Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. den gondolkodó magyar emberre: ni] Itefez velünk, .ha mi három vagy négy ezrelékkel szaporodunk, szomszédaink pedig- ugyanyakkor 10—12, sőt 2i) -24 ezrelékkel szaporodnak. Az egyke kérdéséről sokan azt mondják, hogy gazdasági okai vannak ennek. Én ennek a véleménynek egyenesen ellenie mondok. Egyáltalán meiiQi.gaz-' daeagi ó'kai vannafe ennek, (Fe kláltások:^Az is!) hanem lelki megtoTpaniás, [szellemi összezsugorodás. ;i tii'ziail'om elvesztése, n hitetlenség önmagunkkal és hivatásunkkal szemben. Ezzel fordul cl a nép az élettől és 1 ezzel akar mintegy önmagán ilyen öngyilkos mlódőn segíteni. Mindenekelőtt jól kell gazdálkodnunk ezzel ai népi erővel. Én valahogyan irtózom attól a gondolatitól, attól a látástól, hogy akármerre megyek itt Pesten, vagy akármelyik városban, mindenhol aizi alifc'ieztek százait és ezreit látom. Valósággal sajnálom ezeket az értelmesareú, megbízható, komoly népi embereiket az improduktív munkának ezeken a 'helyiéin. El tudom képzelni; hogy kényelmes, jó dolguk van, ámbár kétségbe vonom mostanában ezt is, de én ott! szeretném^ látni inkább a munkaasztalok mellett munkaeszközökkel a kezükben, énekelve, dalol vai, izzadva, verejtékezve, majd szórakozva, néha-néha a kocsmában iddogálva a magyar népnek ezt' a;z igazi elitjét, miért aki eljön a faluról, mindenesetre.kénytelen eljönni és nem színesen jön ©1. Ezt a népet ott kellene tartani, vagy pedig olyan pozíciókba, ta magyar munlkának olyan helyeire kellene irányítani, ahol produkálna ez a magyar nép. A magyar nép altisztté vált fia szolgává lett, már pedig nemi szeretnék szolgát ïaîlfcii a magyiaatáiól Magyarországon, mert vain elég, aki csak erre a szolgálatra, erre a munkára alkialnias. Ott van Erdélybe m vagy 400.000 magyar nievű, tehát elromiánusodott magyar: miért nem hozzuk be azokat altiszteknek? Ezek kény teienek volnának két év alatt visszamagyarosodnM és ők lennének a. legvadabb magyarok, akiknek a neve éppen olyan Nagy István é&. Kovács Péter, mint azé, aki a Székelyföldről jött. (Üy y van! Úgy mm-í) Nem lehetne ezt a kérdést is bizonyos magyar népi gazdálkodással megváltoztatni 1 ? Én azt hiszem, hogy lehet. Oda kell 1 álítainii, a magyar mép minden egy eis tagját a magyarr földre, mert add'g' magyar , fl , föld, amígl anlaigyar ember áll rajta. (ÉJénk hely- lés és tapsi) Ha a 1 magyar ember nem a, saját ekéjévé:! szánt, hanem lesi, hogyan szánt az: idegem; abbíani a pill amabban a; maiagyarság lehet, hogy 7 felfelé mő, de területileg, horizontálisan csak zsugorodik össze. Ezéirt ment. át az elmúlt évtizedekben annyi föd idegen kézbe, mert nem volt, aki; ezt a népet .a, magyar föld felé terelte volna, hanem kivitték Amerikába. (FelkMltáok a széhőbao.drlon: EJ ősegí.dték a kivá [ dorM® l — Abonyi Ferenc: Szerződéseket kötöttek magyar véreink kiszállítására! — Zaj-) Én, a, gyakorlati népnevelő falusi] lelkipásztor, sokat gondolkoztam a magyar népnek mostani társadalmi és szellemi életéről is és aszón a sok jelen, amelyet ez az élet mutat mostanában s arra f a meggyőződésre jutottam, hogy magyar népünk, magyar falusi népünk már évtizedek 'óta egy bizonyos társadalmi vagy — mondjuk úgy — szellemi válságon esijfc át. Olyan ez a válság, mint a serdülő ifjúnak a 14. vagy 15. esztendőben bekövetkező Válsága. Most akar ez a nép nemzetté lenni és csodák csodája, Istennek meglátogatása, vagy a magyar történelem, nehézsége azi oka, hogy annyi mindem zavaró körülunétny akadályozta azt, hogy ez ai belső lelki átforrás és átváltás létrejöhessen és úgy valósuljon, meg, hogy abból! valóbiam ennek a nemzetnek haszna és áldása sízármazzék. Mi előztiei megi ezt ai népi válságot? Megelőzte a vérébe fojtott 1848—49-es magyar szabadságharc, az utánai következeitt Bach-korszak, amelyről éppen, nemrég hallottunk nagyon objektiv rajzot, és pedig igaz rajzot egyik képviselőtársunk beszédéből. Azután következett az a bizonyos idegen beáramlás. A miar gyarságnak tígy kellett elindulnia a liberális kapitalista fejlődés' elején, hogy gazdaságilag is, szellemileg' is és minden' tekintetben elfáradt és gyenge volt. Világos, hogy a versenyt nie,m bírhatta azokkal szemben, akik tőkével, ismeretekkel, felkészültséggel, ügyességgel jöttek be kívülről, akár Galícia, akár pedig • Prága felől ébíbe az országba. Azután követte ezt a korszakot azi az^ osztrák sízoldateiszka, a maga, különös szellemével, amely képels volt — 'tapasztalatból tudjuk — ai magyar nép fiát, aki az osztrák köizÖs hadseregbeni szolgált, a magyar 1 gondolattal;, a magyar öntudattal' szembeállítani. Döbbenettel hallottam, édesapámtól, a. volt közös zngsführertöl. hogy a honvéd csak afféle másodrangú baka, a közös katona az igazi katona,. El 'tudtam képzelni, hogy az országban micsoda Szörnyű eredményre vezethetett az a rendszer., amely csak a szellemiekben, a leile lkiak ben is így nyilatkozott meg. Utána következett ennek a válságnak egy további ideje. Itt van a két világháború és ott van, ami közötte történt és aminek meg kellett volna történnie a magyar nép érdekében, de ami valóban nem történt meg. Csoda-e az, hogy a mi magyar népünk ott tart, ahol ma van. Hol tart? Ott tart, hogy a z ő sajátos népi patriarchális életkeretei széttöredeztek és csak imittamott^ az ország néhány pontján lehet látni néprajzilag érdekes vagy ősi sajátos pom tok at. Ezzé] együtt elhullatta ősi, sajátos magyar népi kultúráját, ma már szinte utána kell keresnünk, hogy összegyüjthessük azokat a nótákat, azokat a mesefoszláinyokat, azokat az ízes darabokat, amelyek mutatják a magyar nép ősi szellemiségét és 'lelkületét. Szokásaink, nyelvünk, sajátos népi nyelvünk: még mindig ismeretlenek a magyar nemzet tagjai előtt. Azután abban jelentkezik ez a válság, hogy polgári ásod ni akar, és pedig gyors ütemben akar polgáriasodni a nép., tehát minden hagyománnyal máról-hoilnapra szakít és ami a szemébe ötlik, főként amit a, városi, a szerinte ma gasabb társadalmi réteg között" lát, azt követi és aizt igyekszik utánozni. Azután az ő civilizációs igyekezete, haladása olyan gyorsütemű, hogy nem tud lépést tartani benne a szellemi haladás, ezért civilizációval váltja fel az ő ősi szellemi kultúráját és ezért ilyen felemás, ilyen különös, ilyen furcsa az ő élete ebben az ő válságos korszakában. És. sajnos, az a bizonyos' kiforrott polgáriasodás nem eredménye-zi azt, hogy népünk valóban nemzetté válva, nemzettaggá változva. •i nemzetnek öntudatos polgára tudjon lenni, mert még mindig hiányzik belőle az a magyar öntudat, az a magyar élesztő, az a meggyőződés, az az életbátorság és éleihit, amely viszont hiányzik abból a kö'
