Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-357

2Ö4 Az országgyűlés képviselőházának 357. A m. kir. honvéd vezérkar főnökének bírósága, mint rögtönítélő bíróság H. 192/42. számú 19*2. évi június hó 15-én hozóit jogerős ítéletének indokolásában foglalt adatokból megállapíthatóan Peyer Károly és Kéthly Anna országgyűlési képviselők 1942- évi május hó elején Szakasits Árpádhoz, a Magyarországi Szociáldemkorata Párt főtitkárához, intézett levél tartalmából tudomást szerezitek arról, hogy a levélben foglaltak az 1930:111. te. 59. §-ába ütköző hűtlenség bűntettének elkövetését célozzák. (Tatár Imre: Mit szól ehhez a belügyminiszter úr?! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nevezett képviselők a kérdés alapos megtárgyalása után, annak ellenére, hpgy a bűncselekmény megakadályozása lehetséges volt, a hatóságnak jelentést nem tettek, hanem hozzájárultak ahhoz, hogy Szakasits Árpád, mint a Magyarországi Szociáldemokrata Párt főtitkára a levelet közjegyzőnél zárt borítékban letétbe helyezze. (Vájna Gábor: Ma is szabadlábon vannak! — vitéz Marton Béla: Ilyen magyar törvényhozók!) A levelet Davidson Basil, az angolok -isztambuli megbízottja írta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! — Zaj. — Elnök csenget. — Krancz Rajmund: Az Intelligence Service embere!) A honvédvezérkar főnökének bírósága előtt Szakasits elismerte, hogy a levelet báró M iske Gerstenberger Jenőné hozta. (Tatár Imre : Szép magyar nevek!) E levelekkel 1942. évi május hó 2-án, körülbelül 16 óra tájban vádlott telefoncin felhívta a Népszava szerkesztőségben Szakasits Árpádot, akivel a nevét ugyan nem közölte, de közölte vele azt, hogy egy fontos üzenetet hozott számára és felkérte, hogy az üzenet átvétele céljából vele, a Belvárosi Kávéház bejárata előtt találkozzék. Szakasits ezzel szemben azt kívánta, hogy vádlott őt, az üzenet átadása végett a szerkesztőségben keresse fel és felajánlotta, hogy majd küld alkalmas egyént, aki vádlottat oda elvezeti. Miután vádlott ehhez hozzájárult és a felismerése végett leírta ruházatát és kinézásét, Szakasits elküldte érte a Népszava egyik szerkesztőségi alkalma- , zottját, aki vádlottat a kávéházból a szerkesztőségbe Szakasitshoz elvezette. Vádlott a szerkesztőségben kilétét Szakasits előtt nem fedte fel, hanem átadta a Szakasitsnak címzett levelet- Jóllehet Szakasits Da vidisont már régebbről ismerte, az aláírásból kezdetben nem ismerte fel, hogy a levél való ban nevezettől származik s ezért ismételten megkérdezte a vádlottat, hogy ki a levél írója. Vádlott ama felhívására, hogy csak olvassa el a levelet, a levelet elolvasta, majd vádlott ama kérdésére, hogy megmutatjiare a levelet másnak is, illetve ad-e rá választ, Szakasits azt válaszolta, hogy nincs válasza. Ama kérdésére, hogy nem gondolja-e, hogy veszélyes játékba kezdett, vádlott azt válaszolta, hogy teljesen biztos' a dolgában. Miután Szakasits abban a hitben volt, hogy bengratóval áll szemben, a vádlottal szemben bizalmatlan volt, miért is vádlott — mintegy a bizalmatlanság eloszlatása végett — biztosította őt arról, hogy benne teljesen megbízhat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá!) Ker» tesznek és Barankovicsnak is hozott levelet és diplomata útlevéllel utazik. Vádlottnak ama kérdésére, hogy mit válaszol a levélre, Szaka sits elutasító választ adott, mire vádlott miután még utalt arra, hogy a háborút még a németek el is veszthetik,— azzal vált el Szakasitsülése 19Í3 december 17-én, pénteken. tói, hogy ha mégis meggondolják és válaszolni akarnak neki, küldjék a választ kettős borítékban. A borítékot »Eva« jelzéssel Miske Eugénia, Kőszeg, címre. Vádlott távozása után Szakasits a levelet elolvasta, majd azt a párt titkárságához tartozó Büchler Józseffel és Mónus Illéssel, valamint Peyer és Kéthly szociáldemokrata országgyűlési képviselőkkel megtárgyalta. (Tatár Imre: Jönnek még ennél súlyosabb dolgok is!) E tárgyalás eredményeképpen a levélben foglaltakról feljelentést egyik sem tett és a levélre választ nem küldtek, hanem a levelet Lukács Izsó (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá, Izsó!) budapesti kir. közjegyzőnél zárt borítékba letétbe helyezték. ' Most pedig a levelet fogom ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) — Olvassa): »Kedves Szakasits Uram! Álló kélt esztendeje, hogy először meglátogattam Önt a Conti-utcában és több, mint egy éve, hogy elhagytam Budapestet. Mégis remélem, hogy nem felejtett el még s hogy barátaim a »Népszava« szerkesztőségében most is olyan szívesen elbeszélgetnének velem, mint annakidején tették. E levélnek az elküldését sok megbeszélés és meggondolás előzte meg. Sokáig nem jelentkeztem, mert nem volt módom ezt megtenni, ön és barátai veszélyeztetése nélkül. Ez a levél azonban teljesen biztos úton jut el Önhöz. Távozásom óta folytattam munkámat, amennyire lehetett és figyeltem a magyarországi eseményeket. Növekvő érdeklődéssel és rokonszenvvel figyeltük szabadság táborának fokozatos kialakulását és megerősödését. (Maróthy Károly: Itt a felsőbb jóváhagyás!) és reméljük, eljön az idő, amikor a Petőfi útján haladó mozgalmak, (Felkiáltások a szélsőbal' oldaton: Aha!) áramlatok és csoportosulásom munkája nagy eredményeket hoz- Mi próbálunk a múlt hibáiból és tapasztalataiból okulni s politikai értelemben nem a múlt háborút akarjuk végigküzdeni és megnyerni, hanem a mostanit. Az összeomlás uiáni időkben rendet és építőmunkát szeretnénk látni . mindenütt Európában s ezért tartunk nagyjelentőségűnek minden koalíciót a szabadság táborának oldalán: (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá!) a liberális és baloldali erőjs nagyvonalú összefogását (Zaj a szélsőbaloldalon.)Különben azaz egyetlen mód, hogy a mai uralommal szemben erős s majd kormányképes ellenzék alakfulhasson ki. (Baky László: Jól néz ki!) Ezért oly nagy öröm nekünk a tudat, hogy a »Közép« és a »Baloldal« magyarországi csoportjai és bizonyos csoportok, amelyek formálisan nem is politikailag, Összetartanak és közös célért szövetkeznek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez az!) A németek el szeretnék hitetni, hogy a Nyugati Szövetségeseket Közép- és KeletEurópa nem érdekli többé s hogy a kontinensnek ezt a részét kiszolgáltatják a káosznak és bolsevizmusnak. Reméljük, ezt a hazugságot nem hiszi el senki. (Zaj a szélsőbaloldalion.) A Nyugati Szövetségesek élénk érdeklődéssel figyelik a kontinensnek ezt a részét és olyan rendért dolgoznak, amilyen nem volt KeletEurópában 1919-ben. Szövetségben állnak a Szovjettel s tudják, hogy a Szovjetnek nincsenek forradalmi vagy imperialista céljai a közép- és keleteurópai államokkail (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) s nem avatkoz; nak sorsukba, ha ezeket az államokat igazi népi kormányok irányítják» (Zaj. Halljuk! HalU