Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-373

280 Az országgyűlés képviselőházának 373. ülése 1944 november 6-án, hétfőn. állandóbb üzemen kívül helyezéséről lenne szó. A háború eredményes folytatása fedetle­nül megköveteli-e a milliós lakosságú főváros közellátását szolgáló közmüvek üzemen kívül helyezését? Módjában áll-e a kormánynak megnyug­tató választ adni a főváros közellátását szol­gáló közmüvek épségben megtartására vonal r kozóan?« Elnök; Paezolay György képviselő urat illeti a szó. Paezolay György; T, Ház! A totális há­ború rendkívüli áldozatokat kívánt'eddig is az egész magyar területtől, az egész magyar birodalomtól. A totális háború borzalmas esz­közeivel ki terjeszkedett már az egész nagy magyar Alföldre és az ellenség a főváros .ka­puit ostromolja; Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak gazdasági, ipari, hanem egyetemes magyar szempontból is mit jelent Budapesti sorsa az egész magyarság életére. Budapest sorsát aggodalommal és reményke­déssel kíséri figyelemmel az egész: ország <’s -a jövőben sorsunk alakulásában sok minden attól-' függ. hogy mi történik Budapesttel: könnyű' záákttáhya lész-e a feléje törő ellen­ségnek, vagy — amire minden reinénységiink megvan — szövetségesünkkel együtt; kemé­nyen és határozottan vitézül harcoló csapa­taink. az ellenség csapását el tudják-e hárí­tani! Budapestről. Bemérjük, a közeljövőben nem történik semmi Tragikus változás a fő­város életében, mégis, ha esetleg megvédel­mezni nem tudnék, vagy ha úgy fordulna a hadiállapot, hogy a hadvezetőség a főváros egyes területeinek vagy a Duna balpartjának a föladására gondolna, kérdem, milyen sorsot szántunk sajálj fővárosunknak mi magunk? . Mélyen tv Bazi Budapest lakóinak száma óriási, módon félduzzadt és nem túlozzuk szá­mításunkat, ha a Budapesthez közvetlenül osaMdkozó és most kiürítésre kerülő clőváro- sdld Iákosaival és az idemenekül'íefckd együtt közel kétmillióra tesszük a fővárosban és kozvefíén környékén lletelepült és ellátásra szoruló miagyaé lakosság száJmát. . . Kiürítési randelkczásekr0! mmdezideig nem tudunk. Megfelelő száUltÓeszközök, vona­tok,- hajók,. autók,, kocsik; edb, rendel&ezésre állása nélkül ennek az óriási emhertömegnek a fcimozdí'tása a< meglelő] ő anyagi kiürítéssel •együtt néhány папт-néhány hét leforgása alatt mögoldhatatlán ' és ©lképzelhetetlön, .аийп1.Ш« tüb'Вшме-~ШбЗа közének kiürítésével kap- csolaibaa is, .. , > De ha. mégis egy elrendelendő kiürítés be­fejezése előtt a főváros bizonyos területeinek átadiására. kerülne sor, —- amitől a magyarok istene óvjon meg bennünket — a híresztelések szerinti^ közmüvek-Mimjfo beMthatatlan # ka­tasztrófát idézne elő a milliós város életében és ez, a katasztrófa nem a bevonújó ellenséget, bánom elsősorban saját lakosságunkat .súj­taná, midén, borzalmas következményével. Ismerjük az ellenséges hadvezetés mődsze- геШ,: íz, esetleg he vonuló ellenség, önmaga el- látiáMfii“ százezrek elpusztításával, Is minden eszközzel- biztosítani fogja, saját lakossá­gunkra. azonban mi magunk. maga a kor­mány;' zúdítaná a dél minden borZalpaát. A városi: közmüvek esetleges erőszakos MMiSzö- bülésével egy közmüvek -nélkül eltöltendő borzalmas télért és magyar tízezrelmek vagy esetleg' ezáze-zreknek a pusztulásáért a fele­lősséget1 egyetlen magyar parlament és egyet­len ma©rer koganány sem vállalhatja. Bármi legyen tehát igaz ezekből a híresz­telésekből, melyen t. Ház, — ón meg vagyok arról győződve, hogy igen nagy százalékuk az ellenséges propaganda híranyagaként futott szét a főváros lakosságának körében — bizo­nyos tények kétségtelenül figyelimieztetnek bennünket arra. bogy a hadvezetőség részé­ről bizonyos előkészületek vannak. Ezt távol áll tőlem kritizálni és nem is kívánok ebben a vonatkozásban semmiféle megjegyzést tenni, de kétségtelenül látunk bizonyos előkészülete­iket, A dunai hidak helyzetére és állapotára gondolok. Éppen azért a főváros lakosságának meg­nyugtatása végett tisztelettel a kormányhoz fordulok, azoknak a fővárosi százezreknek ér­dekében és nevében, akiknek legnagyobb része otthonához, műhelyéhez, munka hely éhez kötött szegény círaher, .kőt tízezrével vannak közöltük plyan családok amelyeknek kenyerkeíresője valahol a frontokon harcol, becsülettel telje­síti a magyar katona- örök kötelességét- és itt­hon m egyszerű hajlékokban egyedül van az asszony vagy egyedül vannak az öregek a gyermekekkel, Akik tehát ‘Budapesthez vannak kötve, azok elsősorban a műhelyek, az irodák és a gyárak százezrei. Ez az óriási magyar tö­meg semmiképpen nem érdemelné meg, hogy a 'legelemibb életfeltételektől a magyar vezetés engedje őket megfosztani. Keserűén és borza­lommal gondolunk azokra a rombolásokra is, amelyeket az ellenség okozott, Saját vezeté-. sünkr-ől ‘azonban feltételezni «èm tudjuk, és éppen ezért kérünk az igen t. -kormánytól megnyugtató választ ebben a kérdésben, hogy ezeknek a híreknek megfelelő intézkedé­sek történtek volna és olyan wnnboláisok áll­nának szändäkunkban, amelyek éppen a tel ka­pujában a fővárosi százezreket a legszüksége­sebb közellátási művektől fosztanák meg. ■ T. Ház! Kérdésemben még egy lépéssel tovább is szeretnék menni, amikor arra kér­ném a kormányt, hogy a dunai hidak és lak­tanyák kérdésében is tegye újra megfontolás tárgyává eső leges eddigi elhatározását. A hidak kikapcsolása ugyanis csak ideig-óráig tartó akadályt jelent és a háború eddigi; sza­kaszában láttuk, hogy mindkét fél milyen roppant mértékben fel van készülve ilyen esetleges akadályoknak — szinte azt mond­hatjuk, órákon belül való — áthidalására. A laktanyák kikapcsolásánál is gondolnunk kell arra; hogy ha Budapestet át kellene en­gednünk az ellenségnek, — ismét hangsúlyo­zom, adja Isten, hogy ez sem most, sem a kö­zeljövőben, sőt soha ne következzék be, de mégis, ha ez bekövetkeznék — az ellenséges megszálló erők elázállásoóájsia obibem az'eset­ben magánházakuál fog megtörténni, ami mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárral fóg járni ismét a saját hibáján kívül a fővárosba szorult magyar lakosság rovására. Utoljára említem meg, hogy a német hadi vezetésnél, — amit különösen az olaszországi német] hadvezetésnél olyan rendkívüli elisme­réssel tapasztaltunk és, ami .jellemezte az olaszországi német vezetést — bizonyos stra­tégiai szempontoknak háttérbe szoríl &sa mel­lett a személyeknek, illetőleg, a tömegeknek érdekét, valamint a történő a, nemzeti; sőt művészi' érdekeket is figyelembe vették egy- egy város körüli harc elbírálásánál. - Meg var gyök győződve arról, hogy kormányunk mér­legeli ezeket a szempontokat' és nem is- arról van szó, hogy a fővárosból esetleg nyílt vá­rost; csináljunk, mégis a fővárosi .közmüvek

Next

/
Oldalképek
Tartalom