Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. előző kormány, ha. ugyan egyáltalában politikának nevezhető az az ideges kapkodás, amit véghezvitt.« Az önökt általi támogatott kor mányiról van szó. A következő megállapítás pedig, amit nem. is egészem értek, mert semmi alapját nem látom, így saóill (olvassa): »A parlament félretlolásávaili döntöttek a legfontosabb kérdésekben.«. (Nagy László: Böllér mondotta,.) »De nemcsak a poli tálkában volt ez így, hanem gazdaságig téren is. Addig kísérleteztek a- háború kellős közepén, amíg kiesett az irányítás az if'etékesek kezéből, mert a mindent 'aláásó feketepiac is csati úgy terjedhetett ell ilyen mórtékben, hogy az árakj kialakítását nem az erre hivatott szervek éjs örök, gazdasági törvények, hanem... & kapzsiság, az áruhalmozás és a pengővel szemben való oktalan bizalmatlanság eszközölte; úgyannyira, hogy a végén már as? állam által monopolizált és nyilvántartott áruk is csak feketén kaphatók, miként azt a-dohánynemüeknél... és sok egyéb közszükségleti cikknél tapasztalhatjuk. (Felkiáltások a szélsőbaioldalow: Ezt nem mi mondtuk!) A kormány pedig tétlenü'' 1 engedte magát befedezett tények elé állítani. Mindemnek lett legtermészetesebb következménye a doni hadsereg pusztulása, a középosztály teljes, elesése, ,ai gazdasági éleit akadozása, a fegyel'em,. a 1 kötelességérzet, erkölcs lazuláisa és a pengő indokolatikni leromlásai« (Rajniss Ferenc: Remélem, ez nem, taszít! — Zaj! — Elnök csenget.) »Dehát; nem akarok a muH jóvátehetetlen hibái feletti meditálni. Remélni akarom, hogy vég© van .ennek a beteges állapotnak,« — tehát ez máig is fennáll és a mai kormányra is vonatkoztatja a felsőházi tag úr ezt a kritikát — »annál is inkább, miért; úgy tudom, hogy az illetékes tényezők már belátták és orvosolni kívánják a hibákalt. 'Kérdem» azonban, hogy mindez miért nem történt előbb, miért kieseit 'mostanáig várni és a megoldásokat az utolsó percre halasztani? Előre kellett volna nézni, a jövőt s az abban rejlő ezer veszedelmet látni, kicserélni, azí . alkálim aitdian iem'bier|elkieit, letöirná a spekulációt', megjavítani az erkölcsöket és ezzeil megváltoztatni általános helyzetünket.« T. Ház! En azt 1 hiszem, hogy ennél súlyosabb kritika alig hangzott el ebben a házban ai kormánnyal szemben és mii ehhez kíétpes't valóban rendkívül szelíden, zefír szerű szelídség gel szóltunk. (Rajniss Ferenc: Sigray a véres kézről m;it mondott?) Azt akarom ezzel kapcsolatban említeni, hogy ugyanaz, az i. t. felsőházi tag úr enmeik a Háznak egyijk; tagját, akinek nézeteit talán nem osztja, vagy akivel 1 talán perbe r akar szállni, »jelentéktelen egyén«-neik minősítetteUgyanakkor a 'tekintélyrombolás ellen szoila.lt fel. (Derültség.) Bocsánatot kérek, törvényhozót jelenték telem egyénnek minősíteni egy beszédben, és ugyanakkor a tekintélyroimbolás eliten felszólalni, ez legalább is neim konzekvens. En' azt hiszem, hogy ezi a felszólalás önmaga felett mondja ki az ítéletét. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Böllérhang volt.) Ezt neim mint pártember momdottaimi, még kevéisbbé egyénileg, mert nem rami vomatkotzott, hanem a képviselőház egyik, tagjára és nagyon kéneimi innét az i. t. túlsó házat, a Felsőházat, hogy egymás viszonylatában tartsuk mieg'azt a itónust, amit az előtte elsőnek felszólalt felsőházi tag úr, akivel szemben sziutétti kénytelen leszek vitába szállni, betartott. (Rajnîss Ferenc: Mert különbem ők bánják meg, előre megmondjuk. — Maróthy Károly: Gorombáskodni mi jobban tudunk.) Méltóztassanak! megengedni, hogy továbbmenjek és megindokoljam, hogy miért mondottam az ti, hogy íkiki azzal szálljon perbe, amit mondottak, és nem azzal, ami'tí ő helyébe vagy melléje képzelt. A miniszterelnök úr azt mondotta rólam (olvmsa): »En az ől helyében nem mondottam volna, hogy, ha a, német erő össizeoimilik, más kivezető úr, miimt a bóisevrzmius, nincs.« Azután _ hozzátette, hogy ezt mieim, is engedte közzétenni, nehogy a bolsevizmusra spekulálók pozícióját megerősítse. A miniszter*elnök úrnak tökéletesen igaza 'lett volnai és bizonyos íokig igaza is volt; tényleg, a sajtóban nelmi jelent meg, de nem azért, mert a 'miniszterelnök úr letiltotta, hanem aziért, mert nemi miondotitamn Tudniillik, mindén, amit erre vonatkozólag mondottam, tényleg megjelent a sajtóban. Meg kell magyaráznom, hogy mit mondtam!. Én azt mondottam — szószerint^ idézhetem azt, amit mondottami — és a miniszterelnök úr valószínűleg itt egy kicsit félreértette a dolgot (oévwMj: »Mi lesz akkor a nénet; nép reakciója, ha ebben a, küzdelemben alulmarad«, s annak a felfogásomnak adtam kifejezést, hogy nem a. Hohenzollereík Németországa és nem a weimari Németország all helyre, hanem akkor a német nép menekülése — nem mondottam, hogy a bolsevizmus, hanem —- »csak az orosszal való szövetségben lehet, tűzvörös előjellel«. Tehát szövetkezik az oroszokkal egy erősen baloldali rezsimben. i)e nem, mondottam azt, hogy egyrészt^ bolsevizáiódik, másrészt pedig... (Jb eikiálMsok a joèbmdaton és\ a középen: Ez\ ugyani?) Bocsánatot kérek, Német or s'zág illetékes tényezői megmondották, hogy vereség esetén csak a bolsevizmus marad Németország Gzámára. Kérem, azzal hogy így vam-e, vagy nem így van 1 , nem' szádok perbe, de ezi a némiet illetékes tényezők megállapítása és ez megjelent a magyar újságokban. Megjegyzésem tehát Néniét országra vonatkozott és nemi vonatkozott Magyarországra és hogy Magyarországra nem vonatkozott, az abból derül ki, hogy beszédem további folyamán megmondottam azt, hogy ha német összeomlás esetén' nem a bolsevizmus jönne, akkor mi vár ránk, úgynevezett angolszász megoldás esetién. (Zaá.) Igenis megmondottam tehát, hogy van esetleg, bár nem. nagy valószínűséggel, egy ilyen megoldás is, de ez sem nagyon kívánatos a mi számiunkra, sőt... és később rá is tértem, hogy miért nem. Azóta még néhány kis alátámasztást kaptunk ebben a tekintetben. ^ A legvégén pedig azzial fejezteim bei, az volt az összefoglaló, hogy fel kell világosítani a magyar közönséget, miről is van szó. »Egy bizonytalan kis magyar nép?i létről, vagy pedig egy nagyvonalú és nemzeti aspirációinknak megfelelő új történelmi korszakról és ez a két véglet jeHemizd a tétnek, amely számunkra, kockán forog, a nagyságát.« Pontosan ezt mondottam. Nem mondottam tehát azt, hogy Magyarország számára, adott esetben nincs más, m'mt a bolsevizmus. Tisztelettel elhárítom! tehát ezt is magamtól. De ugyanakkor el kell hárítanom azoktól is, akik talán val íjak és mondják ezt, mintha, defetizinius volna, ez a felfogás, mert ez nem defetizimus, ez egészen egyszerűen egy talán pesszimista, de nagyon. komoly és reális megfontolásokon alapuló né-
