországi Szociáldemokrata Párt történetéhez 26 év fűz. (Éljenzés és taps.) E 26 év alatt, nyugodtan megállapíthatom, csak üldözésben, megvetésben volt részem. Ezt azért hozom fel, mert itt egy meglehetősen megbélyegző szó hangzott el a magyar középosztállyal, vagy mondjuk így, az értelmiségi réteggel szemben. Kétségtelenül igazat adok a felszólalónak,

22 mert hiszen azt mondta: tisztelet a kevés kivételnek. Kétségtelenül igaz, ezt itt meg kell állapítanom, hogy ha Magyarország értelmiségi rétegeiből csak öt százalék követte volna példámat és állt volna a dolgozó » osztály, az ipari munkásság és elnyomott parasztság sorsának megmentésére, akkor Magyarország sorsa nem így nézne ki, nem lehetett volna ilyen pusztulásba sodorni. Amikor tehát ebben a vonatkozásban is szólok az igen tisztelt Nemzetgyűléshez, akkor hallatni akarom szaÍ9U december H-én, csütörtökön. 19 vamat az értelmiségi réteg felé, amelynek ost legalább nyugodtan megmondhatom: má már nem lesz áldozat odaállni a demokratikus Magyarország felépítésének munkájához, ma tehát mutassa meg ez az értelmiségi réteg: érdemes arra, hogy értelmiségnek és egyben a nép vezetőjének tekintsék. Ma már minden akadékoskodás megszűnt* már szabadon nyilatkozhat meg mindenki a maga demokratikus politikai meggyőződése mellett. Álljanak ki tehát sorompóba Ők is és ne tegyék azt, amit a múltban, amikor nem volt célszerű nyilatkozniuk, mert bizony a kényelmes otthon, a biztos egzisztencia, a nyugodt, előkelő családi ház egészen biztosan kedvesebb és kedvezőbb volt, mint az én üldözött sorsom és mindenkor kitaszított egzisztenciám. Legalább most kövessék példámat, amikor ez már nem jár áldozattal. A magam részéről pártom nevében hozzájárulok a szózat elfogadásához, közzétételéhez és egyben a történelmi emlékeknek eleget téve, Kossuth itt elhangzott szavaival fejezem be beszédemet: »Elérkezett a perc, midőn Magyarországnak és különösen a nemzet képviselőinek kötelessége Isten, világ és Európa előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenek lenni akarunk!«

88 (Viharos taps és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Dr. Balassa Miklós polgári demokratapárti kiküldött. Elnök: Dr. Balassa Miklós nemzetgyűlési képviselő urat illeti a szó! Balassa Miklós (pd): Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Mindnyájunk lelkére ráfeküdt a felelősség érzete, amikor otthoni megbízatásunkat átvéve, eljöttünk ide a nemzetgyűlésbe hazafias kötelességünk teljesítésére. E felelősségnek súlyos lidércnyomása legalább is az én lelkemben lényegesen megenyhült, amikor megtudtam, hogy biztosítva van Magyarország függetlensége és önállósága. Ez 'a felelősségérzet, ez a csökkent lidércnyomás egészen megszűnt, amikor az előttem felszólalt politikai pártvezérek kifejtették azt az álláspontjukat, hogy minden politikai és társadalmi állásra való tekintet nélkül célunk a közös nemzeti erőknek egyesítése, a szabad, független ország érdekében. Az előttem felszólalók is nagyon helyesen nem pártpolitikai célkitűzéseket mondottak el prngrammbeszéd formájában, hanem valóságos pártközi értekezletnek tekintették ezt a nemzetgyűlést, amely ben; az összekötő kapocs a magyarság szeretete, magyar nemzeti létünk biztosítása. Mindenben hozzájárulok az előttem felszólaltak megállapításaihoz, csak egyet nem tudnék aláírni és ez az a megállapítás, amely a magyar középosztályt, mint teljesen kipusztítandót igyekezett feltüntetni. (Űpy van! Ügy van!) Ha az előttem felszólalt úr a magyar középosztály alatt azt a gentry-t értette, amelyik szokás szerint az apai vagyont egy rövid emberöltő alatt eltékozolta, ha azt a gentry-t értette, aki úgy vélte, hogy előkelő poziciók betöltésére éppen születésével jogot szerzett, akkor én is azt mondom, hogy az ti yen középosztályt ki kell pusztítani. Azonban ne méltóztassanak figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar középosztályt nem a gentry-k teszik, mert a középosztályhoz tartozik az iparos, a kereskedő, a közalkalmazott, a magánalkalmazott az értelmiségi pályán