Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
160 Az országgyűlés képviselőházának 356. nünk, amely minden nemzetfenntartó foglal- . kozásnak, tehát az őstermelésnek, az iparnak és kereskedelemnek is egyenlő társadalmi megbecsülést biztosít Ennek segítségével részint azt érjük el, hogy a gimnázium felé vsűó egyoldalú áramlás megszűnik, részint pedig mégépíthető az a híd is, amely az értelmiség köréből visszavezeti, illetőleg másfelé vezeti az ott boldogulni nem tudó elemeket. Ez az iskrlapolitika szabja meg ebben a pillanatban a polgári iskola igen fontos szerepét is, \Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sokan azt mondották és azzal illettek, hogy nekem vesszőparipám a polgári iskola kérdése. A polgári iskola kérdésével azért foglalkozom annyit, mert éppen az elmondottak alapján társadalompolitikai szempontból is, de a nemzetnevelés szempontjából is egyike a legfontosabb és leglátogatottabb iskolatípusadnknak. (Ügy van! a szélsőbaloldálon.) Szükséges, hogy ezt megállapítsuk és szükséges, hogy ezt észrevegyék ott fenn abban a csúnya épületben, a kultuszminisztérium urai is; — tudniillik megérdemelne már igazán egy másik épületet a magyar kultúra vezetősége, ök is tudják és érzik ezt és ha érezte legalább is ez az osztály, amely a polgári iskolát vezette, élén Doinjanovich őrnéltóságával, akkor nem tudom megérteni, hogy őt, aki annyira szívén viselte a polgári iskolának ügyét és szívén yi- selte >a;z alsó társadalomnak iskolai ügyét, miért vitték el a polgári iskolai ügyosztály éléről és miért cserélték ki az egész osztályt. Miért kedvetlenítettek el olyan előadókat, akik eddig csak polgári iskolai kérdésekkel 'fripi« l'knztak és miért vitték el őket az elemi iskolai ügyosztályhoz 1 ? Azt hi szem, ez nem szolgálja iazt a megértést, amelyet a miniszter úr igen őszintén megnyilatkoztatott, amikor azt mondotta, hogv a polgári iskolán 1 és a polgári iskolai tanárságon igenis határozott szándéka segíteni. A minisztertől tapasztaltunk bizonyos ióravaló meginyi 1 aitlko7ásnkat ezen a téren. Elváriuk, hogv az osztályokban # h agyiak meg azokat a vezetőket, azokat a ténvezőket. akik ezt a kérdé«t ismerik és az el növendő időkben méc sok-sok mindent tudnak t^nn^ a magyar polgári iskolai társadalom érdekében. Itt ismét el kell mondanom a mi álláspontunkat. Mi nem vagyunk hívei az alsó fokon a középiskolai megoszlásinak. Nem vagyunk hívei azért, mert ez bizonyos társadalmi ellentéteket támaszt. Én polgári iskolában működtem tíz -esztendőn 1 keresztül — fiam gimnáziumba iár. Látom és tudok ítéletet mondani arról, hogy mii ven más a megítélése, az ítélete annak a tábornak, amely gimnáziumba jár, milyen más awe, amely a polgári iskolába jár. Ha egymásmellé állítjuk ezeket a szülőket, bizony szakadék van köztük és nekünk, magyar pedasró'm.solknak és magyar törvényhozóknak azon kell fáradoznunk, hogy a magyar társada 1 ómban minden szakadékot megszüntessünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy ha egy egységes al sófoku középiskolát teremtünk az iskolapolitikában, tehát az első nésry osztály közös volna, akkor a családok között nem lesz meg ez a szakadék (Ugy van! Ügy tmn! a szélsőba 1 oldalon.) és nem mondhatja egyik ember a másiknak: »Oh! a te fiad a polgáriba jár? Hogy sajnálom!« Mintegy lenézően mondják ezt, pedig tessék elhinni, az a fiatalság, amely a polgári iskolába kerül es annak a társadalomnak gyermeke, ülése 1913 december 16-án, csütörtökön. amely ott helyezkedik el és alkar boldogulni, — állítom — éppen úgy megállná helyét a gimnáziumban is, sőt talán jobban megállná a helyét, mint feltörő új erő, mint sok olyan családnak gyermeke, akinek kénytelen kötelessége, hogy ott végezze tanulmányait, mert az osztálya így kívánja. A mi álláspontunk az alsó fokon az egységes középiskola. Ehhez természetesen kívánjuk az egységes tanárképzést is. Azután a négy osztály után kezdődjék a differenciálódás, érvényesüliének azok a társadalompolitikai elvek, ame1 vöket szerény néhány mondatban bátor voltam felhozni. Akkor majd az arra való tábor elindulhat a humánus gimnázium útján, akiből majd pap, tanár, üeryvéd, josrász lehet, a másik csoport elindulhat maid a közigazgatási pályára kiéoesítő szakiskolák útján, a harmadik elindulhat az ipari pályákra előkészítő, azután a keresikpdelimi pálvákra. a zenei, a rnpinára w^ fl «á.íri és kül «nfél« más pályákra előkészítő, felsőfokú iskolák útján. T. Ház! E?; a kérdés a nem^t lövői« szemr>nn + iáViói ?' o1f étlenül meséld a™ ^ó TTÍ<TVHP> «1. &•% nem pénzkérdés, ez a szervezés 1 kérdése. (Csnór Lajos: Hiú«áo-H Nagymértékben biuság kérdése i«. Az elő^flő tízpver gyermeke tárhat nvno-odtan a «wgénv rp.nd'^r vqa*v az pcv^zeríí földmíves fiával együtt. ÍCsoór Lajos: Társiadalomegyséo-esítps az iskolában!) Tgenis, ott kell kezdeni az egységesítést az iskolában s akkor a gvermekek ott egymást megbecsülik és szeretettel karolják fel egymás ügyes-bajos dolgát, a gazdag tud örülni, vagy bánattal, megértéssel viseltetni a szegény öröme vagy bánata iránt és az a szegénv tud örülni a gazdag örömén az iskolában. Higyjék el, ha az ilyen ifjúság kerül kí a társadalomba, akkor nem lesznek ezek a nagy ellentétek, nem lesznek ezek a nagy szakadékok, amelyek ma az egyes társadalmi osztályok között fennállanak. (Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak társadalmi osztályok között állnak fenn ezek a szakadékok, hanem çgy osztály kebelén belül, még a családok kebelén belül is fennállanak. Ez ellen nekünk minden eszközzel dolgoznunk kell. Nem pénzkérdés ez, hanem a szervezésé. Ahogyan Rajniss t. képviselőtársam mondotta, azt a bizonyos nagy irányítást kéli elvégeznie a kultuszminiszter úrnak. Őbenne sok jó szándék van, ez tagadhatatlan. Tessék megtalálni a módot erre az irányításra. Ne csak adriiinisztráljanak a kultuszminisztériumban, hanem tessék végre arra a nagy táblára felírni a magyar iskolapolitikának, a művészetpolitikának, a zenepolitikának, a színházpolitikának tervezetét; felvázolni, kiadni az egyes reszortoknak a maguk munkakörét, és szülessenek meg az irányító elhatározások. Meggyőződésem, hogy akkor egészséges társadalom fog kialakulni. Egészen más kultúra fogja jellemezni ezt a szegény, meggyötört magyarságot, aimely, ha egy kissé elmaradt kultúrában, csak azért maradhatott el, mert évszázadokon át idegenek védelmében vérzett ezen a területen. Évszázadokon át öntözte a magyar rögöt, amelyet ma idegenek el akarnak orozni, évszázadokon át védte Botond ősi földjét, Bácskát, "amelyet még ma sem tud a kormányzat megvédeni, mert nem helyes az a belügyi politika, amely Bácskával kapcsolatos. Hiszen az oda kinevezett tisztvise' lők közül még mais akadnak,akik nem vitték le feleségeiket és családjukat. (Mozgás.)
