Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 105 nyok, természetesen a gazdaköri tagoki gyűl­nek össze az előadásokra, a falú kulturális fej­lődésének örömétre éi érdekében. Falun különben a túlszervezés állapota sem állhat elő, mert ha teszem, azt, újabb szervezők érkeznek, ami elő szokott fordulni, egy veze­tŐgarnitura lévén, ez ei vállal ja, ha helyesnek tartja, az újabb alapszabályokat éjs utasításo­kat;, ékes rendben, megbővítik elődásaikat, eset­leg tevékenységüket az uj egyesület tisztikara nak, t?J ekének a kijelölése vagy megválasz­tása, nélkül. T. Ház! Mindezeknek az elmondását io sssemről aa tette aktuálissá, hogy a társadalom, a falú ilyen irányú szervezése még nem késő mostan sem, inonnjuk a huszonnegyedik órá­ban sem. Amint egyik képviselőtársam mou flotta, az apokaliptikus lovasok közelednek felénk es ilyenkor, de szerintem mindig, az összefogás-, egymás kezéneik megszorítása, egy­más megsegítése legyen, szent kötelességünik. T. Ház! Ha a- moszkvai és teheráni értekez­let jelentőségét egy mondatban, kellene kife­jezni, talán azt mondhatnám, hogy a szovjet most foglalta ei azt a helyet a nyugati hatal­mak együttesében, amelyre a cári Oroszország a bécsi eIÖ berlini kongresszuson hiába vágyott és amelyet — a müncheni egyezmény mániái­ban úgy látyzott — már-már örökre elveszített. 1933-ban, amikoir Hitler átvette az uralmat Németországban, egész Európa megkönnyeb­bült lélekkel tekintett a jövőbe, hogy immáron kialakult az antipólus, amely képes lesz közöm­bössé tenni a Keletről fenyegető veszélyt. Visz­szaemlékszem, nálunk, a megszállott; területen naiv elgondolások kaptak lábra: egész Európa egyesül, közös hadsereget állít ki az oroszokkal szemben a már akkor felismert keleti elözönlés ellen- A jelen tragédiája'^ hogy ez az egység hiányzik Európában és míg az egyik rész igyek­szik kivédeni a veszedelmet, a másik hátba­támadja.. Az az, egy bizonyos, hogy a központi elhelyezkedésű magyar nemzet r nélkül és aka­rata elleuélre ai Duma medencéjében semmiféle tartós politikai vagy gazdasági alakulat nem Tisztelettel kérnék öt perc meghosszab­bítást. Elnök: A képviselő úr öt perc meghosszab­bítást kéjt, Méltóztatnak megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Domahidy Lajos: Ezt a Trianonban- megal­kotott Közép-Európa két évtizede, továbbá a kisantant államoknak a magyar nemzetet vas­gyűrűben elzáró, elszigetelő, kudarcba hullott törekvései bebizonyították. Rendületlenül hiszek a jövendőben*.a magyar nép keleteurópai és dunamedencei hivatásában és minthogy az a nézetem, hogy a jelenlegi kormány ezt előniozr dítja, a törvényjavaslatban kért felhatalmazást részére megadom. (Éljenzés és tops a középen. — A szónokot számosan üdvezi'lk.) Elnökr Szólásra következikl Vámos János jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: Mélyen t. Ház! Előttem szólóit képviselőtársam többször említette a magyar felfogásban és a gazdasági életben a megújulás szükségesséigét. Mi is régen ezt hirdetjük erről az oldalról, mert enélkül a magyar felemelke­dést el sem lehet képzelni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. Hetek óta járom gazdaegyesületeink gyűlé­seit, voltam Komáromban az igazgatósági vá­lasztmányi ülésen, voltam a kamarák közgyűlé­sén, a múlt héten pedig az országos kamara tár­gyalásait hallgattam végig. Valóban elszomo­rító kép van ott már évek óta. A gazdák állan­dóan arról panaszkodnak, hogy nincs árrend­szerünk. A mezőgazdasági árak semmifélekép­pen sem felelnek meg az ipari áraknak. Minden egyes alkalmat megragadunk arra, hogy az ille­tékes vezetők előtt erre rámutassunk, de eddig, sajnos, segíteni még nem tudtunk ezen a téren. Most legutóbb az OMGE vasárnapi ülésén vitéz Purgly Emil mondott az irátayítatlainságú ve­zetésről olyan súlyos kritikát, hogy ha azt egy kisebb ember mondta volna el nyilvános helyen, kommunistának minősítették volna érte. Mivel azonban Purgly Emil mutatott rá az igazságra, ezzel számolnunk kell. Minde­nütt, az Omge. ülésén, az, országos kamara gyűlésén, a kisalföldi kamarai gyűlésen, ahol csak a gazdák megjelennek, mindenütt azt a szomorú képet látjuk, hogy a mezőgazdasági és az ipari árak sehogyan sem illenek egymás­hoiz és e miatt a mezőgazdaság züllik. Már ive­dig, ha a mezőgazdaság züllik, akkor magával ránt mindent, még az ipart is. (Ügy van! .tigy van! baifelől) A falusi társadalom nemhogy jövedelmezően nem tud termelni, hanem egész; évi .szorgalmai» munkájával még mindennapi szükségletét sem tudja előteremteni és leron­gyoló dása már egyenesen megdöbbentő. Meg­döbbentő, amikor a gazdapanaszok hangzanak el, mert hiszen a gazdák alkotják a nemzet ge­rincét, legnagyobb társadalmi rétegét, amely mindig pillére volt' a nemzetnek. Ha ez a réteg elégedetlen, ez azt jelenti, hogy minden egyes gaadapanasszal az állam pillére gyengül meg egy téglával. Ezt a folyamatot a Ház minden oldalán szóvátették az appro priációs vitánál; a költségvetés vitájánál, a kormány párt, az er- • délyi párt és az ellenzék oldaláról egyaránt. Ne legyen hát pusztába kiáltott szó, hanem tessék egyszer már komolyan foglalkozni ez­zel a kérdéssel. A pénzügyminiszter úr több­ször is kijelentette, hogy stabilizálni fogja az árakat. Mégis a legutóbbi árrendezés is csak még jobban felforgatta az árakat. Most, hogy közeleg a, karácsony, az ember többször ül a vonaton és sok mindent meghall. A napokban egy magas tisztséget betöltő tiszt­viselő arról panaszkodott, hogy felesége már két nap óta a régi kosztümjét árulja, hogy felsőkabátot vehessen iskolás fiának. Pedig ez egy magasállású tisztviselő volt. Hol vannak akkor a kisebbek? Nagyon kérem ennek a, kér­désnek a megoldását, nehogy hi tétlenségbe vi­gyük a népet, hiszen a legtöbb gazda már csak legyint a kezével, hogy ezen úgysem tudunk segíteni! (Palló Imre: Hát Kállay sem tud se­gíteni'?!) De ezt csak mi oldhatjuk meg, ezt ne­künk kell megoldani. Ezzel nem a bizalmatlanságot és hitetlen­séget akarom szítani, ez a tény és a való. Fel­szólaltak a gazdagyűlésekein a kormánypárt­ban ülő képviselő urak isi és ugyanazt mond­ták, amit én. Mi 20 évig a kisebbségi életben éltünk, de soha nem ismertük azt, hogy lehe­tetlen is van. Hitet adott nekünk az, hogy igaz­ságtalannak tartottuk a cseh megszállást. Az a hit- hogy felszabadulásunkért küzdünk, min­denre képesített bennünket és amit célul tűz­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom