Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
156 Az országgyűlés képviselőházának 356. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. nyugalmát veszélyeztetik- (Rassay Károly: És (ha nem a tárgyhoz beszél?) A tényállításokra vonatkozólag ,a képviselő úrnak önmagának kell felelnie. Palló Imre: Beszélt azután előttem szóló i. képviselőtársam arról, hogy a régi nóták és táncok helyébe bizony ezek a divatos slágerek lépnek és a magyar csárdást felváltja a különböző néger-rángatózás és a modern izmusok tánca. (Piukovich József: Korán reggel mára dzsesz-muzsika szól!) (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) Beszélt arról, hogy a magyar vi« el etet felváltja a városi viselet és a falu erkölcsének helyébe lép HZ l\7i erkölcs, amely ellen tiltakozni kötelességünk. Szomorú az, hogy lehetősége nyílik itt egy rétegnek, annak a bizonyos egymillió gramofonnak, ahogyan Börcs képviselő úr mondotta, hogy erkölcsével, viseletével, szokásaival, gondolkodásával mételyezze azt az örök forrást, amelyből a nemzet az erejét nyeri. Beszélt azután előttem szóló t. képviselőtársam ,a _ tejellátásról. Szomszéd lakótársamnak két kicsi gyereke van és szomorú szívvel látom azt, hogy vasárnap nem jut nekik tej, nem tuduak megfelelő táplálékhoz jutni és ugyanakkor kávéházakban, kifőzésekben vagy másutt, ,a zsidó néniknek és zsidó uraknak jut kávézásra tej. Amikor a rendeletalkotásra felhatalmazást adó javaslatot tárgyaljuk, most van itt az alkalom, hogy biztosítsuk a kicsi gyerekek vasárnapi tejadagját, hogy ne csökkenjen szombaton a felére. Tessék elvenni ezekről a helyekről a tejmennyiséget és tessék a kisgyermekek adagját biztosítani. (Pándi Antal: A tehenet vasárnap is fejik! — Derültség a szélsőbalold\mlon.) Mindenben egyetértek Börcs t. képviselőtársammal, azonban van egy kérdés, ahol más véleményen vagyok. Nevezetesen ő azit mondotta, hogy a kisgazdapárt politikai zűrzavarba esett. (Pándi Antal: Zavaros zűrbe!) En nem így látom a kérdést. Nem zűrzavar ez, mert tisztán halad a kormány külpolitikájával ellentétes úton, olyan tisztán, hogy ezt nem lehet politikai zűrzavarnak nevezni. Ez ellen az irányzat ellen valamennyien felemeltük már a szavunkat és Börcs János képviselőtársammal együtt, magam is tiltakozom. Szeretnék reflektálni Keck Antal képviselő úr megnyilatkozására is- A napokban megindokolta itt a Házban, hogy miért lépett ki a ; Nyilaskeresztes Pártból és miért csatlakozott a kormánypárthoz. Engem nem érdekel az, hogy miért lépett ki a Nyilaskeresztes Pártból és miért lépett be a kormánypártba, (Gr. Apponyi György: Ebben teljesen egyetértünk!) viszont érdekel az, amit itt mondott. A következőket mondotta (olvassa): »Akkor, amikor a kormány háborús munkája a népi és szociális alkotások terén világosan az első vonalban áll egész Európában«^— ezt azt hiszem, ő maga se hitte^ — »szerény felfogásom szerint — mondja ő — a törvényihozói lelkiismeret és felelősség kérdése az, hogy a háború ötödik esztendejébín, ezeréves hazánk legnagyobb történelmi veszedelmének drámai óráiban az ütem kérdése parlamenti vita tárgya lehet-e vagy sem«. Később azt mondja (olvassa): »De hatá' rozott nemmel válaszolok arra a kérdésre is, hogy ilyen körülmények között az ellenzéki magatartásnak van-e egyáltalában létjogosultsága«. Ezt a megállapítást pártszövetségem nevé L ben van szerencsém ünnepélyesen visszautasítani. Ebben a kérdésiben ellentétben van vezérével, a miniszterelnök úrral, akivel szemben pedig igen éles harcot folytatott. Nagyon jól emlékszem még azokra az időkre, amikor t. képviselőtársaim x-szer megkövette a Házat és rendreutasításokat kapott, mert innét a magunk részéről sem helyeselt módon harcolt ama bizonyos politikai képviselő tábor ellen, mely állítólag Gömbös politikáját viszi tovább. Keck képviselő úr ne oktasson ki bennünket, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy van-e szükség ellenzékre, mert a miniszterelnök úr maga is mondotta, hogy szükség van építő bírálatra, és mi hivatkoztunk erre a megállapításra. Minket mindig ez a szempont vezetett, amikor ezen az oldalon politikai küzdelemben résztvettünk. Nem kérünk, különösen tőle nem kérünk kioktatást (Ügy r van! a szélsőbaloldalon.) Örök magyar természet az ellentmondás, de sohasem ez vezette a. politikai küzdelmeket a magyar képviselőiházban, hanem az az erős kritikai érzék, amellyel a magyarság mindig rendelkezett, és a kritikai érzék nem halt ki, él tovább, mert ez jelenti az aggodalmat jövőnkkel szemben, ez jelenti azt, hogy keresnünk kell a jobb utat, amely elvezeti a nemzetet egy újabb gyönyörű ezeresztendős történelmi korszakhoz. (Taps a szélsőbaloldalon. — Pándi Antal: Maid rájönnek, hogy nem ezért ment oda Keck! Valami szállítmányozás! — Mozgás és zaj. — Elnök csenget.) Az 1931:XXVI. tc.-kel kapcsolatos felhatalmazás meghosszabbítását kéri tőlünk p a kormányzat és kéri azzal, hogy a r közvélemény, a magyar társadalom ehhez már hozzájárult. Minden felhatalmazás végre^ is bizalom kérdése. A bizalom pedig természetesen csak a mutatott cselekvések alapján jöhet létre. A cselekvések mondják meg, hogy lehetünk-e valakivel szemben bizalommal vagy nem. De kérdem, miért lennénk mi bizalommal annak a kormánynak miniszterelnöke iránt, aki súlyos tévedésekkel teljes szélmalomharcot folytat ellenünk? Tehet-e bizalmunk egy olyan miniszterelnök iránt, aki határozottan szép ékesszólással s lírai aláfestésekkel, az igen t kormánypárt hatalmas tapsától kísérve bizonyos elveket hangoztat ugyan, de ugyanakkor részéről, vagy alárendeltjei részéről egészen más cselekvéseket látunk. Lehetünk-e bizalommal ama kormányzat iránt, amely tűri azt a sajtópolitikát, amely az országban annyira elharapózott, amely zsidó tőkével, zsidó szellemiséggel akarja nekünk megmagyarázni, hogy ki a magyar és ki a magyarbarát. Ök, a liberális, szabadkőműves, kapitalista tényezők rakarják megmondani, hogy ki a magyar. Helyesebb volna, ha arról beszélnének, hogy ki az angolbarát, és ne azt a problémát vessék fel, hogy kia magyarbarát. (Rajniss Ferenc: Arról beszéljenek, hogy ki a zsidói! — Pándi Antal: Ki a zsidóbarát 1 ?!) Valóban beszéljenek arról, hogy ki a zsidó és ki folytat zsidóbarát politikát? (vitéz Lipcsey Márton: Elmegy a fülünk mellett! — Stitz János: De nem megy el, mert mi nem vagyunk zsidóbarátok!)
