Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-365
Az országgyűlés képviselőházának 365. súlyos feladat és felelősség hárul. Az első feladat abban foglalható össze, hogy a mai változó, színezeteiben állandóan eltérő véleményhullámokat ^ és« megnyilatkozásokat megtisztítsa', megszűrje és az állam céljával és a nemzet érdekével összhangba, hozza. Emellett áll azonban, felfogásom szerint egy másik, egy magasabbrendű parancs és ez az, hogy a nemzet akaratmegnyilvánulását, amely éppen a választások elmaradása, folytán a mai rendkívüli időkben ki van kapcsolva, az országgyűlésnek kezébe kell venni és a nemzet akaratát korszerű reformok útján felelősségének átzérzésével, szellemi és erkölcsi felkészülésével, hivatástudatának szellemében kialakítsa és a reformokat késedelem nélkül megvalósítsa. Az 1918. évii események bekövetkező túlnyomó részben arra vezethető vissza, hogy az 1915. évben meghosszabbított országgyűlés nem ismétt© fel az idők szellemiét és parancsát és> ahelyett, hogy elébe ment volna &<a eseményeknek korszerű, megfelelő r'eformokkal, lényegében megmerevítette azt az élet- és államszervezeti rendet, amelyen akkor nemzeti életünk, törvényhozásunk és alkotmányunk nyugodott. 1918-nak a hibáit, t. Ház, el kell kerülnie ennek az országgyűlésnek, mert ez az országgyűlés meghosszabbított tartalmával csak akkor lesz méltó a mai időkhöz, ha fel fog emelkedni arra a magaslatra, amelyet a nemzet érdeke a mai időkben a korszerű reformok tekintetében megszab, amely magaslatról megújuló magyar életnejk nagy horizontiát lehet áttekinteni, nemcsak a je'len, de: a messzebb jövő számára is. (Rajniss Ferenc: Inkább a multat lehet áttekinteni a magaslatról! Az sem csúnya .dolog, a multat áttekinteni!) A reformokról tettem említést. A miniszterelnök úr tegnapi bemutatkozó beszédében külön kiemelte, hogy a kormányzat az országra, a közvéleményre, a magyar népre, illetőleg az ő akaratukat kifejezésre juttatott törvényhozásra kíván támaszkodni. Ez a miniszterelnöki kijelentés a mi 'alkotmányos szellemünknek teljes elfogadását jelenti, db egyúttal jelenti annak elismerését is, hogy amikor a közvéleményre, az országra és a népr© kíván támaszkodni, a népi lélek mélységében élő és a mai életformákkal szemben új, boldogabb, magyarabb jövőnek életformáit kívánja megvalósítani. A reformokkal szemben a múltban gyakran felmerült az az aggály, hogy a fennálló törvényes rendnek megváltoztatása mindenkor operációt jelent a nemzet életében, amelyhez csak óvatossággal lehet hozzányúlni. A fennálló törvények sohasem lehetnek a nemzet érdekében álló reformok 'akadályai. Örökérvényű törvényeket nemzetek nem hoznak és a magyar nemzet sem alkotott soha törvényt örökéletű formában. (Szöllősi Jenő: Ügy van! Ügy van!) Ha erre az útra lépett volna a magyar nemzet ezer év alatt, kizártai volna alkotmányunk legnagyobb önértékét, a történelmi alkotmány jellegét, amely ai mindenkori változó viszonyokhoz simulva rugalmas keret volt arra, hogy nemzeti életünket a változó viszonyok szerint fenntarthassuk és fejlesszük. ; Ha egy nemzet elhatározná örökéletű törvények alkotását, ennek következménye^ aá vo'lina, hogy nemcsak jelemét, de a jövőjét is megmerevítené, ami egyúttal lehetetlenné tenné, hogy szolgálja a nemzeti élet elsődleges ülése 1944 május %5-en, csütörtökön. -51 és legfontosabb parancsát: a fejlődés és a haladás eszméjét. Azonban figyelembe kell vennünk azt a másik ellenérvet is, amely a reformokkal szemben gyakran elhangzik, hogy hogyan állunk tulajdonképpen a hagyományokkal? A magyar nép törvény- és hagyománytisztelő nép. Ezer év tanulságai igazolják, hogy nemzeti hagyományainkat gyökerestől kiszakítani lényegében egy volna a nemzet múltjának gyökeres kilépésével. A hagyományok értéke egy nemzet életében igen nagy jelen'őségű, mert évszázadokra visszamenőleg ott vibrál a nép lelkében, ott él a maga történelmi szilárd alapjaival, amelyek mindenkor a további alko'ásnak is egyúttaiL biztos bázisát képezik. Kétségtelen, hogy a hagyományok tisztelete tovább is fennálló kívánalom az elkövetkezendő reformidők alkotásainál. De sohasem szabad elfelejteni, hogy hibásan járna el ma a hagyományok tisztelője, ha, a. fennálló megkedvelt életformák megmerevítésében találná és élné ki a maga életcélját, mert minden nemzet a hagyományokon ugyan, de a jövőben éli életé*. A hagyományok tisztelete mellett meg kell találnunk a fejlődésnek azt a .folyamatát és annak biztosítását, amelyet a nemzeti élet fennmaradásának elsődleges parancsa megszab. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy a helyes reformok egyéb tartalmiára is rámutassak. Ha már a törvények és a hagyományok nem akadályai a nemzet érdekét szolgáló reformok véghezvitelének, mely kivánalmákat kell az új alkotásoknál követni? A miniszterelnök rir beszédének idézett szövege szerint programja végrciharjtását kifejezetten az országira és a közvéleményre alapította, a közvéleményre olyan értelembem, hogy annak képviselete az országgyűlés fogja megalkotni a maga, törvényeit. Minden egyes reform .a. magyar nép alkotmányos és törvénytisztelő érzülete foly'án a maga- belterjes életét iákkor tudja megnyugtatóan élni, ha alkotmányos ú'on születik és alkotmányos módon lép éüetbe (Rajniss Ferenc: Neim reform ez a meghosszabbítás, hanem szükség!), mert a magyar közvélemény régi évszázados értékeinknek figyelembevétellé nélkül megnyugtató, időtálló reformokat;. aligha tudna ez, az országgyűlés alkotni'. (Rajniss Ferenc: Úgy van!) A másik kívánalom az, hogy a szellemi és az erkölcsi felkészültség olyan teljével!- nyúljunk a reformokhoz, amely biztosítja,^ hogy minden mondat és minden szó, amely újításában új életformát jelentően viharzik át a, 15 milliós nemzeten, valóban kiállja a tudomány és egyúttal a. gyakorlati élet értékítéletét. (Helyeslés.) Csak így szabad a reformokhoz nyúlni, mert: csákánnyal lehet ugyan szétrombolni, de kellenek az alapos tudásnak, a tudománynak mérőeszközei, hogy az újat felépíthessük. A másik szempont: világosan ismernünk kell azt a célt, amelyet a • reformokkal szolgálni kívánunk. Ezt a célt a miniszterelnök úr tegnapi bemutatkozó beszédében szabatosan f megjelölte. Nincs nagyobb hiba egy nemzet életében, különösen rendkívüli időkben, mint az, ha meglévő elégedetlenség felszításával nem tudjuk melléje állítani azt a határozott újabb rendet, amit felépíteni és megvalósítani kívánunk. A reformoknak azonban meg kell felelniök a nemzeti gondolatinak is, amiről annyi szó esett az elmúlt negyedszázad alatt, A nemzeti •gondolatot igen sokféleképpen értelmezték. A 41*
