Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-7
0 118 Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. üi fenyegetéseiken, de a gyengébb idegzetű embert esetleg mégis befolyásolhatják. Éppen a fanatizmussal kapcsolatban, abban a reményben, hogy a nemzetgyűlés és a pártok is megszívlelik azokat a szempontokat, amelyeket mondok és azokat a módosításokai is keresztülviszik, amelyekről szólok, kell rátérnem arra, ihogy különös hibáját látom ennek a javaslatnak abban, hogy nem teszi kötelezővé a szavazást. (Ügy van! Ügy van! -Helyeslés a demokrata párton. — Rákosi Mátyás (kp): Nesze neked demokratapárt!) Igaz, azt mondják, hogy a közömbös rétegek nem törődnek a hazával, a közügyekkel, hanem csak a saját érdekeikkel, nem olyan nagy baj tehát, ha kimaradnak az ország dolgaiba való bele; szólásból. De ez nem így van. Mi, akik annyi választást végigszenvedtünk, tudjuk, mit jelent az, hogy van-e kötelező szavazás vagy nincs. Ha nincs kötelező szavazás, viszont van fanatizmus, van terror, sőt csak egy kis megfélemlítés is és a megfélemlítés hatása alatt sok választó polgár csupán kényelemből, azért, hogy ne jusson osztályrészéül valamilyen kellemetlenség vagy hátrány, nem mozdul el hazulról, legyint egyet: nem törődik a választással. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Igaza van! Ez az! — Taps.) Menne szívesen, megvan benn© a ióakarat, megvan az állásfoglalása a haza dolgaiban, megvan a pártja, amelyet szeret, amelyben bízik, amely után menne, de kényelmesebb otthon maradni... (Horváth János (kp) : Titkos választás van!) Titkos választásnál is megyan a lehetőség arra, hogy a fanatizmussal, pláne az egyszerű embereket százféleképpen lehessen megriasztani, félrevezetni, megfélemlíteni azzal, ihogy baj éri, ha szavaz. Nem akarják, hogy szavazzon. Kis helyeken ugyanis rendszerint tudják, ihogy ki az, aki semmiesetre sem fog úgy szavazni, ahogyan a másik párt szeretné. Különösen a kisebb körzetekben, falun, ahol legfeljebb 400 szavazóról van szó, előre tudják, hogy kit hová búz a szíve. Egy kis fenyegetéssel, egy kis megfélemlítéssel gondoskodhatnak avrnl, hogv az a szavazó, ne •^^vx.sen oda, ahová a szíve húzza, ha nem őhozzájuk húzza, a szavazó tehát akkor mar a uoiog' kényelmesebb végét fogja és egyszerűen nem megy el szavazni, hogy megszabaduljon minden kényelmetlenségtől, minden utólagos kellemetlenségtől. Könnyű passzívnak .maradnia. Ezért vagyok bátor kérni a nemzetgyűléstől és a pártoktól is, hogy igenis, tessék kötelezővé tenni a szavazást, "hiszen kötelességünk segíteni a népet önérzetre, cselekvésre nevelni, belekényszeríteni abba, hogy részt vegyen a dolgok, egyúttal saját ügyének intézésében. (Mo\zgás. — Supka Géza (pd): Ez hozzátartoeik a demokráciára való neveléshez!) A másik kérdés, amelyre itt a vita során rá szeretnék mutatni és amely ugyanazt a szempontot tartja tiszteletben és kívánja szolgálni, amelyről megint csak Kovai József t. kepvislőtársam szólott, az, hogy parlamentáris demokráciát akarunk. Viszont akkor nem tudom, hogyan lehetett beiktatni ebbe a javaslatba az 53. §-t, amely megadja a pártoknak azt a jogot, hogy az általuk kiküldött képviselőt visszahívhassák. (Ügy van! Ügy van!) Akaratlan elszólás is van ebben. (Ratkó Anna (kp): Dehogy van!) A javaslat készítői a képviselőket nem a nép választottjainak, hanem a pártok kiküldöttjeinek tekintik. Hiszen azt mondja a javaslat, hogy a képviselőt visszahívhatja ése 1945 szeptember 12-én, szerdán, az a párt, amelyf kiküldötte. (Helyeslés a kommunista parton. — Egy hang a kommunista párton: A régi áruló rendszer jobb volt?) Hol van hát a népképviselet? Hát nem a nép választja meg a képviselőt? (Zaj. — Az elnök menget.) Nekem magyarázhatják és mindenki bemagy arázhat ja magának, hogy ez nem sérti a parlamentarizmust, vannak azonban, akikre nem kényszeríthető rá, hogy ezt a helytelen i'eifogást helyesnek ismerjék el és azok azt fogják mondani, hogy a parlant;'utárizmu* üres formává válik, ha a képviselőket lein t még függőséggel is befolyásölni, Damokleskard alatt tartani, hogy meggyőződésüké! esetleg ne merjék nviltan megvallani. (Szakasits György (szd): Ne változtassák anj3g meggy őzőaésüket!) Különbségek a le^ogá^ijan előfordulhatnak egyes részletkérdésekben is és lehet, hogy egyetlen emberhen nyilatkozik meg egy párton belül az a jó, amelyet a pártnak képviselnie kellene, az az igazság, amely a népnek, a nemzetnek az érdeke és ő a fe'unforgó kérdésben nem megy együtt a párttal, mert a pártot esetleg más célok, érdekek vezetik, viszik már tovább, hanem felülemelkedik azon az érdeken, amely azt a pártot esetleg csoportosan a tömegszenvedélyénól — nem* akarom így mondiani: nyájszeiivedélyénél fogva továbbviszi. Annakidején bekövetkezett például Szilágyi Dezsőnek a pártjából való kilépese. Hát ki helyeselné most azt, hogy azt a Szilágyi Dezsőt, aki esetleg egymaga többet ért, mint pártjának akár tíz tagja, kizárták volna a parlamentből, mert kivált a pártjából? (Egy hang a kommunista párton: Miért nem győzte meg a pártját?) Hogy a törvényhozó lelkiismerete megszólalhasson, hogy meggyőződését követhesse, hogy a haza érdekeit e szerint a szent meggyőződése szerint szolgálhassa: igenis, szüksége van a függetlenségre, szüksége van arra, hogy felette semmiféle sötét íelhó, vagy Damokles-kard ne lebegjen. (Helyeslés és t<aps a polgári demokrata párton.) Amely parlamentáris rendszer ezt nem adja meg a képviselőnek, az nem hivatkozhatik arra, hogy parlamentáris. (Taps a demokrata párton.) Pillanatok alatt lehetne pártönkénnyel az egész nemzetgyűlés összetételét megváltoztatni. Parlament lenne ez? Ezekután most már csak kisebb jelentőségű dolgokról volna szó, megint csak azért, hogy lehetőleg kiküszöböljük a szépséghibákat is. Hiába tudjuk, hiába diktálja nekünk meggyőződésünk, hogy az országos nemzeti bizottság ítélkezésével, hogy mely pártokat enged a választásokon indulni, nem lehet, nem lesz baj. Jó, ezt mi magunk elfogadjuk, de kívülünk is van még sok olyan erkölcsi és más fórum, amely hozzászól a dologhoz. Magam úgy vélem, azt gondolom, hogy hiba nem lesz a pártatlanságot illetőleg. Mi azt is megértjük, hogy a javaslat a demokrácia védelmét akarja biztosítani, éspedig olyanképpen, mint ahogyan azt öt éven keresztül a londoni rádióbó is folyton hallottuk, hogy amikor majd a háborúnak vége lesz és a fasizmust legyőzték, letiporták, biztosítani fogják minden kis nem- + - zet függetlenségét is, szabadságát és polgárainak egyéni szabadságát is. (Az elnöki széket Juhász Nagy Sándor foglalja el.) Biztosítják az államokon belül a vallásnak,^ ' a meggyőződésnek, a gyülekezésnek, a szólás- ~
