Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. előző kormány, ha. ugyan egyáltalában politi­kának nevezhető az az ideges kapkodás, amit véghezvitt.« Az önökt általi támogatott kor mányiról van szó. A következő megállapítás pedig, amit nem. is egészem értek, mert semmi alapját nem látom, így saóill (olvassa): »A par­lament félretlolásávaili döntöttek a legfontosabb kérdésekben.«. (Nagy László: Böllér mondotta,.) »De nemcsak a poli tálkában volt ez így, hanem gazdaságig téren is. Addig kísérleteztek a- há­ború kellős közepén, amíg kiesett az irányítás az if'etékesek kezéből, mert a mindent 'aláásó feketepiac is csati úgy terjedhetett ell ilyen mór­tékben, hogy az árakj kialakítását nem az erre hivatott szervek éjs örök, gazdasági törvények, hanem... & kapzsiság, az áruhalmozás és a pengővel szemben való oktalan bizalmatlanság eszközölte; úgyannyira, hogy a végén már as? állam által monopolizált és nyilvántartott áruk is csak feketén kaphatók, miként azt a-dohány­nemüeknél... és sok egyéb közszükségleti cikknél tapasztalhatjuk. (Felkiáltások a szélső­baioldalow: Ezt nem mi mondtuk!) A kormány pedig tétlenü'' 1 engedte magát befedezett tények elé állítani. Mindemnek lett legtermészetesebb következménye a doni hadsereg pusztulása, a középosztály teljes, elesése, ,ai gazdasági éleit akadozása, a fegyel'em,. a 1 kötelességérzet, er­kölcs lazuláisa és a pengő indokolatikni lerom­lásai« (Rajniss Ferenc: Remélem, ez nem, ta­szít! — Zaj! — Elnök csenget.) »Dehát; nem akarok a muH jóvátehetetlen hibái feletti meditálni. Remélni akarom, hogy vég© van .ennek a beteges állapotnak,« — tehát ez máig is fennáll és a mai kormányra is vo­natkoztatja a felsőházi tag úr ezt a kritikát — »annál is inkább, miért; úgy tudom, hogy az il­letékes tényezők már belátták és orvosolni kí­vánják a hibákalt. 'Kérdem» azonban, hogy mindez miért nem történt előbb, miért kieseit 'mostanáig várni és a megoldásokat az utolsó percre halasztani? Előre kellett volna nézni, a jövőt s az abban rejlő ezer veszedelmet látni, kicserélni, azí . alkálim aitdian iem'bier|elkieit, letöirná a spekulációt', megjavítani az erkölcsöket és ez­zeil megváltoztatni általános helyzetünket.« T. Ház! En azt 1 hiszem, hogy ennél súlyo­sabb kritika alig hangzott el ebben a házban ai kormánnyal szemben és mii ehhez kíétpes't va­lóban rendkívül szelíden, zefír szerű szelídség gel szóltunk. (Rajniss Ferenc: Sigray a véres kézről m;it mondott?) Azt akarom ezzel kapcsolatban említeni, hogy ugyanaz, az i. t. felsőházi tag úr enmeik a Háznak egyijk; tagját, akinek nézeteit talán nem osztja, vagy akivel 1 talán perbe r akar szállni, »jelentéktelen egyén«-neik minősítette­Ugyanakkor a 'tekintélyrombolás ellen szoila.lt fel. (Derültség.) Bocsánatot kérek, törvényho­zót jelenték telem egyénnek minősíteni egy be­szédben, és ugyanakkor a tekintélyroimbolás eliten felszólalni, ez legalább is neim konzek­vens. En' azt hiszem, hogy ezi a felszólalás ön­maga felett mondja ki az ítéletét. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Böllér­hang volt.) Ezt neim mint pártember momdottaimi, még kevéisbbé egyénileg, mert nem rami vomatkot­zott, hanem a képviselőház egyik, tagjára és nagyon kéneimi innét az i. t. túlsó házat, a Fel­sőházat, hogy egymás viszonylatában tartsuk mieg'azt a itónust, amit az előtte elsőnek fel­szólalt felsőházi tag úr, akivel szemben sziutétti kénytelen leszek vitába szállni, betartott. (Raj­nîss Ferenc: Mert különbem ők bánják meg, előre megmondjuk. — Maróthy Károly: Go­rombáskodni mi jobban tudunk.) Méltóztassanak! megengedni, hogy tovább­menjek és megindokoljam, hogy miért mon­dottam az ti, hogy íkiki azzal szálljon perbe, amit mondottak, és nem azzal, ami'tí ő helyébe vagy melléje képzelt. A miniszterelnök úr azt mondotta rólam (olvmsa): »En az ől helyében nem mondottam volna, hogy, ha a, német erő össizeoimilik, más kivezető úr, miimt a bóisevrz­mius, nincs.« Azután _ hozzátette, hogy ezt mieim, is engedte közzétenni, nehogy a bolsevizmusra spekulálók pozícióját megerősítse. A miniszter*­elnök úrnak tökéletesen igaza 'lett volnai és bizonyos íokig igaza is volt; tényleg, a sajtó­ban nelmi jelent meg, de nem azért, mert a 'mi­niszterelnök úr letiltotta, hanem aziért, mert nemi miondotitamn Tudniillik, mindén, amit erre vonatkozólag mondottam, tényleg megjelent a sajtóban. Meg kell magyaráznom, hogy mit mond­tam!. Én azt mondottam — szószerint^ idézhe­tem azt, amit mondottami — és a miniszter­elnök úr valószínűleg itt egy kicsit félre­értette a dolgot (oévwMj: »Mi lesz akkor a nénet; nép reakciója, ha ebben a, küzdelemben alulmarad«, s annak a felfogásomnak adtam kifejezést, hogy nem a. Hohenzollereík Német­országa és nem a weimari Németország all helyre, hanem akkor a német nép menekülése — nem mondottam, hogy a bolsevizmus, ha­nem —- »csak az orosszal való szövetségben lehet, tűzvörös előjellel«. Tehát szövetkezik az oroszokkal egy erősen baloldali rezsimben. i)e nem, mondottam azt, hogy egyrészt^ bolse­vizáiódik, másrészt pedig... (Jb eikiálMsok a joèbmdaton és\ a középen: Ez\ ugyani?) Bocsá­natot kérek, Német or s'zág illetékes tényezői megmondották, hogy vereség esetén csak a bolsevizmus marad Németország Gzámára. Kérem, azzal hogy így vam-e, vagy nem így van 1 , nem' szádok perbe, de ezi a némiet illeté­kes tényezők megállapítása és ez megjelent a magyar újságokban. Megjegyzésem tehát Néniét országra vonatkozott és nemi vonatkozott Magyarországra és hogy Magyarországra nem vonatkozott, az abból derül ki, hogy beszédem további folyamán megmondottam azt, hogy ha német összeomlás esetén' nem a bolsevizmus jönne, akkor mi vár ránk, úgynevezett angol­szász megoldás esetién. (Zaá.) Igenis megmon­dottam tehát, hogy van esetleg, bár nem. nagy valószínűséggel, egy ilyen megoldás is, de ez sem nagyon kívánatos a mi számiunkra, sőt... és később rá is tértem, hogy miért nem. Azóta még néhány kis alátámasztást kaptunk ebben a tekintetben. ^ A legvégén pedig azzial fejezteim bei, az volt az összefoglaló, hogy fel kell világosítani a magyar közönséget, miről is van szó. »Egy bizonytalan kis magyar nép?i létről, vagy pe­dig egy nagyvonalú és nemzeti aspirációink­nak megfelelő új történelmi korszakról és ez a két véglet jeHemizd a tétnek, amely számunkra, kockán forog, a nagyságát.« Pontosan ezt mon­dottam. Nem mondottam tehát azt, hogy Ma­gyarország számára, adott esetben nincs más, m'mt a bolsevizmus. Tisztelettel elhárítom! te­hát ezt is magamtól. De ugyanakkor el kell hárítanom azoktól is, akik talán val íjak és mondják ezt, mintha, defetizinius volna, ez a fel­fogás, mert ez nem defetizimus, ez egészen egyszerűen egy talán pesszimista, de nagyon. komoly és reális megfontolásokon alapuló né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom