Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-354

Az országgyűlés képviselőházának 354. ülése 1943 december 14-én, kedden. 31 a másikból. Lehetetlen rendszer áll fenn az ármegállapítások terén, valósággal guzsbaköük a dolgozni akaró iparost, vegyészt, nem képes a

z árkialakítások helyzete miatt boldogulni. Például Budapestem, egy alkalommal négy cég részére ugyanaz a vegyi anyag érkezett meg. Mind a négynél az árat másként állapították meg. Az egyiknél ilyen rezsitételt ismert el az árkor rnány biztos, a másiknál olyat-, úgyhogy ugyamaz az anyag négy helyen négyféle áron volt kapha tó

% Egyenesein elképesztő és mulatnli lehetne rajta, ha e miatt száz és száz emberi és beteg nem szenvedne. A% árhivatalban nincsenek egységes elvek ©s főként nincsenek meg az árkiegyenlítés szervei. (Abo~ nyi Ferenc: Rosöz irányítás!) T. Ház! Említettem éppen a gyógyszervegyészeti ipar részéről a különlegességek gyártását. Igen sok különlegességet ma már belföldön nem lejiet kapni. Ezzel szemben az a hír járja, hogy külföldre óriási mennyiséget exportálnak. Miért"? Azért, inert a belföldön kötött ára van, külföldre pedig úgy adja el, ahogy meg tud egyiezni. Itt vasi az a pont, amelyre rá akartam mutatni, ahol a, Gyosz. érdeke a belföldi közönség, a magyarság érdekével ellenkezhetnék, mert ha ő nagy áron exportálhat, akikor igyekszik minél többet exportálni. Ez az ő üzleti érdeke szempontjából talán természetes is, azonban a közérdek szempontjából, azt hiszem, a kérdés egészen másként fest- Nem is beszélek arról, hogy például a vegyészeti ipar terén az imnort kérdésében milyen helyzet alakult ki. Nagy importcégeink, nagy gyógyárukereskedőink akartak behozni és külföldön még idejében lekötöttek, hasznos gyógyszereket. A behozatali törekvések azonban meghiúsultak egyszerűen azért, mert a •Külkereskedelmi Hivatal közbelépett és bürokratikus eljárásmódja következtében akkor jöttek meg az. engedélyek, amikor már a^ behozatalra nem kerülhetett sor, úgyhogy végzetes mulasztásokat szenvedett ebben a tekintetben firazdas-ági életünk. Amikoir ezekre a kérdésekre ezen &% egv vonalon kissé rész-letesebben kitértem, csak azt akartam ezzel aláhúzni, hogy bizony irazdasági életünk rendjei olyan, amelyet rendnek csak nagyon nagy jóakarattal lehat nevezni, ellenben az ellenkezőjének annál inkább. T. Ház! Viszonylagos rendben vannak az ország pénzügyei is. Kétségtelen és ellenzéki oldalról is meg kell állapítani, hogy a pénzügyminiszter úr adópolitikája és adóbehajtása nagyjában és egészében megfelelő, a költségvetési helyzetiét megközelíti és fenni tudja tartani. Amikor ezt elismerem, akkor azokban rá akarok mutatni arra is, hogy

1 az érdem kérdése természetesen itt is más. Termés^!eites> hogy ha a ^ pénzügy eket rendiben tartják a miniiszitéritum részéről, akkor ez magábanvéve is érdem, de itt a névtelen adófizető az igazán érdemes ember, aki elő teremti az adót. Ebben a tekintetben osa k azt mondhatom, hogy a névtelen adófizető meg is tette a kötelességét. A másik oldalon, a nagytőke oldalán viszont meg kell állapítani, hogy bizony nagy ellenállásokat kellett leküzdenie a kormányzatnak, míg akaratát keresztül tudta vinni. A győri program késése — mert bizony elkéstünk kissé vele katonai felszere lesünk^ terén — nem a névtelen) adófizető ellenállásán ^ múlott, hanemi, a nagytőkének ázom az érvelésén, hogy összeomlik és nem képes elviselni azokat a terheket, amelyeket a győri Programm reáhárított. De ugyanúgy vagyunk példának okáért a szes'zegyedáruság kérdésével is. Miért jött a szeszegyedáruság kérdésének rendezése is olyan későn? Még minisztert is buktatott ez a kérdés, mert a miniszter néni akart engedni és keresz tül akarta vinni elgondolását, de a nagytőkének, úgylátszik, megy olt a módja arra, hogy érvényesítse a maga akaratát. Most amikor megvan a szeszegyedáruság ós látjuk, hogy azt milyen jól és üdvösen lehet az ország és a közérdek javára kamatoztatni, akkor miért késnek a többi lépések az ország gazdasági rendjében? Miért késik a cukornak, a szénnek és általában az energiagazdálkodásnak azs államosítása? Tisztára azért, mert a nagytőkeérdekieltség el lenkezik és bizony a kormányzat olyan szoros nexusban van egyik-másik vonatkozásban vele, — hiszen kormányzatunk liberális és kapitalista alapon áll, — hogy azt mondhatjuk, hogy a kormányzat nem képes egyik végtagját leoperálni. Egyik végtagja bizony a nagykapitalista gyáripar és kereskedelem, (vitéz Várady László: Már csiak nem kell mindent áUamszoeiaiizálnunk!) De t. Ház, menjünk talán át a másik kérdésre, nézzük meg a helyzetet a névtelen földműves szempontjából, nézzük meg, hogy a Tiborcoki milliói szempontjából hogyan fest a bi zalmi kérdés a kormánnyal szemben? (vitéz Várady László: 18 pengős napszám!) Nekem az a meggyőződésem, hogy a névtelen paraszt, a névtelen földmunkás megtette a maga kötelességét- mert ma nir.es olyan felszántadban terület, amelyet egyáltalán £©] lehetett szántani. Azok után az elemi csapások után, amelyek az elmúlt esztendőkben az Alföldet és a mi földünk népét súlyosam érintették, niem maradt egy tenyérnyi szánta ti an föld sem. Dolgozott a földmíives, pedig munkaereje is kevesebb volt, mert a honvédségnek is szüksége volt az igára, és büszkén megállapíthatjuk, hogy a névtelen földmunkás teljesítette kötelességél. Kérdezzük meg most. hogy mi ezért a jutalma? Itt a Házban lehet erről beszélni és eizjért még kell mondani: a 40 pengős búzaár e/ért igazán nem jutalom. Mert ha mi azt látjuk, hogy a .termelő 40 pengőért kénytelen odaadni egy métermázsa színarany búzát, akkor a földbe gyökeredzik a lábunk, ha megállunk a pesti kirakat előtt vagy akárhol vidéken is és azt látjuk, hogy egy kiló diónak az ára 28 pengőre van kiírva. (Mozgás a szél sâb-iMdwlon.) Két kiló dióbélnek az ára 56—60 pengő ma, viszont egy métermázsa tisza vidéki arany búza ára 40 pengő. (Tjfjtj ' van{ Ügy van! a szélsőbtíMdalon. > Tessék ettől a paraszttól, ettől a névtelen magyartól ilyen körülmények között azt várni. hogy ő benne ne ágaskodjék fel az igazságérzet és nyugodjék bele a dologba, tartsa igazságosnak ezt a helyzetet! Hogyan tartsiai kötelességének! azt az áldozatvállalást, amikor a másik oldalon, a gyümölcstermelés oldalán, amely nem létkérdése a nemzetnek, kiengedik a pengőt? Hát a pengőt nemi rontja a diónak ez a hivatalos ármegállapítása, csak az rontaná, ha a búza árát emelnék? Lehetetlen dolog- ez. A pa,rasiztemberben az az érzés keletkezik, hogy őt kifosztották, (Egy hnng a szelsőbaloMalon; JQgoßani!)