Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Âz országgyűlés képviselőházának 355. lasfelekezetek iskoláinak keretéből haladéktalanul át kell venni. De át kell venni az egyéb eddigi nőne velő vagy leánynevelő mozgalmak keretéből is ezeket a megfelelő vehetőket, mert elsősorban ezekben, a, volt nagy társadalmi egyesületekben vannak, a legtöbbem olyanok, akik nem pusztán pedagógiai, hanem társadalomszervezési szempontból is igen nagy múlttiail és így kel'liő ismeretekkel rendelkeznek! Ha önkéntes alapra vittük át a leánylevente mozgalmat, aikikor.ez elsősorban társadalomszervezési munka leaz és nemi pusztán pedagógiai vagy másirányá munka. A Kalász Leánynevelő Egyesület, amely a katolikus leányifjúságból körülbelül 70.000 tagot foglal magában és esztendők óta kitűnő leánynevelő munkát folytat, a különböző protestáns nőegyletek és leányegyletek munkája, amely egyletek szintén körülbelül 40.000 leányt foglalnak magukban, a leánycserkészet, amely ^ nemsokára < ünnepli munkájának és fennállásának huszadik évfordulóját és maga is 6000—8000, főleg városi lányt ölel fel csapataiban, ezek azok a keretek, amelynek vezetőiből kellene elsősorban átemelni a leánylevente intézményhez a legtapasztaltabbakat, legkitűnőbbeket, hogy amikor az állam maga kísérletezik ezen a téren, akkor ez a kísérlet csak eredménnyel éspedig nagyszabású eredménnyel végződhessék! T. Ház! Azért vagyok bátor itt tárgyi megállapítások formájában bizonyos bírálatot is gyakorolni, mert ha a vezetői létszám keret (status) ügyét nézzük, azt látjuk, hogy a központban szerződéses alkalmazottak tömege végzi ezt ia .munkát, akiknek éppen azért, mort másutt előzetesen és általában nem véglegesen ' tudtak elhelyezkedni, 80—90 százalékban még csak pedagógiai tapasztalatuk sincs. Néhány más kérdésre is szeretném felhívni a szíves figyelmet. Miután »minőségi nőnevelő mozgalommá« alakult most már a leány le venteség eddig elképzelt kötelező intézménye, számot kell vetnünk azzal, hogy válasszuk el azt lényegében, sőt minden tekintetben a fiúneveléstől, a voltaképpeni levente intézménytől. Ismételten kénytelen vagyok leszögezni, hogy még a. leánylevente nevet is helytelennek tartom. Nem mondom, hogy fából vaskarika, de valami hasonló. (Ügy van! Úgy van! jobb- és balfelöl.) Vagy levente, vagy leány valaki. De leánylevente nem lehet valaki, amikor a hivatalos kultuszminiszteri rendelet sem teszi kötelezővé azt. Ma pedig a »levente« fogalomhoz hozzátartozik a kötelezettség jellege is! Nem használható tehát helyesen ez a kifejezés a leányoknál, miért is felhívom'a figyelmetarra, hogy forduljunk csak az úgynevezett »honleány« elnevezéshez, (Mester Miklós: Helyes!) annak ellenére, hogy a nőket korra való tekintet nélkül .szokták honleányoknak nevezni. Mégis azt kell mondanom, hogy most. amikor valaki önkéntesen vállal majd egy ilyen közösségi jellegű többletmunkát, ameilyre őt csak a szíve vágya és saját elhatározása — szülei engedélye viszi — és mem a törvény kényszerítő ereje, nyugodtan minősíthetjük^ ezeket a többletmunkát vállaló és új közösségi szellemben áldozatot vállaló leányokat a jövőben »honleányoknak«. (Helyeslés.) Nemcsak a névért, hanem a nevelés lényege miatt is élesen el kell választani ezt az jritézmiényt iái fiúkétól. Én nemesaík a »ma« nőneveKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 12y lésének kérdéséről beszélek, t. Ház, amikor ezeket a kérdéseket emlegetem. Tulajdonképpen az átmeneti időre és a békeidőre is, szóval a hosszú távlatra néző magyar nőnevelés kérdéséről szólok, azért, hogy éppen indulásában válogassuk és szedjük egybe a rendelkezésünkre áltó legkitűnőbb tapasztalatokat. A leventeintézménynek, a fiúk intézményének illetékes és kellő pedagógiai tapasztalattal rendelkező vezetői bizonyára helyesnek találják azt, ha a leányleyente^ neivet, egyáltalán a leánylevente intézményt és minden ilyen működést— a közös cél elismerésén kívül és attól eltekintve — végérvényesen elválasztjuk a fiúk intézményétől. T. Ház! 1939-ben az első javaslat, amelyet képviselőtársaim közül azok, akik társadalomszervező, vagy pedagógiai jellegű nemzetnevelő munkával foglalkoztak és azt maguk közt megbeszélték, az volt, hogy a • fiúkéhoz hasonló ilyen leány-ne/velő intézményt létesítsünk. Annakidején végigtárgyaltuk ezt a kérdést a kultuszminiszter, a honvédelmi miniszter urakkal, de annak idején magával a miniszterelnök úrral is és^ mi, úgynevezett kezdeményező fiatal képviselők kénytelenek voltunk meggyőződni arról, van abban valami, hogy a magyar társadalmat nem lehet ilyen kötelező rendelkezésekkel hirtelen megrohanni, még akkor sem, ha a cél a legkitűnőbb, mert esetleg fiaskót vallhat maga a munka. T. Ház! Azóta elmúlt néhány esztendő, lépésről-lépésre megérett a társadalom felfogása is arra — mert a háború közelebb jutott az otthonhoz, a bombázások révén .pedig tulajdonképpen a hátország és a harctér régi fogalma szinte egybeolvadlt — hogy ma a nőknek is különleges honvédelmi jellegű nevelésre van szükségük. Tehát elérkezett az ideje annak, hogy ezt a kérdést intézményesen megoldjuk. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy fiúsítsuk a lányokat (Mozgás a szélsőbaloldalon.), akiknek éppen azért akarunk iskolánkívüli nevelést adni, hogy őket elsősorban a magyar honleányi, tehát anyai, hitvesi, azután — nyugoditan merem mondani — a bizonyos korszerűsítéssel kiegészített és a Vöröskereszt által eddig a maga leánycsoportjaiban végrehajtott munkáihoz közelebb vigyük, nem pedig rosszul utánzott levente ».fiúmunkához« erőszakoljuk. (Helyeslés"'jobb felől és a középen. — Bíró István: Ügy -van! Igaz!) A köszönést, a »Szebb jövőt« és az »Adjon Isten«-t nem venném el, nem pedig azért, mert ez a társadalomban már általános lett és egyébként sem fiús jellegű. Nem árt megemlíteni, hogy a »Sae'bb jövőt« kifejezés első szavában az »sz« betű a. »szabad«, az »e« betű az »erős«, a két »b« betű a »becsületes« es a »boldog« szavak ^kezdőbetűit jelentik. így ez olyan köszönő mód alakult ki, amely mindenki részére használható. Kérem a kultuszminiszter urat arra végül is, hogy a honleányi nevelői ós vezetői »sitátust mielőbb biztosítsa. Azt az előbb említett és már tapasztalattal rendelkező pedagógákból válogassa össze és különösen méltóztassék ügyelni arra. hogy a honleány-mozgalom (Mester Miklós: Helyes!) kifejezetten és csakis a'maga pe-' dagógiai, a maga vöröskeresztes, a maga szükséges és korszerű honleány-képzésére szolgáljon. Abba semmiféle részlet-eél most még bele19