Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
7o Az országgyűlés képviselőházának 355. felszólalt, nem mondhatnám,. hogy valami nagyon dicséretes hangon szólott rólunk (Piukoyieh József: Nem: is jó, ha ő dicsér!) Nem is jo, ina nagyon dicsérnek, ezt nem; is venném szívesen mert a dicséret mögött valami más szándék rejtőzik. Maikkai képviselő úr mindenesetre legyen szabad elmondanom beszédéire vonatkozó kifogásaimat. ; ö azt mondta, hogy & lassúság filozófiája igen ,helyes s ezt állítólag a ml népünk ma gaeva tette, (vitéz Lipcsey Márton: Ezt, öregiem, te nem is érted! — Derültség.) A má partunk vezetője, Imrédy Béla, említette ezt, es en is igen élénken emlékszem rá, hogy Makkai képviselő úr sem volt mindig a híve ennek a iilozofiának. Emlékszem arra, amikor ő igenis türelmetlen ciJqkeket írt az újságba és amikor igen sokat szólalt fel itt a Házban, mint; képviselő, de amióta a guruló márkák teóriája elhangzott, bizonyos változás követxezett f benála. Magáévá tette a lassúság füozóíiajat és nem tartotta lényegesnek még azt sietne hogy a parlamentbe eljárjon, (vitéz Lipcsey Márton: Szóval tajel:pzatlian>, azt akarod mjondani?) Azóta nem ír cikkeket és Dalán minden hároim! vagy négy esztendőben mond el talán egy beszédet. (Gr. Serényi Miklós: Azt tartja, Ihogy lassan járj, tovább érsz! — Piukovich József: Közben Amerikában is járt!) ' Ha a magyar nemzet magáévá tett© volna a lassúság filozófiáját, a.lnkor nem lettek volna Rákóczijaá, Wesselényeijei, Széchenyijei, Kos«ufchgai, Petőfijei, nem lettek volna Ébredő Magyarok és nem lett volna fehér ellenforradalom, nem dobtuk volna ki a románokat Budapestről és tüdija a jó Isten, hogy Magyarország ima .milyen helyzetben volnál! Ha a/lassú*ág filozófiáját magunkéivá tettük volna, akkor nem siettünk volna és nem ráztuk! volna le olyan _ türelmetlenül a nyakunkról Trianon bilincseit és nem történt volna meg olyan vehemensen Magyarország megnagyobbodása. Kár, hogy &7J a véneimen ciia időközben csökkjsnt. (vitéz Lipcsey Márton: Nem egészen érted, de mmdegy! — Derültség jobbfe T őL) Kedves Lipeiseiy képviseiliőtársarn, én volnék >a legboldogabb, ha egy ilyen türelmetlen moizgalom élén állnál. (vitéz Lipcsey Márton: Netm egészen érted ezt a dolgot!) Sajnos, m'a a lassúság filozófiája^ csepegtetik be a magyar közvéleménybe és a magyar közvéleimény már úgy várja iá) világ fordulását, mint az illető mesebeli ember a sültgalambot, hogy a szájába repüljön- (Derültség.) Ne felejtsük el, ha mi nem 1 dolgozunk a magyar jövő érdekében, akkor senki sem fog egy lépést sem tenni érdekünkben. Mai azt látjuk, hogy éhes fenevadak állják körül országunkat, ismét íeldarabolják és szerződéseket kötnek, ismét egy új Trianont készítenek, elő, mi pedig dicsőítjük a. lassúság filozófiáját, amely állítólag a magyar embernek a természetévé vált. Én, akii a nép gyermeke vagyok és a falut járom, legalább annyit mint Makkai képviselőtársam, azt állítoimi, hogy ő nagyon téved, inert annak a tűznek a szikrája igenis ott lobogott a magyar népben; és ez ia tűz ott fog lobogni továbbra is. A magyar nép törvénytisztelő és tudja azt, hogy háborúban vagyunk, ezért ma nem tartja szükségesnek, hogy kiálljon a porondra, de igenis, őrtáll ott. Nagyon 'kérem a képviselő urat, jöjjön ki velem: az én kerületembe vagy máshová és ülése 1943 december 15-én, szerdán. 4 nézzen a nép szeméibe, beszéljen, vele, ;miajd meglátja, hogy a népinek» egészen más véleménye van, mint neki. Megemlítette a képviselő úr azt is, hogy ne siessünk a földosztással, mert a földosztás is bajt okoz. Valaha nem ez volt a véleménye, hanem türelmetireniül követelte, hiszen akkor riefoirmnemzedékes'volt és reformokat követelt, ma pedig megijedt, mint a gyermek a tűztől. Az is, amikor! meggyújtotta a kazalt, akkor még bátor volt, de amikor a kazal lángralobbant, akkor rekuzét csinált. (Derültség KÏ szélsőbrMoMalon.) Ezek azok azi emberek, akik előre fogják vinni az ország népét, ezek azok a merész emberek, akik vállalják a történelmi felelősséget? (vitéz Lipcsey Márton: Miért cáfolod meg magad, Öregt) Igen t. képviseiőtár.siaim. nem tudhatjuk, hogy ma hol követünk el egy nagy' ballépést, vagy hibát. (vitéz Lipcsey Márton: Éppen azért!) 1918-ban is csak egyszer követtünk el hibát, de* aizt nem tudtuk, jóvátenni, még ma is nyögjük az átkát. Vigyázzunk tehát arra, hogy most megint ne kövessünk* el egy még borzalmasabb hibát, meri ma a lét és nemlét kérdése játszik szerepet. Az- óvatosság mindig kellemes dolog. Egy óvató« ember nem kockáztatja) a bőrét. Marosak ezért is kellemes. Először is nem kell neki harcolnia. Visszavonul, vár és azt mouidia. amit «su zsidó: »Torna doch«, talán mégis. (Piulkovieh József: Ezt nem értjük mi! Magyarul!) Ma nem a »talán mégis«^ek korszakát éljük. Ma állandóan kisnemzetről beszélnek, holott mi nem is vagyunk kisnemziet, amit Rajiilss igen t. képviselőtársam is szépen bebizo.nyitott. A ranglistán mi igen elől járunk, köziilebb vagyunk az elsőkhöz, mint az utolsókhoz. Mi tehát mondhatnánk 1 , egy közép_ inép, egy fferinenép vagyunk, de ha a mi jellemünket veszik figyelembe, akkor mi igenis vezetőnépe vagyunk Euró piának. Ilyen tekintetben sem tartom miagamat kisebbnek egy -angolnát Ami nemzetünk nem csinállít Indiát, nem kötözte az embereket az ágyúcső élé. Mi szenvedtünk a katolicizmusért, szenvedtünk egész Európáért és sokkal nagyobb báhoiriíkat folytattunk, mint ők. Ők pedig gsefteltek s a gsefteles hozta meg számukra a doniiniumofcat. A dominiumokra ők nem áldóztak„semmit, haneim egyszerűen kereskedelmileg leigázták azokat. Amikor a kereskedők már betelepedtek a domininmekba, akkor jött az angol hadsereg* trombitával, zászlóval és parádéval. A magyar nem ment el hódítani a. világ körüli, ta- magyar becsületesen állt a vártán és védte Európát a Kelet és a Nyugat ellen. Ez a helyzet és ma vegyük tudomásul azt, hogy nekünk ez a szent hivatás jut osztályrészül. Itt nem lehet pipogya emberekkel dolgozni, itt vagy merünk, vagy nem merünk. Itt ne hozzanak olyain vádakat, hogy mi, akik igenis ennek a merészségnek az egyszerű közkatonái vagyunk, hazaárulást csinálunk és a magyar nemzetnek a, javát nem akarjuk. Legalább az legyen meg a túloldalon, hogy ismerjék el a jószándékainkat. Ha nekik nem az a, véleményük, mint a mienk, hát nem erőszaikoiuatjuk rájuk, úgyis tudjuk, hogy Sztálingrád előtt más véleményül*: volt, Sztálingrád után megint más véleményük lett. (Egy faana « szélsőbaloldaon: Meg fog ez még ^változni!) Mélyen tistetel uraim, én tanúja vagyok annak, amikor igenis odaát nagyon helyes vé-
