Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-6

98 Az ideiglenes nemzetgyűlés 6. ü cot, de ez csak mellékes — hogy ezek egészen jóhiszeműen jönnek ugyan, reményekkel, de azt kell nekik mondanunk, hagyjanak fel min­den reménnyel, mert igenis azért, amit elkö­vettek, nekik is felelniük kell. Vegyék tudomá­sul, hogy a magyar nép ez egyszer nem bo­csát meg, nem tud megbocsátani, mert ha akarna, akkor sem tehetné, amikor itt vannak rombadőlt városaink, vízbezuhant hídjaink és a kipusztított ország nem hagyja elfelejte­nünk, hogy ezeket ők okozták. Ezekért igenis felelniök kell. (Helyeslés a kisgazdapárton. — Egy hang a kommunistapárton: A meggyil­koltak százezrei!) Igen, ezek a romok, ezek az alázuhant hidak azt mondják, hogy itt nem­zetgyilkosok jártak, a nemzetgyilkosoknak pedig lakolniok kell. T. Nemzetgyűlés! Befejezésül: ha a nép­bírósági intézménynek voltak és vannak is hibái, azok nem szerkezetiek, hanem inkább gyakorlatiak, de ezek érthetők egy fiatal in­tézménynél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hibákat nem kell megjavítani. Igenis mind­annyiunknak, a pártoknak és főleg az igaz­ságügyminiszter úrnak kötelessége, hogy azo­kat megjavítsa, hogy ezek a panaszok elmúl­janak. Igenis igazságot akarunk, az igazság pedig az legyen, hogy szolgáltasson igazságot a megcsúfolt, megalázott, a letiport, az elárult nemzetnek. Ezt várjuk tőle és azt, hogy ez az intézmény vegye ehhez a munkájához az ala­pot onnan, ahonnan minden jognak ősforrása ered, ez pedig a nép. Én magam és a pártom »evében a javaslatot elfogadom. (Élénk laps a kommunista, a szociáldemokrata és a szak' szerveseti képviselők oldalán. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Sz. Szabó Pál képviselő úr. Sz. Szabó Pál (pp): T. Nemzetgyűlés! Ami­kor a népbírósági rendelethez a nemzeti pa­rasztpárt nevében hozzászólok, azt nagyjából, egészében elfogadhatónak és jónak tartom. A népbíróság a magyar nép nevében mond íté­letért, ítél a nép azok felett, akik ellenségei vol­tak, de ellenségei még ma is a népnek és a de­mokratikus rendszernek. ítél a nép, amely tudja, ki az ellensége, mert még nagyon fris­sek és fájnak a hátán a korbácsütések, a hosz­szú évtizedek során elszenvedett szenvedések. Tudja és követeli ezeknek megbüntetését. Bis. összetört magyar paraszt- és munkásélet kiált elégtételért Nem bosszúért kiált, hanem igaz­ságszolgáltatásért. Jogosan követeli a nép, hogy ezek az eleinek végre tűnjenek el a ma­gyar életből. De szomorúan tapasztaljuk, hogy az ügyészségek nincsenek egy véleményen a néppel. Akkor, amikor egymásután jönnek még most is a hírek nyugatról, hogy ott csoporto­san élnek az Endre Lászlók és Reményi-Schnel­ler Lajosok 73 és ágálnak az itthoni rend ellen, idehaza százával szaladgálnak azok a bűnösök, akik tavaly még bikacsökkel ellenőrizitek a ka­pásokat és kaszásokat (Szabó János (kp): Ügy van! Ügy van! Ügy van!) és régen, amikor a magyar paraszt a jogaiért ki merte nyitni a száját, Pacsán csendőrsor tűzzel válaszoltak neki. Hányan akadályozzák még ma is az újjá­építést és aknázzák alá a demokráciát; Wink­lerek, Haimiek és Grósichmidek?! 74 Ugyanakkor a magyar népügyészség egy­másután helyezi szabadlábra őket. vagy ejti el 2 se 19À5 szeptember íl-én, kedden ellenük a vádat. Miért? Nem talál a múltjuk­ban semmi foltot, amelyet ki kellene takarí­tani? Nem vétkeztek még ezek eleget a ma­gyar nép elleni Nem hisszük. Meg kell monda­nunk nyíltan és világosan, gyenge az ügyész­ség, gyenge a végrehajtás. Nem elég az, hogy a rendelet lehetőséget teremt, ezzel a lehető­séggel élni is kell. Az ügyészség gyengeségé­neK köszönhető, hogy a bunosoK&ei szeiuuea el­ejti a vádat és ugyanennek köszönhető a nép­bíróságnak néhány gyenge ítélete is, amely a magyar nép széles tömegeiből felháborodást váltott ki. Ügy látszik, az ügyészség megf elér­kezett arról, hogy a magyar nép nevében cse­lekszik és a nép ösztönösen és tudatosan éí*zi, ki a barátja és . ki az ellensége és követeli azoknak megbüntetését. És itt meg kell emlí­tenem azt is, hogy azok is a nép ellenségei, akik jó pénzért mértéken túl is. szinte hivatá­suknak tekintik a nép ellenségeinek a védel­mét. (Taps a kommunista, szociáldemokrata, szakszervezeti és parasztpárti oldalon.) Tudjuk nagyon jól, elsőrendű fontosság­gal bir az, hogy a nyilas fasisztákat megbün­tessék, akik nem átallották emberi érzésükből kivetkőzve emberek ezreit kivégezni Buda­pesten, és az ország különböző pontjain az út­széli fákat teleakasztották magyar katonákkal; de azok, akik akár hatalmi pozíciójukat, akár hatalmas földbirtokukat, akár ipartelepük-adta hatalmukat, vagy a katonatiszti uniformist arra használták fel, hogy a dolgozókat tép­, jék, sanyargassák, börtönbe vessék és esend­őrsortüzet vezényeljenek reájuk, (ugyanilyen bűnösök, és megbüntetésük még időben sem maradhat el amazokétól. (Élénk helyeslés és taps.) Ahhoz, hogy a imagyar demokrácia a nép valóságos erejét sugározza, hogy valóban a nép erejének kifejezője legyen, hogy tudjon egyik kezével simogatni, adni a rászorulóknak, másik kezével pedig tudjon fenyíteni, ütni azokra, akik eddigi munkájukkal azt kiérde­melték, a magyar nép bíróságánjak igazságos, de v szigorú ítéletére van szükség. Mi megértők vagyunk azok iránt, akik jószátndékkal és be­csületesen végezték a múltban munkájukat, de kérlelhetetlenek vagyunk azokkal J ismém­ben, akik csak azt tudták, hol lehet ütni a népen, a paraszton és a munkáson, die segí­teni nem tudtak. (Ügy van! Ügy van!) A rendelet lehetőséget és módot nyújt arra, hogy necsak azokat büntessük meg, akik a közelmúltban, főleg az elmúlt év folyamán követtek el főbenjáró bűnöket a magyar nép ellen, hanem azokat is, akik az elmúlt hu­szonöt esztendő néptaposó és nemzetveszejtő rendszerében akár politikai,, akár gazdasági téren resztvettek. (Élénk helyeslés és taps.) A rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy ítél­jen a nép azok felett is, akik a negyedszáza­dos Horthy-uralom alatt vesézték ki a ma­gyar parasztot és a magyar munkást akár Bethlen, akár Gömbös, akár Imrédy vagy Sztójay kormányzása alatt. (Taps.) Nem le­het elnéző a magyar nép ezekkel szemben sem, mert ezeknek az uraknak politikája nyo­morította meg a magyar népet, legelsősorban a parasztot és juttatta romlásba az országot. (Ügy van! Úgy van!) Aj Nemzeti Parasiztpárt nem tartja elégsé­gesnek azt,- ami eddig történt ezekkel. Köve­teli, hogy a hosszú népnyomorító korszak gaz­emberei éppen úgy bűnhődjenek, mint a rövid nyilas rémuralom gonosztevői. (Helyeslés és V

Next

/
Oldalképek
Tartalom