Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-8
Jegyzetek. 157 50. A szónok Bajcsy-Zsilinszky Endrének azokra a parlamenti felszólalásaira céloz, amelyekben 1940— 43-ban a költségvetés felhatalmazási vitájában, továbbá a honvédelmi tárca és a külügyi tárca költségvetési vitáiban és a délvidéki eseményeket elítélő interpellációjában küzdött Magyarországnak a háborúból való kilépése érdekében. (L. 1939—44. évi országgyűlési naplói VIII., IX., XI., XII., XV., XVI. és XVIII. kötet.) (52.) 51. Peidl Gyula az 1922 június 16-ára összehívott II. nemzetgyűlés 8. ülésén 1922 június 28-án olvasta fel az szociáldemokrata párt deklarációját. (L. az 1922-es nemzetgyűlési napló I. k. 93. és köv. lapokat.) (55.) 52. A szónok a polgári szabadságpárt politikusainak, Rassay Károlynak, Apponyi Györgynek és másoknak elhurcolására és német internálótáborba vitelére, Bródy Ernő, Rupert Rezső országgyűlési képviselők üldözésére, továbbá Kóródi Béla újságíróra, a Friss Újság volt politikai szerkesztőjére gondol, akit a nyilasok a Margit-körúton kivégeztek. (60.) 53. A Szovjetunió 1941 tavaszán, éppen a jugoszláv feszültség napjaiban adta vissza Magyarországnak a 48-as honvédzászlókati Erről a Szovjet Távirati Iroda a következő jelentést adta ki : »1941 március 20-án a Vörös Hadsereg Központi Házában Tiulenev hadseregtábornok a szovjet kormány nevében átadta Kristóffy József moszkvai magyar követnek azt az 56 magyar zászlót, amelyet I. Miklós cár csapatai a magyar nemzeti szabadságért indított küzdelem leverése során 1848—49-ben zsákmányoltak. Görgey 56 szabadságzászlaját az első közvetlen Moszkva—budapesti vonattal indították útnak. A szovjet tiszti küldöttséggel érkezett meg a lavocsnei határállomásra március 24-én Kristóffy magyar követ és Faraghó Gábor tábornok, moszkvai katonai attasé is. Lavocsnén a magyar honvédküldöttség előtt Geraszimov orosz vezérkari ezredes tolmácsolta a szovjetkormány és a Vörös Hadsereg üdvözletét A (61.) 54. Csehszlovákiából. (62.) 55. A SzEB még nem látta elérkezettnek az időt erre. (66.) 56. A véderőbizottság tagjai és (az utóbb említettek) póttagjai pártok szerint a következők voltak : Magyar Kommunista Párt : Farkas Mihály, Ratulovszky János ; Szociáldemokrata Párt : Zentai Vilmos, Bombay János ; Független Kisgazdapárt : Tombor Jenő (a bizottság elnöke), Bartha Albert ; Nemzeti, Parasztpárt ; Makay Miklós, Nánási László ; és Polgári Demokrata Párt : Őr ley Zoltán, Horváth Barna. (68.) 57. A délelőtt 10 órára kitűzött ülés az ideiglenes nemzetgyűlés ügyrendjével foglalkozó pártközi értekezlet elhúzódása miatt kezdődött egy órával később. (71.) 58. A szónok által említett meghívás megtörtént. A nemzetgyűlés elnöke augusztus 18-án átiratban kérte Gyöngyösi János külügyminisztert, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az emigráciában élő Károlyi Mihály, továbbá Bartók Béla, Vámbéry Rusztem és Bölöni György nemzetgyűlési képviselők, akiket a pártok egyhangú bizalma ajándékozott meg a nemzetgyűlési mandátummal, idejében hazatérhessenek és a nemzetgyűlés munkájában résztvehessenek. A Londonban élő Károlyi Mihály a levelet a postaviszonyok miatt késve kapta meg. (73.) 59. A zászlók visszaadása 1941 március 20—24-én történt. (L. 53. jegyzet.) Ezután a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége résztvett az 1941. évi májusában rendezett budapesti nemzetközi árumintavásáron -is. (77.) 60. Kassa bombázása 1941 június 26-án történt. (77.) 61. 1944 december 28-án és 29-én a szovjet parancsnokság hangszórók útján ultimátumot intézett Budapest védő seregéhez. A felesleges vérontás, a polgárok és a város épületeinek megkímélése érdekében a további céltalan ellenállás beszüntetésére hívta fel a védősereget. Ugyanekkor Kispest felől és Budaörsön át fehérzászlóval ellátott parlamenter-tiszteket küldött a tárgyalások megkezdésére. A megadási felhívás rendkívül méltányos volt, hiszen a védősereg szabadonbocsátását helyezte kilátásba és meghagyta volna a tiszteknek az oldalfegyvert. Ezt a felhívást a német parancsnokság elutasította, sőt elkövette azt az alávalóságot is, hogy a csapataikhoz visszatérő parlamentereket hátulról orvul lelőtték. Ezek után természetesen érthető volt az orosz parancsnokság bejelentése, hogy megkezdik a főváros kíméletlen ostromát. (77.) 62. A közbeszólások arra céloznak, hogy a kereskedelemés közlekedésügyi miniszter, Gerő Ernő, a kommunista párt tagja. (81.) 63. L. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök beszédét a 38. oldalon. (Második hasáb eleje.) (88.) 64. L. Zsedényi Béla elnök megnyitó beszédét a 34. oldal második hasábjának alján. (89.) 65. Meskó Zoltán volt országgyűlési képviselőt aki a szélsőjobboldali mozgalmak egyik kezdeményezője volt Magyarországon, 1945 május 18-án a népbíróság Major-tanácsa öt évi börtönbüntetésre és 10 évi politikai jogvesztésre ítélte, de a háborús bűnösség vádja alól felmentette. Ezt a büntetést később a Népbíróságok Országos Tanácsa Bojta Béla államtitkár elnöklésével életfogytiglani fegyházra súlyosbította. Wünscher Frigyest, a Hangya Szövetkezetek Központjának vezérigazgatóját leromlott egészségi állapota miatt helyezték szabadlábra, de később ismét letartóztatták. A népbíróság már nem ítélkezhetett felette, mert a rabkórházban meghalt. (94.) 66. L. 68. számú jegyzetet. (95.) 67. A szónok az 1935—40. évi országgyűlésen a Független Kisgazda Párt képviselője volt a szekszárdi kerületben. (L. felszólalását az 1935—40. országgyűlési napló III. kötet 266. oldalán.) (95.) 68. A közbeszóló arra céloz, hogy am. kir. Kúria elnöke a Horthy-korszak végén egészen a Szálasiidőkig Töreky Géza volt. (96.) 69. Töreky Géza 1930—1944-ig a Kúria elnöke, Schadl Ernő büntetőtörvényszéki tanácselnök, Mis^ kolczy Ágost pedig koronaügyészhelyettes volt a Horthy-korszak végén. A jelentősebb politikai perekkel főként ők foglalkoztak. (97.) 70. Sallai Imrét (1901—1932) és Fürst Sándort, (1903— 1932), az illegalitásba kényszerült kommunista párt két vezetőjét, a harmincas évek elején elfogták, halálra ítélték és kivégezték. (97.)
