Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-364
Az országgyűlés képviselőházának 364. tért és a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ideiglenes ellátásával a magyar királyi igazságügyininisztert megbízom. Az illetőkhöz intézett kéziratomat idezárom. Kelt Budapesten, 1944. évi március hó 22. napján. Horthy s. k., Sztójay Döme s. k.K< (Olvassa a második átiratot): „Nagyméltóságú . Elnök Ür! Magyarország Főméltóságú Kormányzója Budapesten, 1944. évi május hó 23. napján kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre dr. vitéz omoraviczai Imrédy Béla magyar királyi titkos tanácsos, nyugalmazott miniszterelnök, országgyűlési képviselőt tárcanélküli magyar királyi közgazdasági miniszterré kinevezni méltóztatott. Erről van szerencsém Nagy méltó ságodat tisztelettel értesíteni, azzal a kéréssel, hogy a legfelsőbb- kormányzói elhatározást a képviselőházzal közölni méltóztassék. Budapest, 1944. évi május hó 23-án. Sztójay." Elnök: A Ház mindkét miniszterelnöki átiratot a mellékletekkel együtt tudomásul veszi. A miniszterelnök úr kíván szólni. Sztójay Döme miniszterelnök: T. Képviselőház! Legfelsőbb kézirat érkezett. Kérem annak kihirdetését. Elnök: A kormányzói kéziratot felbontom. Kérem a jegyző urat, hogy szíveskedjék azt felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): „Magyarország országgyűlésének kormányzói üdvözletemet! T. Országgyűlés! Dr. nagykállói Kállay Miklóst saját kérelmére magyar kir. miniszterelnöki állásától felmentettem és magyar királyi miniszterelnökké Sztójay Dömét kineveztem. Kelt Budapesten, 1944. évi március hó 22. napján. Horthy s. k. Sztójay Döme s. k." (Lelkes éljenzés és taps. — Felkiáltások: Éljen a Kormányzó') Elnök: A kormányzói kéziratot hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszem át. A miniszterelnök úr kíván szólni. Sztójay Döme miniszterelnök: T.* Képviselőház! Az országgyűlés és a közvélemény előtt ismeretesek azok a körülmények, amelyek most két hónapja a kormány változáshoz és az elnökletem alatt álló minisztérium megalakulásához vezettek. Ennek a kormánynak csak most van módja az országgyűlés két Háza előtt az alkotmányos szokásoknak megfelelően bemutatkozni és az általa vallott elvek, követett célok és választott utak tekintetében felfogását kifejezésre juttatni. Az volt ugyanis a kormány álláspontja, hogy előbb keresztül kell vinni néhány, a kormány politikai irányát világosan meghatározó, alapvető fontosságú intézkedést s csak ezek után ideállni a törvényhozás színe elé, tájékoztatást adni azokról az irányelvekről, amelyeket az ország vezetésében szem előtt fog tartani. Hangsúlyozom, hogy a következőkben nem részletes kormányprogrammot kívánok a A Ház elé terjeszteni — sajnos, az elmúlt idők meglehetősen devalválták az ilyenfajta politikai megnyilatkozások értékét és jelentőségétől?^ van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ha; nem csupán az általános politikai és közéleti keretet kívánom a 1 Ház előtt felvázolni. Ismétlem, az a nézetem, hogy ezekben a nehéz és sorsdöntő időkben nem szépen hangzó és meggyőző programmokra, hanem erélyes és gyors cselekvésre van szükség. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az ország ma nem azt várja tőlünk, hogy kitűnő f ogaíülése 1944 május 24-én, szerdán. <- 243 mazású munkatervekkel álljunk elő, hanem azt, hogy késedelem nélkül és a legnagyobb \eréllyel fogjuk és oldjuk meg azokat a nagy problémákat, amelyeknek megoldása a mai viszonyok között életkérdés az ország számara. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Azt hiszem, hogy azok à rendszabályok és intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt hetekben gyors egymásutánban tett és ma is szinte napról-napra hoz, meggyőzhetik a t. Házat és az ország egész közvéleményét arról, hogy ez a kormány nem az előre bejelentett programmok és munkatervek, hanem a becsületesen és gyorsan végzett munka és alkotások kormánya kíván lenni. (Felkiáltások a középen: Adja Isten!) Höngaúlyozomi, hogy kormányzata tevékenységünkben az országra, a közvéleményre, a magyar népre, illetve az ő akaratukat kifejezésre juttató törvényhozásra kívánunk támaszkodni. (Éljenzés és taps a középen.) S most, amikor a kormány szándékairól és terveiről akarok szólni, engedjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy a törvényhozás termében elsőízben elhangzó miniszterelnöki megnyilatkozásomnak legelső helyén, legelső szavaimmal nemzetünk védereje, a magyar királyi honvédség felé forduljak (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán), a magyar királyi honvédség felé, amely test a mi.testünkből, vér a mi vérünkből és lélek a mi lelkünkből; nemzeti jövőnk, állami függetlenségünk és népi fennmaradásunk hatalmas biztosítéka» melynek erején* ütőképességén, , harci szellemén és áldozatkészségén, az ország jelene és Magyarország jövendője nyugszik. (Úgy van! Ügy van!) Ez a honvédség már esztendők óta harcban áll a inai kultúremberiség legnagyobb ellenségének, az orosz bolsevizmusnak harci gépezetével. És ebben a harcban, az első világháború hősi hagyományaihoz méltóan, nemcsak eredménnyel állta meg a helyét, hanem igen súlyos- kör ül menyek között újabb babérokat is szerzett (Ügy van! Ügy van!) és tűz ma is napról-napra a magyar katona nemes homlokára. (Rajniss Ferenc: Éljen!) Ki kell jelentenem, hogy a kormány minden szándékának, minden törekvésének, minden munkájának és elhatározásának középpontjában ez a honvédség áll. (Élénk helyeslés.) Megaidini a honvédség számára mimdazokniaki aiz erkölcsi és anyagi előfeltételeknek maximumát, amelyeknek birtokában ütőképessége, harci készsége, vitézi szelleme, fegyverzete és vezetése a legtökéletesebbé tehető. Másrészt minden lehetőt megadni honvédeink hozzátartozóinak,, a hadirokkantaknak, a hadiárváknak és általában a háború által sújtott családoknak is, hogy érezzék a nemzet legmeszehbmenő szerető gondoskodását. (Élénk helyeslés és taps.) De egyben, t. Képviselőház, megadni a magyar honvédség számára lelkünk minden szeretetét és testvéri magyar szívünk minden meleg érzését. Szálljon e pillanatban is minden hitünk, minden bizakodásunk és minden imádságunk a Kárpátok előterében heroikus harcot vívó szeretett katonáink felé, akik őseink áldozatos példaadása nyomán most is vérük hullásával védik ezt az ezeréves földet és — mint annyiszór az elmúlt viharos századok folyamán — Európát, a nyugati kultúrát és az egész művelt emberiséget. Ez a sorsdöntő küzdelem, amelyet honvéd40*
