Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vámos János jegyző (olvassa): Interpelláció ia, belügyminiszter úrhozi a íilmcenzúra, szigorítása tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter, úrnak arról, hogy az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság az utóbbi időben olyan filmeket is átengedett, amelyeknek meztelen jelenetei a jóízlést sértik és erkölcsi destrukcióra alkalmasak? . Vian-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a, válogatási nélkül falura engedett filmek mekkora rombolást végeznek a falu gondolkozásmódjában és erkölcsében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Ugyanaz a a téma egy másik minisztériummal kapcsolatban. (Egy hang a Jobboldalon: Egyszerre el lehetett volna mondani!) Nem lehetett volina elmondani, mert a másikat sem lehetett, hiszen bizonyára fát ta ia képviselő úr, hogy kigyulladt a lámpa. Mondom, a másik interpellációm is csak egy részét tudtam elmondani. Ez a. nagyon-nagyon fontos téma pedig megérdemel még egy negyedórát. (Halljuk/ Haltjuk!) Mindenesetre nagyon hálásan köszönöm a miniszter úr válaszát. Bár úgy lenne, hogy minden itt felvetett komoly témát a miniszter urak így fogadnák és így válaszolnának rá, mint ahogyan a miniszter úr tette. (Éljenzés és taps. — Incze Antal: Az egyetlen miniszter, akl érdemesíti a Házat, hogy válaszoljon!) 1. Ház! A miniszter úr is említette, hogy az első interpellációmban felvetett problémát nem lehet teljesen rendezni-azért, mert ma ezt a -fennálló jogszabályok lehetetlenné teszik. Tudniillik a filmügynek több gazdája' is van. En csak kettőt említelk: a kultuszminiszterig mot és a belügyminisztériumot ' A gyártás még egy harmadik minisztériumnak, úgy tudom, a kereskedelmi minisztériuminak, a hatáskörébe is tartozik. Kendesèn úgy szokott lenni, hogy sok bábja közlött elvész' a gyermek. Itt is ezt látjuk. Hiába van meg a jószándék egyik vagy másik téren, ha egyszer egy ügy két vagy három minisztériumba tartozik, annak a megoldása, fbánmennyire sürgős, esztendőkön, át késhetik a hatásköri villongások miatt. Az a helyzet áll ma fenn, — némileg komikus belyzist — hogy a filimszövegeík elbírálása a kultuszminisztérium felügyeletei alatt működő Nemzeti Fiimbizottsághoz tiairtozik, viszont a meggyártott film felülbirálása< a belügyminisztérium: felügyelete alatt működő Országos Mozgóképvizsgáló Bizottsághoz tartozik. Laikus ésszel vagy — hogy az előtteim szólott Honiicskó képviselőtársamat idézzem — exakt gondolkodással egészen természetesnek tartaná az ember azt, hogy ia kész filmet az birálíja, felül,, aki a fillmszöveget megbírálja. Nem, itt más történik. A filimisizovegeti megbírálja a kultuszminiszter felügyelete alá tartozó Nemzeti Filmbizottság, megmondja ' azt, hogy ennek a szövegnek ilyen és ilyen kigyártása okos, helyes dolog, azt engedélyezem. Amikor készen viam, akkor nem kerül vissza ugyanehhez a bizottsághoz, hogy ez a bizottság megnézhesse, hogy azt a filmszöveget, amelyet engedélyezett, úgy gyártottaké ki, mint ahogyan azt ai bizottság elgondolta. Nem, akkor átmegy egy másik bizottsághoz, egy másik minisztériumiba és ott megbírálják, hogy az ülése 1943 december 15-én, szerdán. 117 előző bizottság a másik minisztériumiban jól ' engedélyezte-e vagy pedig nemi jól engedélyezte. Megtörténhetik tehát az, — és ennek anyiagi hátitere is van a gyártók szempontjából, — hogy a kultuszminiszter felügyelete alatt álló Nemzeti Filmbizottság kigyártásra engedélyezett filimszöveget s amikor az kigyártódott, akkor felülvizsgálja, . felülbiráljia abból a szempontból, hogy engedélyezhető-e, • a beiügy minisztériumban működő Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság és — mondom •— megtörténhetik, hogy .a

; kultuszminiszter áltál engedélyezett filmre azt mondja a belügyminisztérium alatt álló bizottság: En pedig ezt a filmet nem engedélyezem. Ez a miniszteri bizottság tclkmtéiyét sem alkalmas emelni, eltekintve attól, hogy sok minden más, hátránya is van. De most kénytelen vagyok a jelenlegi helyzettel, a meglévő helyzet M s'zámolini és kiérni a belügyminiszter urait, illetőleg a vezetés© alatt működő Országos MoiZgóképvizsgáló B-zottlságot, a népiesen filmßenzjuranak nevezett bizottságot, ügyéijen jobban azok szerint a szempontok szerint, amelyeket előző interpellációmban megjelöltem, hogy milyen filmeket engedélyez. Most. már azt mereim. mondani a, minisKter úr cáfolata után: Örülök ennefk a cáfolatnak, mert, hiszen ő azt mondta, hogy latmit én mondott aim, az kevés volt, keményebb szavakkal kell megbélyegezni, inert a magyar filmai — a ki vételektől eltekintve — a vánoisbian is vésze del mies. Arra kérem tehát a film cenzúrát, gondosabban ügyeljen arra, milyesn íilímeket enged (keresztül, különösen pedig ügyeljen arra — most már tudom, hogy a belügy minisztérium: hatáskörébe tartozik — hegy a falura miiyen filmeket enged ki, miiyen filmeket enged kieskenyíieni azok miatt a, szempontok miatt, amelyeket az előbb vázoltam. De a> belügyminisztériumi felügyelete alatt működő filmcenzúráhozi nemcsak! è magyar filmek tartoznak, hanem a külföldről biáhozott filmek is. (Padányi Gulyás Jenő: Annak sokkal többet engedélyeznek!) Éppeo erre akarok rám.u-ílatnií. Amíg azt látom, hogy a. aniagyax filmeknél pucérságokiat — így kell mondanom. — nein: eingednek keresztül, az utóbbi időben a külföldi filmeket! olyan jeleneteket lát a közönség, hogy ai joibbérzésűek kivitték a feleségüket például a »Botrány« című filmlbőt. Es még az isi megtörtént, hogy pl. a »Botrányáról megjelenő fil|mkritikát a Magyar Kultúrában csak résziben engedélyezte a cenzúra. Ilyenleiket írt a kritika, és ezt kihúzta a cenzúra (olvassa): »Őszintén szóiVa nemcsak tárgya, hanem: annak feldolgozása is olyaoi, alpári, egészi komikumát annyira csak a mezteleinkedésre és a uxialackodásra építi, hogy írónál é« gyártónál, rendezőnél és színésznél' az ízlés teljes eltévelyedését tételezi fel«. Ezt a cenzúra, kihúzta a kritikaoót, (Baky Lás^ó: Tetszik neki a malackodás!) de viszont a »Botrány« című, valóban botrányos darabot tovább emgedi futa;; a filmicenzára» (SzöMősi Jenő: Ez a neimzeti érdek!) T. Ház! Hogy ezi a filmi milyen, arra, légy em szabad egy előkelő »miagyar publicistának a véleményét idéznem ' (olvassa): »A darab fürdőkádról szól, és elegétől végig & nemi ingatás felkeltését célozza. A lelgmeztelenebb férfi és női fürdések váltiakozmak benne, és a főhatás a, hasadékon kémlelők titkos kéjelgé-