Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Âz országgyűlés képviselőházának 355. lasfelekezetek iskoláinak keretéből haladékta­lanul át kell venni. De át kell venni az egyéb eddigi nőne velő vagy leánynevelő mozgalmak keretéből is ezeket a megfelelő vehetőket, mert elsősorban ezekben, a, volt nagy társadalmi egyesületekben vannak, a legtöbbem olyanok, akik nem pusztán pedagógiai, hanem társada­lomszervezési szempontból is igen nagy múlt­tiail és így kel'liő ismeretekkel rendelkeznek! Ha önkéntes alapra vittük át a leánylevente mozgalmat, aikikor.ez elsősorban társadalomszer­vezési munka leaz és nemi pusztán pedagógiai vagy másirányá munka. A Kalász Leánynevelő Egyesület, amely a katolikus leányifjúságból körülbelül 70.000 tagot foglal magában és esz­tendők óta kitűnő leánynevelő munkát folytat, a különböző protestáns nőegyletek és leányegy­letek munkája, amely egyletek szintén körül­belül 40.000 leányt foglalnak magukban, a leánycserkészet, amely ^ nemsokára < ünnepli munkájának és fennállásának huszadik évfor­dulóját és maga is 6000—8000, főleg városi lányt ölel fel csapataiban, ezek azok a keretek, amelynek vezetőiből kellene elsősorban átemelni a leánylevente intézményhez a legtapasztaltab­bakat, legkitűnőbbeket, hogy amikor az állam maga kísérletezik ezen a téren, akkor ez a kí­sérlet csak eredménnyel éspedig nagyszabású eredménnyel végződhessék! T. Ház! Azért vagyok bátor itt tárgyi meg­állapítások formájában bizonyos bírálatot is gyakorolni, mert ha a vezetői létszám keret (status) ügyét nézzük, azt látjuk, hogy a köz­pontban szerződéses alkalmazottak tömege végzi ezt ia .munkát, akiknek éppen azért, mort másutt előzetesen és általában nem véglegesen ' tudtak elhelyezkedni, 80—90 százalékban még csak pedagógiai tapasztalatuk sincs. Néhány más kérdésre is szeretném felhívni a szíves figyelmet. Miután »minőségi nőnevelő mozgalommá« alakult most már a leány le ven­teség eddig elképzelt kötelező intézménye, szá­mot kell vetnünk azzal, hogy válasszuk el azt lényegében, sőt minden tekintetben a fiúneve­léstől, a voltaképpeni levente intézménytől. Is­mételten kénytelen vagyok leszögezni, hogy még a. leánylevente nevet is helytelennek tar­tom. Nem mondom, hogy fából vaskarika, de valami hasonló. (Ügy van! Úgy van! jobb- és balfelöl.) Vagy levente, vagy leány valaki. De leánylevente nem lehet valaki, amikor a hiva­talos kultuszminiszteri rendelet sem teszi kö­telezővé azt. Ma pedig a »levente« fogalomhoz hozzátartozik a kötelezettség jellege is! Nem használható tehát helyesen ez a kifejezés a leányoknál, miért is felhívom'a figyelmetarra, hogy forduljunk csak az úgynevezett »hon­leány« elnevezéshez, (Mester Miklós: Helyes!) annak ellenére, hogy a nőket korra való te­kintet nélkül .szokták honleányoknak nevezni. Mégis azt kell mondanom, hogy most. amikor valaki önkéntesen vállal majd egy ilyen közös­ségi jellegű többletmunkát, ameilyre őt csak a szíve vágya és saját elhatározása — szülei en­gedélye viszi — és mem a törvény kényszerítő ereje, nyugodtan minősíthetjük^ ezeket a több­letmunkát vállaló és új közösségi szellemben áldozatot vállaló leányokat a jövőben »hon­leányoknak«. (Helyeslés.) Nemcsak a névért, hanem a nevelés lényege miatt is élesen el kell választani ezt az jritéz­miényt iái fiúkétól. Én nemesaík a »ma« nőneve­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 12y lésének kérdéséről beszélek, t. Ház, amikor eze­ket a kérdéseket emlegetem. Tulajdonképpen az átmeneti időre és a békeidőre is, szóval a hosszú távlatra néző magyar nőnevelés kérdé­séről szólok, azért, hogy éppen indulásában vá­logassuk és szedjük egybe a rendelkezésünkre áltó legkitűnőbb tapasztalatokat. A leventein­tézménynek, a fiúk intézményének illetékes és kellő pedagógiai tapasztalattal rendelkező ve­zetői bizonyára helyesnek találják azt, ha a leányleyente^ neivet, egyáltalán a leánylevente intézményt és minden ilyen működést— a kö­zös cél elismerésén kívül és attól eltekintve — végérvényesen elválasztjuk a fiúk intézmé­nyétől. T. Ház! 1939-ben az első javaslat, amelyet képviselőtársaim közül azok, akik társadalom­szervező, vagy pedagógiai jellegű nemzetnevelő munkával foglalkoztak és azt maguk közt meg­beszélték, az volt, hogy a • fiúkéhoz hasonló ilyen leány-ne/velő intézményt létesítsünk. An­nakidején végigtárgyaltuk ezt a kérdést a kul­tuszminiszter, a honvédelmi miniszter urakkal, de annak idején magával a miniszterelnök úr­ral is és^ mi, úgynevezett kezdeményező fiatal képviselők kénytelenek voltunk meggyőződni arról, van abban valami, hogy a magyar tár­sadalmat nem lehet ilyen kötelező rendelkezé­sekkel hirtelen megrohanni, még akkor sem, ha a cél a legkitűnőbb, mert esetleg fiaskót vall­hat maga a munka. T. Ház! Azóta elmúlt néhány esztendő, lé­pésről-lépésre megérett a társadalom felfogása is arra — mert a háború közelebb jutott az ott­honhoz, a bombázások révén .pedig tulajdon­képpen a hátország és a harctér régi fogalma szinte egybeolvadlt — hogy ma a nőknek is kü­lönleges honvédelmi jellegű nevelésre van szükségük. Tehát elérkezett az ideje annak, hogy ezt a kérdést intézményesen megoldjuk. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy fiúsítsuk a lányokat (Mozgás a szélsőbaloldalon.), akik­nek éppen azért akarunk iskolánkívüli neve­lést adni, hogy őket elsősorban a magyar hon­leányi, tehát anyai, hitvesi, azután — nyugodi­tan merem mondani — a bizonyos korszerűsí­téssel kiegészített és a Vöröskereszt által eddig a maga leánycsoportjaiban végrehajtott mun­káihoz közelebb vigyük, nem pedig rosszul után­zott levente ».fiúmunkához« erőszakoljuk. (He­lyeslés"'jobb felől és a középen. — Bíró István: Ügy -van! Igaz!) A köszönést, a »Szebb jövőt« és az »Adjon Isten«-t nem venném el, nem pedig azért, mert ez a társadalomban már általános lett és egyéb­ként sem fiús jellegű. Nem árt megemlíteni, hogy a »Sae'bb jövőt« kifejezés első szavában az »sz« betű a. »szabad«, az »e« betű az »erős«, a két »b« betű a »becsületes« es a »boldog« sza­vak ^kezdőbetűit jelentik. így ez olyan kö­szönő mód alakult ki, amely mindenki részére használható. Kérem a kultuszminiszter urat arra végül is, hogy a honleányi nevelői ós vezetői »sitátust mielőbb biztosítsa. Azt az előbb említett és már tapasztalattal rendelkező pedagógákból válo­gassa össze és különösen méltóztassék ügyelni arra. hogy a honleány-mozgalom (Mester Mik­lós: Helyes!) kifejezetten és csakis a'maga pe-' dagógiai, a maga vöröskeresztes, a maga szük­séges és korszerű honleány-képzésére szolgál­jon. Abba semmiféle részlet-eél most még bele­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom