Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. ül különo,s, elégtétellel megemlékezni a magyar statisztikának azokról a számairól, amelyek arról beszélnek, bogy ennek a nagy világégésnek közepett© Magyarország külkereskedolmi' forgalma miképpen alakul, mely államok azok,- amelyek ennek a forgalomnak; túlnyomó részét igénybe veszik és melyek azok. amelyek más olldal'ról, bár kisebb volument, die mégis . emelkedő tendenciát mutatnak. Mindenkor, normális időkben is veszedelmes, ha az ország közgazdasága csak egy állammal vagy kevés állammal van szoros gazdasági kapcsolatban. Kevésblbé, de meg van ez a veszély a háborús időkben is és éppen ezért nyugtázom különösen nagy elismeréssel az áruforgalomnak azt a kialakulását, amely a legutóbbi években szinte lökésszerűen mutatja Magyarország áruforgalmának három semleges álilammail, részben Törökországgal részben Svédországgal s résziben különösképpen Svájccal való növekedését. Hiszen: nyilvánvaló, hogy ezeken a kapukon át tudunk ma is & vü ággazdaság felé érintkezést találni Ezért különösen örülünk ennek, mert Svájccal szemben való áruforgalmunk egy főre számítva, nagyobb, mint akármely más állammal való áruforgalmunk. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket én magam is meg kívántam világítani Kunder •képviselő úr beszédével kapcsolatban. Van azonban még néhányt kérdés, amelyeket talán nem árt, ha érintek beszédem további folyamán. Ezek szorosan beletartoznak e törvényjavaslat anyagába, t. i. a hitelélet biztonsága érdekében teendő intézkedésekre is kér a törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást és a Ház dönt a felett, hogy megadja-e vagy sem. Nagyon_nehéz a hitel kérdéséhez hozzászólni akkor, amikor a hitelnek elsősorban maga az állam az igénybevevője és bár véleményem szerint a magyar államháztartás eddig nem merítette ki azokat a lehetőségeket, amelyek a hitelpolitika terén számára adódnak, mert más gazdagabb államok sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a hitelt szükségleteik kielégítésére, mégis meg kell állapítanom, hogy a magyar hitelszervezet csodálatos mértékben ki tudott tartani és nehéz időkben, azj ország biztonsága érdekében hivatását nagyobb- zökkenők nélkül tudta teljesíteni. Amikor azonban ilyen formában az államhitel van előtérben.,nyilvánvaló, hogy, a hitelpolitikának gondoskodnia kell arról, hogy a magángazdaság hitelellátása íuegfelélő ellenőrzés alá vétessék és jól esik azt megállapítani, hogy ebben a vonatkozásban immár néhány év óta a magyar királyi kormány a Nemzeti Bankkal teljes egyetértésben mindent elkövet a sze* lektív hitelpolitika érdekében, megszorítja az újabb hitelek kiadását, gondoskodik különösképp arról, hogy áruhalmozásra és hasonló célokra hiteleket ne engedélyezzenek, akadfályokat gördít az ingatlanvásárlási hitelek megállapítása elé s a mellett gondbskodik arról is, hogy azi adósságok visszafizettessenek, ilyenformán, akarván a hitelfolyamatban forgalomban lévő bankjegyek mennyiségét szűkíteni. Mélyen t.

; Ház! Amikor ezt megállapítom, akkor minden bizonnyal olyan tényt szegeztem le, amelyet a t. túloldal sem vitat, mert különben minden bizonnyal haltlottam volna ebben az . irányban ellenkező állítást. Ezt a kormánnyal szemben való bizavmamnaik egyik legfontosabb nontja gyanánt kívánom leszegezni. Ugyaniakkor azonban, amikor a kormány ilyenformán KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX se 1943 december 10-én, pénteken. 25 szelektív hitelpolitikát folytat, más 'oldalról gondoskodni tud árról, hogy a kisemberek érdekében, különösen a kiskereskedők, a kisiparosok érdekében külön-leges hitelforrásokat konstruáljon és a szokásos, beidegzett feltételektől függetlenül biztosítsa szűkebb keretekben ezek számára hitbieket, ilyenformán ezeknek az elemeknek gazdasági Önállóságát segítvén elő s iparkodván emelkedésüket is megfelelően alátámasztani. Mélyen t. Ház! Ha, majd egyszer ennek a korszaknak nyugodt időkben akad objektiv gazdaságtörténetírója, minden bizonnyal a kormány hitelpolitikájának ezen része előtt is meg fogja hajtani az d ismerés zászlaját, T. Ház! Hátnai van még beszédem' anyagában az a rész,- amelyet szándékosan hagytam utoljára, holott: Kunder képviselő úr — szerintem logikusan — beszédének elejéa foglalkozott azzal, merti abból indult ki beszédének további menetében. Én viszont azzal kívánok ennek nyomatékosan súlyt adni, hogy zárófejtegetéseimet ezekhez a kérdésekhez fűzöm. Valóban úgy van, hogy az idei év tavaszán magában a 42-es országos bizottságban meglehetősen általános, egységes közhangulat alakult ki, hogy; ennek a már 12 év óta, előbb 33, majd 36, azután 42 taggal dolgozó bizottságnak munkásságát illetően néhány biztosítékot keil be építeni alkotmányjogunk rendfezerébe. Hosszas tanácskozások után ezeknek a kívánságoknak összefoglalását bizottsági jelentés formájában a Ház plénuma elé terjesztették. Tény az, hogy kivétel" nélkül a bizottság minden tagja magáévá tette ezeket ai határozmányokat, jómagam is s ennek következtében beszélni kell arról, vájjon feltétlenül helyes-e vagy nem helyes, hogy ennek a javaslatnak szövegében látszólag e határozat figyelembevételéről! még nincs szó. Miről van szó valóságban- ebben a bizottsági határozatban'? Szó van elsősoi'ban arról, hogy gondoskodás történjék arról, hogy a , Háznak esetleges feloszlatása alkalmával a bizottságban beállható ilyen hiányok pótlása megfelelő formáiban biztosíttassék. Azután szó van airról, hogy abban a^, időszakbaiii amely a két parlament közti intervallumban, fog eltelni, a 42-esi bizottság tagjai, számárai ia men- ' telmi jog biztosíttassék, mégpedig úgy, hogy a mentelmi ügyekben maga a 42-es bizottség legyen az eljáró hatóság. Azután van szó, t. Ház arról, micsoda módosításokat kell végrehajtani ai 42-e,si bizottság tanácskozási rendjében, hogyan kell lehetővé tenni, hogy a bizottság valóiban komolyan és mélyrehatóan ' tudja végezni munkáját. Azután van s'zó airról, hogy az 1939 : II. te. 102. §a alapján doigozó bizottság munkássága a 42-eis bizottságéval összhangba hozassák. Niagy és súlyos kérdések ezek és érdemes azzal foglalkoznunk, vájjon a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elhozta-e vagy sem a megfelelő időpontot arra. hogy gondoskodás történjék a 42-es bizottság 7 össizessé^e általi kívánt reformok végrehajtásáról? Talán valóban lehetett volna arra gondolni, hogy a kormány ragadja meg ezt az alkalmat és a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatba szövegezze be azokat a pontokat, amelyek iá 42-es bizottság kívánalmainak megfelelnek és tényleg ide valók. Nekem azonban az a véleményem, hogy a kormány által választott megoldás révén károsodás nem következett be és talán közjogilag is helyesebb, hogyi — amint maga a 4