Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-368

Az országgyűlés képviselőházának 36$. ül Korean napirendi • indítványom elfogadását. Eiiiók: Szoiásna kö vetkezik? Mocsáry Ödön jegyző: Szoílősi Jenő! Kinöte: Szökős i képviselő urat illteti a szó! Szohősi Jen»; T. Képviselőház! (Ha juk! Hulljuk! a> ^ szélső ba a dawn.) bevallom, én az elnöki napirendi indítvánnyal el. entêtes napi­rendi induványt ónajio'ttani beadni, de mint­hogy előttem már feliratkozott a napirendhez kei képviselőtársaim, enioek 'következtcben így nem jutottam volna felszólaláshoz; nem volt módom a napirend elten feliratkozni, léhát azt a mádo>i választottam/, hogy az elnöki napi­rendi indítványi Bnalliett szólaúolk, fel. Átérzem .annak a szükségese égét, hogy a mai időben vita, hogy úgy mondjam, parla­i en ti vitatkozás ne legyen (He y es.és jobb­fe ői.) és eaéint deleráltam beLsőleg annak a kí\ ánságnaik, hogy katonai érdekbo-J. nagy néünaetii érdekből i$t ne rendezzünk vitát, (He­resies jobbfewí.) Az elnöki úrnak a 1 pártközi értekezletem az volt azt álláspontja>, hogy aki baLgat, az nem consentir© videtur, hanem, aki hadgat, az nem: szót semmit sem. Tehát az a véleményem, hogy azzal, hogy most elfogad juk az elnöki napirendi indítványt, nem; mondunk le végleg annak jogáról, hoigy tat kormányzattal szemlhen anmakidején igenis kemény kritikát gyakorolhassunk. (Ügy van! úgy van! a szé.ső­ba oldaton. — R. Vozáry Aladár: A multi kor­mány öt 1 hónapig nem hívott öissze egy bizóet­ságot sem!) Elnök: Vozáiry képvJselő urat folytonos közb'°iszó'.áisai imáa't'L rendreutasítom! (Helyesés jnbbfe öl.) Szöllősi Jenő: Tehát fenntartjuk ezt a jo­got erről az oldalról és a nyilaskeresztes párt és az általa vezetett hungarista mozgalom nevében... (Mozgás a középen. — Rajniss Ferenc (R. Vozáry Aladár .felé): Két évig elfelejtett ellenzéki lenni a képviselő úr, most hirtelen az lett! — R. Vozáry Aladár közbe­®zól) Elnök: Vozáry képviselő urat másodszor is rendreutasítom ! Szöllősi Jenő:. Ennek folytán a nyilas­keresztes párt és iája általa vezetett hungarista mozgalom nevében kijelentem... (Felkiáltá­sok: Nincsenek pártok! — Rajniss Ferenc: Itt van párt! lîent a Házban van!) Elnök: Rajniss képviselő úr, szíveskedjék csendben maradni. Szöllősi Jenő: ... hogy a kormánynyilatko­zattal és a kormány bel- és külpolitikájával kapcsolatban későbbi időpontban megtesszük az észrevételeket. Mert, t. Ház, kétségtelen az,, hogy sok olyan aggodalmat keltő momentum van, amely azt követelte volna azoktól, akik ezen a véleményen vannak, hogy a parlament­nek, igenis a nemzet szuverenitását képviselve. hallatnia kell a szavát, mégpedig talán azonnal az elhangzott miniszterelnöki megnyilatkozás után. Vannak olyan szempontjaim, amelyek igenis általunk is azt a meggyőződést fejezte­tik ki, — és ennek hangot kell, hogy adjak — hogy a pártok feloszlatását alkotmányellenes­nek tartjuk (Zsámboki Pál: Alkotmány talán!), mert igenis nem tudok elképzelni olyan minisz­tériumot, amely a parlamentben nem pártra támaszkodik, ha pedig nincs párt. akkor mi­lyen pártra támaszkodik a kormányi (Egy hang a szélsőbaloldalon: Diktatúrára!) Vannak egyéb szempontok is, amelyek azt követelnék, hogy már ma állást foglaljunk a kormányzattal szemben. Ilyen példának okáért és elsősorban az, hogy nem láttuk nyomát a \se 1944 szeptember él-én, csütörtökön. 263 miniszterelnök úr megnyilatkozásában semmi­féle álláspontnak. (Zaj és mozgás.) Márpedig az olyan katonapolitika, amely világnézeti küzdelmet folytat és nem támaszkodik azono­san futó világnézetű belpolitikára, a mi meg­győződésünk szerint nem lehet eredményes. A mi kívánságunk ugyanis az, hogy Magyar­ország belpolitikáját a legsürgősebben át kell állítani világnézeti síkra (Úgy van! a szélső­baloldalon), arra a világnézeti síkra, amely Berlin felé tekint és onnan várja Magyar­ország számára a jobb sorsot. (Ügy van! a szélsöbaloldálon.) Magyarország mai helyzeté­ben ugyanis sorsának kialakulását három irányból várhatja: Moszkva, London és Ber­lin felől. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tiszta vizet a pohárba!) Nem csináltunk soha titkot abból, hogy mi Berlin felé tekintettünk min­dig és tekintünk ma is s egyedül onnan vár­juk a magyarság jobbrafordulását. (Helyeslés a szélsöbaloldálon. — Mozgás.) Nélkülöznünk kellett azonban a miniszterelnöki megnyilatko­zásban egyrészt a háromhatalmi egyezmény­hez, másrészt az antikomintern egyezményhez való törhetetlen ragaszkodás kifejezését. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az az egy mon­dat, amelyet a miniszterelnök úr mondott és amely szerint »elszántan megvédjük ország­határainkat«, igenis jelent magyar katona­politikát., de nem meríti ki a magyar külpoli­tika megfogalmazását. (Zaj és közbeszólások a középen.) Mondanom sem kell, hogy a minisz­terelnök úrnak és a kormánynak az a mun­kássága, amellyel a határokat elszántan meg akarja védeni, minden becsületes magyar em­bernek, egés^z pártunknak és mozgalmunknak elszánt támogatására fog találni. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt azonban megkívántuk volna, hogy a miniszterelnök úr erőteljesebben és teljesen világosan körvonalazza a külpoliti­kát is. (Árvay Árpád: Menjetek ki a frontra és ott védjétek, ne külpolitikával!) Amikor ezekre a külpolitikai hiányokra rámutatok ia miniszteireilnölk úr heiszédévéít kapcsolatblain, még arra is fel kell hívnom az igen, t.. Ház figyelmét, hogy aaa elmúlt; napok­ban ai magyar köztvélemiémiyt konsitiefrtnárták azok a hírek, amelyek szerint bitziomyosi kezde­ményezésiek folytak le angolszász, és. szovjet vonatkozásban. Én ezeknek a híreknek hitelt neim adok, (Egy hang jobb felőle Okosan!) de ha ezek a híreki tévesek, iákkor ai iko'rtmányLnlak kö te lessége lelt volna! a legerélyesebbeni a közvélemény elé lépni a cáfolatttail, mert egy pillanatig sem lett volna, megengedhető ebben a. bizonytalanságiban hagyni a maigy|a,r / közvé­leményt s eillsősorbaíni a Tiszántúlnak és Er (lélynek ai lakosságát. T. Ház! Végül nélkülöztem niéga minisz­terelnök úr beiseélében anmak megállapításait is. azt la kötelező nyilatkozatot isi, hogy min­dén 'alkotmányos tényező azon a. síkon fog mozogni., amely számára el van rendelve. Nél­külöztem annak megállapításait! is, hogy a döntő lépé« megtéíeilei előtt, a parlamentet, minit a nemzet iszuverénátásáinaik kifejezőiét meig fogják hallgatni. Elnök: A képviselői urat; figyelmeztetem outra, ahhoz nincs sziüiklsélgi kormánynyilatko­zatra, hogy minden alkotmányos tényező a maga jogkörében miaaiadjotaL Arra vomaitko­zóan sem -szükséges- a miniszteirtelnök úr nyi­latkozata, hogy 'a parlfamteintett hallgassa meg, mert a pátriámén t nemcsak mieg fog hallgat­tatná azokban a döntő kérdésekben!, amelyekre

Next

/
Oldalképek
Tartalom