Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. Tisztelettel kérek húsz perc meghosszabbítást. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a té.pvis *lő úr? Szilágyi Ferenc: Húsz percet! Elnök: A képviselő úr húsz perc meghoszsznbbítást tért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Ifién!) A Ház a képviselő úr beszédidejét húsz pe-ccel meghosszabbította. Szilágyi Ferenc: Szükség volna a mintaműhelyek szaporítására, hogy ezáltal az iparosok •megismerjék az új munkaeszközöket, a kisiparba n használható korszerű gépeket, új anyagokat és a jelenleg szükséges pótanyagokat, főként ezik felhasználási módját. Mennyivel hatásosa bb volna a továbbképzés is, ha az eilméleti okta táéeal kapcsolatban a mintaműhelyekben gyalu rlati oktatást is kaphatnának a tanfolyamon résztvevők. Itt nem is iskolára gondolok, hanem rendes kisipari műhelyek felállítására, lehetőleg 1 ipariskolát végzett mester kezeDe adva, aki aí.után a műhely felállításába invesztált tőkét amortizációs kölcsön formájában visszafizetné éi'i a műhely idővel a tulajdonába menne át. Mintaműhelyek felállítása ma nemcsak a vámosokban volna fontos, hanem nagyobb községekben is, már csak, azért is, hogy a falusi gyermekieket könnyebben bevonjuk az iparba, különösen olyan iparokba, amelyek azon a vidéken szükségesek avagy amelyeknek alapanyaga aren a vidéken megvan, vagy olcsó energiaforrás van, amivel azután ezeknek a mintaműln> ly ïknek a prosperitása is biztosítva volna. Az iparügyi tárca költségvetésénél említést te*st az előadó úr arról, hogy az iparosok kedvét és törekvését fokozandó, az iparügyi kormányzat egyes műhelyeket mintaműhelyekkó fog nj ilvánítani. Legyen szabad itt ezzel kapcsolatba n megemlítenem, hogy ha a bár ezt; igen helyes és jó elgondolásnak tartom, tekintettel arra, hogy tudomásoim szerint Erdélyben még ezideig mintaiműheily nem működik, szükségesnek látnám mielőbb több mintaműhely felállítását, úgy, hogy a meglévő műhelyeket szereljék fel korszerű munkaeszközökkel, a hiányzó szerszámokkal és nélhány feltétlenül szükséges géppel. Szükségesnek tartanám még, hogy az így fel szerelt műhelyeket lássák el az ipari könyvtár teljes sorozatával, hogy ezzel is^ propagandát végezzenek az ipari pályára való lépésnek. A mezőgazdaság iparosítása és gépesítése is megfelelő jó iparosokat kíván, hogy a gazdák ne kényszerüljenek 20—30—40 kilométereket tenni meg egy-egy kis" javításért, vagy ilyen messzeség-bőd iparost hozatni. (Ügy van! Úgy van! a baWeÖzépen.) Az sem hagyandó figyelmen kívül, hogy a falun kiképzett iparostanonc és segéd nem szakad el könnyen a falutól, hanem igyekszik ott megélni, magának megélhetést találni és ha nem is egészen az iparból, hanem részint, az iparból, részint a mezőgazdálkodásból igyekszik magának exisztenciát, megélhetést .teremteni, családot alapítani olyan helyeken is, ahol talán sem az iparűzésből, sem; a mezőgazdaságból külön megélni nem tudna. (Gaal Alajos: Egészséges fejlődés!) Ilyen megoldásokra különben Erdélyben elég sok példát látunk. (Ügy van! a baM'özépení) Az ilyen magyar iparosok különösen-nemzetiségi vidéken, a magyar élet őrtállói. Ezeknek megerősítése^, fejlesztése és számuknak szapoirítása nemzeti feladat. (Ügy van! Ügy van! a bdeközépen.) T. Ház! Legyen szabad rámutatnom a taíioncutánpótlás és tanoneoktatás nagy fontosságára. Nem mindegy, hogy milyen lesz az utánpótlás a szakmunkásokban, A magyar ipar teljesítőképessége, megbízhatósága és "további fejlődése elsősorban a tanoncutánpótlás sürgős beállításától függ. A tanoncutánpótlás súly/os kérdés. Ezen a helyzeten a tanoncotthonok minél nagyobb számban való felállításéval és a meglévő tanoncotthónok kibővítésével eny- ' hitünk, amelyekben a tanoncok a jelenleg anynyira nélkülözött szociális ellátást és nemzeti nevelést^ elnyerhetik. A tanoncotthónok létesítésével még sok szegény és árva gyermek sorsa is megoldódnék, megmenekülnének az elkallódástól és az otthonokbari nemzeti és közösségi szellemben nevelve, Öntudatos, értékes és hálás munkásai lennének a feltörő magyar iparnak. Jelenleg az a veszély «fenyeget, hogy az ipari pálya elnéptelenedik és akkor nem lesz utánpótlás, amikor a legnagyobb szükség lesz rá. (Ügy van! balfelől.) A szakmunkások, illetőleg tanoncok utánpótlásának kérdésében szerény vélernényeni szerint semmiféle generális intézkedéssel megoldást elérni nem lehet. Ezt csak a mindenkori élettel kapcsolatos intézkedések és módosítások elrendelésével lépésről-lépésre lehet megvalósítani. Erre vonatkozóan leszek bátor egypár szerény elgondolást felvetni, amelyek talán rnegkönnyítenék a kérdés előbbre vitel ét. (Halljuk! Halljuk!) A már említett tanoncotthonok létesítésén és kibővítésén, valamint vidéki mintaműhelyek felállításán kívül szükségesnek látnám a 152.288/1934. számú kereskedelemügyi miniszteri rendeletnek, amely az alkalmazható tanoncok létszámát szabályozza, olyan formán való módosítását, hogy egyes ipari műhelyekben, főként olyan iparágakban, ahol a tanoncpótlás a legsúlyosabb helyzetben van, illetve ahol a legkevesebb tanonc van és a legnehezebb az utánpótlás, a kereskedelmi és iparkamaráknak engedtessék át a döntés abban a kérdésben, hogy egyes műhelyek a létszámon felül is vehessenek fel tanoncot- Jelenleg'miniszteriális döntés szükséges ehheir, de ez az eljárás anynyira hosszadalmas, hogy a legtöbb esetben nem is kezdenek hozzá. Lehetővé kell tenni, hogy a hadiárvák minden formaság mellőzésével alkalmazhatók lehessenek létszámon felül is. Egy további elgondolásom volna a rádiónak és a filmnek az igénybevétele, e film- és rádiópropaganda útján rámutatva a'z ipari pályák fontosságára és szükségességére. Szükségesnek látom a tanoncok minimális munkatérének megállapítását is. Tudom, hogy ez különösen a kézműiparban fog- ellenvetésre találni, de állítcm, hog-y a mesterek a tanoncoknak régebben teljes ellátást, sőt még talán ruhát is adtak- Ha most mindezektől mentesülnek, miért ne lehetne egy minimális munkabér fizetésére kötelezni őket? E mellett tudván azt, hogy leginkább a legszegényebb néposztály gyermekei mennek tanoncnak, kérdezem: miért ne lehetne ezeknek a gyerekeknek egy minimális munkabért fizetni, hiszen annak a sizegény családnak a szemoontjából igen fontos az, hogy már a .sryermek is keressen valamit De áldozatot kell hozni az utánpótlás biztosítása érdekében is, mert ha. a dolgok í^y mennek tovább, nem lesz utáripdtl'w és akkor sokkal többe fog
