Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
7Ö Az országgyűlés képviselőházának 355> T. Ház! Hányszor emeltük fel figyelmieztető szavunkat, hányszor kértük, hogy szüntessenek meg minden luxusgyártást, gyártsaniak a kievés rendelkezésre, á-dó anyagból típus á,ruk|aiti és semmi :miást és mégis mindem elmaradt. Mindenki kérte, mindenki belátta, hogy ez volna a helyes, nem érti az ember, hogy miért nemi történt ez rnegl- Én sejtem, hogy valószínűleg azért, mert hiába akarja ezt mondatuk a közellátásügyi-miniszter úr m&g•üsinálni, ha más minisztérium nem utalja- ki a megfelelő anyagot vagy egyáltalában más az elgondolása. A rossz szervezeti felépítést nem, hiálba tettük mmdig szóvá, hiszen számtalan példát elmondottunk arról, hogy mennyire helytelen elválasztani a »földművelést a közéielmezésiöl (Szöilősi Jenő: A földművelést a termelés irányításától!) és sízjámtalán példát imiondo ttunk el, apróságokat és nagy dolgokat, hogy miért kiépte'i'enek az egyes minisztériumoki megoldani a rájuk bízott kérdéseket. Felvázoltuk, hogy milyennek kellene lennie a helyes szervezeti felépítésnek, nemcsak kritizáltunk tehát, t. Ház, hanem javaslatokat is tettünk. Már unalma® is ezekről a kérdéseikiről, beszélni (Rajniss Ferenc: Es hiábavaló!) és most a mini sater ein ok úr kÁ jelente tte, hogy ő ellene van az átszervezésnek, mert ez, szerinte 1 , a felelős^ «ég áthárítását jelenti és különben a jelenlegi rendszerben is lehet jó munkát végezni. Kijelentette továbbá azt is, hogy csúcsminiszterségre nincs is szükség, mert ez olyan nehéz feladat, amelyet még ő sem. merne vállalni, ő, aki a közigazgatási tisztviselőségtől a miniszterelnökségig (ßörcs János: M.ndenit tud!) a leglkülönfélélbb posztokat töltötte be. Nem' •merné vállalni ezért a felelősséget, — mint mondotta — azért, mert a pénzügyi kérdések gesztiójához nem ért. Abban igaza van, a miniszter úrnak, hogy ha ehhez nem; ért, akikor nem is vállalhatná. A pénzügyminiszter aaonban, aki csúosiminiszter, legalább is a neve az, éppen a péazügyekiben specialista, tehát lebet títlán, neki annyi általános közgazdasági tudása is, ihogy a tárcák .működését irányítani, a tárcák közötti összhangot biztosítani tudja és ne merüljön ki a ténykedése abban, hogy egy évben, egyszer mint usúcsmmiszter, mond el egy beszédet. (Rajniss Ferenc: A felsőházban mást mondtak erről! — Börcs János: Az egy külön világ! — Szöilősi Jenő: idegen világ!) T. Ház! A miniszterelnök úr ellene van minden átszervezésnek annak ellenére, hogy számtalanszor bebizonyítottuk azt, ,hogy a szervezeti felépítésben van a hiba és ieihoztunik nemcsak némiet példákat, hanem azok számára,, akiknek Anglia szimpatikusából, (Derültség ai szélsőbaloldal ón) fedhoztuk a konzervatív Angliának a példáit, (Szöilősi Jenő: Az ilyenben nem kell Anglia!), hogy Angliában is csinál talk muni ciógy ára ási minisztériumot, repülésügyi miniszitériumot, miután tudják hogy egy termelési processzust nem lehet széjjelparcellázni igazgatásilag. (Rajniss Ferenc: És az alkotmány nem esett össze! Csodálatos módon!) A •• háborús feladatokat a régi békebeli szervezetekkel nem lehet megoldani és ebbien élesen szembeszállunk a miniszteriéi nök úr véleményével, de úgy látom, a tisztelt kormánypárt egy rész© is más vélemié'n^en van, mert — amint éppen a vasárnapi lapokban ol ülésé 1943 december 15-én, szördán. vashattuk — Juresek államitiíkár úr a gazda* hét során egy előadást tartott a közellátásról és a mezőgazdaságnak iparcikkekkei való ellátásáról (Rajniss Ferenc: Nem egyezett a mi niszterelnökkel sishogysem!) és azt mondotta, — ezt vastagbetűkkel hozták ki aj lapok, — hogy & közellátás, kérdései csak akkor oldhatók meg, ha a, teiranelélsi mindem! ágát egy helyről irányítjuk.. (Rajniss Ferenc: A családon belül kell elintézni!) Ebben tökéletesen pgy éteriünk. Ez ponliosan az ellenkezője! annak, mint amit a miniszterelnök úr mondott. (Rajniss Ferenc: így van! — Egy hang. a szél&őbw-áldalon: Nkm tűri, hogy Valamelyik miniszterének több esze legyen! — ^ Szöilősi Jenő: Családi perpatvar!) T. Ház! Elöljáró báni már megemlítettem azt. hogy a közellátásügyi miniszter úr is mennyi válasszal maradt adós. De bárki átlapozza ennek az ülésszaknak a naplóit, megdob benéskel fogja megállapítani, hogy mennyi érdekes, fontos., nagyíj elentiösógű kérdési és konkrét panasz mondatost itt elete hogy ennek nagy részére az €»gj&B miniszter urak sem a bizottságban, semj a plénumban neim válaszoltak, legfeljebb egyet-kettőt udvariasságból megdicsértek (Rajniss Ferenc: Éterei meg nincs szükségünk!), és azután a válaszadása ól teljesen függetlenül, elmondották a maguk: előre elkészített felszólalásaikat. (Rajniss Ferenc: Emelem poharam! — Börcs János: Attól nem lesz Jobb a közellátás!) A parlamentarizmusról is szólít előttem szólott tisztelt képviselőtársaimi. de annak a lényege az, hogy a felvetett kérdéseikre és az interpellációkra választ kapjunk* meint annak a parlamentarizmusnak, hogy itt az ellenzék i&em szakszerű és a hálborúsi viszonyokra való tekintetei szinté túl óvatos kritikát mond el, amely mé^r a sajtóban sem, jelenhetik 'meg, a miniszter urak pedig nem válaszolnak semmire, és nem reflektálnak, igazán nincs semmi , értelme. (Rajniss Ferenc: Hol itt a méltányosság, az úriság, amelyről olyan sóikat beszélnek?) T. Ház! Ebből következik, hogy a kormány közgazdasági működésével bizalmatlan vágyok és bármennyire is helyeslem az ezen törvényjavaslattal inaugurált intézményt és felhatalmazást, azt ennek a kormánynak nem szavazom meg. A felsoroltakon kívül is éppen elég okunk van a politikai bizalmatlanságra, elsősorban a miniszterelnök úrral szemben,. A miniszterelnök úr a. beszédében csupán mifelénk talált szokatlanul éles szavakat és olyan váddal illetett bennünket, amely a napló tanulsága szerint igaztalannak bizonyult. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tapsoílásról és nemtapsolásról — amely, ismétlem, nem történt meg úgy, ahogy azt a miniszterelnök úr előadta — olymódon beszélt, amely magyar önérzetünkéi mélyen sérti. (Ügy van! Úgy mm! a &\zélsőbaloldalon.) Határozottan visszautasítunk tehát minden olyan inszinuációt és kijelentést, amely arra alkalmas, hogy bárki által is kétségbevonassék magyarságunk. (Heiyesíés m szélsőbaloldalon.) Hogy ezt van okiunk mondani, azt bizonyítja az, hogy egy igen komoly folyóiratban, amely most a napokban jelent meg, a, miniszterelnök úrnak ezzel a vádjával foglalkozva., minket modern labancsággiaJ vádoltak meg. (Börcs János : Igen!) Úgy én» mint
