Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-7
1 22 Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülése 19Í5 szeptember 12-én, szerdán. ziáslban. Ebből a szempontból kívánok én most a javaslat I. fejezetével foglalkozni Megállapíthatjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a javaslat — I. fejezetében is — nagy általánosságban a befolyástól mentes, szabadi népakarat megnyilvánulását tekinti elsősorban megvalósítandó alapelvnek. Ezt a szándékot nyilván a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ebben az I. fejezetiben nem tudtuk teljes töretlen seggel keresztülvinni. Nem kívánok az I. fejezeit. 1. $-ávai foglalkozni, nem elhajtok rámutatni arra» hogy egy ilyen galopp-tempóban keresztülhajszolt törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely szerint a választásokat hatvan napon belül ineg kell tartani, még az esetben is illuzóriussá tenné azt az eredményt, hogy száz százalékig a népakarat hü tükre legyen a nemzetgyűlés, ha itt az epuráció már száz százalékig megtörtént volna és tényleg a demokratikus nepáliam biztos rendjében folyhatnának le ezek a választások. Nem kívánok erre rámutatni, mert tudom, hogy a választások gyors megtartását külső és belső okok egyaránt szükségessé teszik es megállapítom azt is, hogy a történelmi szükségesség épp olyan erős jogalkotó tényező, mint maga a forradalom. Szükségessé teszi a választások megtartá" sát külső vonatkozásban az a tény, iiogy a magyar államhatalomnak végleges formában kell jelentkeznie azért, hogy a győztes nagyhatalmak velünk a békét megköthessék és ezáltal a nemzetgyűlés tevékenységének végleges és meg nem rendíthető alapjait rakjuk le. De szükséges a választások gyors megtartása belső vonatkozásokban is, mert jóllehet koalícióban vagyunk és jól tudjuk, hivatott pártvezéreink félre nem érthető nyilatkozataiból már megállapíthattuk azt> hogy ezt a ,koaliciót — függetlenül a választások eredményétől — fenntartjuk, mert fenn kell tartanunk, mégis azt mondjuk, hogy a koalíció érdekében való az, hogy ez a választás minél előbb lebonyolíttassék. Szeretnék őszintén beszélni. Nekem az a hitem, — talán ez az egyetlen baj ebben a koalícióban — hogy itt minden párt, az én pártom is, a többi párt is, amelyekkel a Függetlenségi Frontban együtt vagyunk, valahogy azt hiszi, hogy őket a mandátumok felosztása során bizonyos méltánytalanság érte, vagyis, hogy a mostani mandátummegálliapítágiok nemi fejelzik ki hűen azt a képet, 88 ahogyan az illető pártok a közvéleményt de facto reprezentálják. A népakarat szabad megnyilvánulásán keresztül végleges állapotot kell teremtenünk, olyat, amelyet a nép akaratával egyezőnek ismer el és akkor adva lesz itt egy sokkal őszintébb együttműködés lehetősége, mert az ország mai dezolált állapotában a romokon építeni csak minden rendelkezésre álló tisztességes magyar demokratikus szellemi és fizikai erő összefogásával lehet. Van azonban, igen t. Nemzetgyűlés, a javaslatnak egy olyan pontja, nevezetesen a 2. §. (1) bekezdése, amelyet aggállyal kell, hogy tekintsek. A 2. i (1) bekezdésnek az a része ez, ahol nem állapítja meg a képviselők számát, hanem az egész problémát mintegy elcseppfolyósítva a leadott érvényes szavazatok számától teszi függővé. (Helyeslés a kommunista párton. — Rákosi Mátyás (kp): Ez a lényeg! — Ellentmondás a kisgazdapárton. — Egy hang a kommunista párton: Ez a demokrácia!) T. Nemzetgyűlés! Ez ellen nekem mindi alkotmányjogilag, mind politikailag bizonyos aggályaim vannak. Aggályosnak tartom alkotmányjogilag azért, mert az alkotmányosság kossuthi megfogalmazása szerint a megválasztott képviselő nem a szavazókat, nem a leszavazottakat, nem a választókat, még csak nem is a választókerületet képviseli, de képviseli a nemzeti szuverenitás egy részét, tehát képviseli a gyermeket, az öreget, a beteget, a -deport ál- tat is, egyszóval mindenkit, magát az egész nemzetet. A weimari német alkotmányban ez a szisztéma kétségtelenül megvolt. De éppen szemünk előtt játszódott le a közelmúltban az a tragédia, amelynek következtében a német köztársaság összeomlott és a hitleriznius uralomra jutott. (Révai József (kp): De nem emiatt!) Ebben elsősorban, legalább is nem utolsó sorban része volt a weimari alkotmány egy hiányosságának, mert csakis ezzel a rossz szisztémával lehetett elérni, hogy a végén már, ha jól emlékszem, évente, hétszer küldték a' szavazók százezreit az urnák elé egészen addig, amíg az örök reakciós nagytőke pénztárcájának segítségével a szavazóurnák PandorasiHelenicéjéből 87 egysiziíírre n;£im a demioikriáeia tiszta és üdítő forrása buggyant elő, hanem a, hitlerizmusnak. a nácizmusnak a szennyes és mocskos gejzírje csapott a magasba. (Révai József (kp): De nem emiatt!) De aggályos ez a rendelkezés politikailag is, mert nyíltan megmondom, ellentétben Révai igen t. képviselőtársammal, hogy ez a rendelkezés akarva, akaratlanul, a városi tömegek preferálását jelenti a falusi tömegek pretereálásával. Mert lehet a választás a legtisztább, lehet a központi hatalom a legerősebb, lehet, hogy csodia történik, — én ugyan nem hiszek a csodákban — és be fog következni az, hogy egy pár napon belül a belügyi kormányzat erős kézzel rendet teremt a közigazgatásban és a vidéki kiskirályoknál (Derültség a kommunistapárton, taps a kisgazdapárton.), de akkor is megakad ál yozhatatlanul meglesz a módja annak, hogy egy Isten háta mögötti eldugott messzi faluban valamelyik demokratikus párthoz tartozó szavazatküldöttségi elnök talán éppen azért, hogy nagyon is közeli jobboklali múltját feledtesse és saját frissen választott pártijának érdemeket szerezzen, mondvacsinált panaszürügyekkel a választásra, illetőleg szavazásra szánt idő nagyobb felét elhúzza. Tovább is mehetnék, de a rendelkezésemre álló tíz perc ezt nem teszi lehetővé. Ezen a példán keresztül is meg lehet azonban állapítani és * nyilvánvaló, hogy ezek szerint elvileg megvan a lehetősége annak, hogy egy széles nagy vidék, egy egész vármegye maradjon képviselet nélkül, mert ennek a rendszernek felhasználásával a 12.000 ember nem tudott leszavazni. T. Nemzetgyűlés! Montesquieu a törvények szelleméről írott nagyszerű munkájában egy helyen azt mondija, hogy a néger, ha datolyát uiklair enni, iáikkor kivágjál a fát. 119 Ne méltózsanak tőlem rossznéven venni, nekem valahogy az az érzésem, hogy itt most a parasztpárti belügyminiszter úr vágja a fát és alóla azok a most olyan sokat emlegetett »tisztességes« kis nyilasok, ezek a kis »keretlegénykék«, ezek a »tündéri lelkű hajadonok«, ezek a nyilas tömbbesúgó nők. ezek a most magukat demokratává álcázott wolfisták fogják a datolyákat felszedegetni. (Tetszés.) T. Nemzetgyűlés! Éppen azért, mert meggyőződésem, hogy ennek a testületnek minden tagja és minden pártja az összes magyar