Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

00 Az országgyűlés képviselőházának 355. i elveszett eladta a hazái, az adósságát kifizette és- mikor a filzet ési äista összeállításáról volt szó, ö és a feleségei felvették egész, fizetésüket abban a hiszeimben, hogy nyugodtan vehetik' fel, hiszen egész adósságukat már kifizették. Ezért az illetőt megdorgálta a minisztériium. A harmadik eseti pedig az, hogy egy óvónő vett fel kölcsönt olyan (banktól; amely csehszlovák területen volt, mua azonfban magyar területen van. Kifizette adósságát, mégis levonnak a fizetéséből, holott -azziali a jelenleg magyar bankkal ^ egészen könnyen volna elintézhető a dolog és nem* kelleme egy ilyen óvónőnek, akinek talajai 200 vagy 250 pengő fi'zetése va.ni

, a fizetésébői ötven pengőt levoinni . és ezzel amúgy 'is nehéz megélhetését még jobbam megnehezíteni. Kérem a mélyemi t.*kormányt, szíveskedjék éhben a tekintetben — ha vani rá mód és lehetőség — bizonyos lendületet hozni a dologiba. A másik kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék', az a kérdés, amelyet már Pájndi képviselőtársam, is felvetett, a técsői 'alma kérdése. Técsőn tudvalevőleg 1938-ban, vagy 1937-ben 3800

% vagon alma termett, így ahogy mondom, nem is 2500 vagon, ahogy Pándi képviselőtársam mondotta, hanem 3800 vagon, vagyis 380.000 métermázsa, amelyért, ha csak egy pengővel számítom is kilóját, óriásjj nagy összeget kapok, amellyel tehát érdemes foglalkozni. Méltóztatnak tudmii valaimenmyien, hogy ma világszerte sokkal több almát használnak, imiairt amennyit használtak évtizedekkel ezelőtt és hogy peídáuj Amerikában százeaerholdas almáskertek vannak. Az amerikaiak nagyszerűéin tudták értékesíteni almáikat és Magyarországon is azt az ízetlen almát ettük, amelyet mint salakot idehoztak, mert a javát Amerikában: használták fel. Tudvalevő, hogy az almának igém nagy a virtaimintiartalma és azért arra; az időre, amikor más gyümölcs nem

; igen van, kivéve a déligyümölcsöket, ez a gyümölcs 'tárolható és télen a legjobban értékesíthető. Hogy imit jelent az alma, azt egészem jól fogta meg azi intelligens angol ember, amikor azt mondta;: »An apple to day no' doktor to- pay«. Ezt így fordítanám: mindennap egy alma és nem kell oirvos a házba* Az alma tehát nemcsak tápszer, hanem egyszersmind gyógyszer is, amielyet ha valaki nap-nap mellett ímeg tud kapni, ezzel a szervezetét erősen;, egészségesen tudja fenn/tartan:\ Foglalkozik ezzel azi Orvosi Hírlap is és súlyosan; kifogásolja azt, hogyi mi tulajdonképpen nem törődünk az, aimateonelésseiit és nem törődünk azzal, hogy a szegények, betegek, hozzájussanak az almához, amii rendkívül fontos volna orvosi szempontból, ő nem* tud más megoldást ajánlani, mint! azit. hogy az Omcsá.-ra bízzuk ezt a dolgot és a közjóléti szövetkezetek^ kezébe adjak monopolisztikusia.nl emnek értékesítését. Én azomhan e>gy másik, szerintem: sokkal alkalmasabb, módszert fogok ajánlaind. (Egy han\g a szélsőbaloldalion]: Jói vem ez igy, úlywi\ drága, mintha gyógyszer volna!) A tőke, különösen a zsidó tőke nagyon erősen rávetette magát az almára, látva azt, hogy milyen nagyjelentőségű, milyen nagyfontosságú, milyen értékes az alma. Például Nyíregyházán valóságos almabörze keletkezett, ahol adták és vették az almát és természetesen úgy vették, hogy ma megvettek például 150.000 penlése 1943 december 15-én, szerdán. gőért almát és amikor kimentek abból a helyiségből, ahol tárgyalták ezt, már 30-000 pengőt nyert aa illető és így felment az alma azután 300.000 pengőre. Ennek eredménye az, hogy a közvetítő kereskedelem eszi meg a javát az almának, tulajdonképpen az vágja zsebre a hasznot és nem a termelő. (Piukovich József: A szőlőt !)^ Ügy van, ez áll a szőlőre is! (Piukovich József: Zsidó kézben van!) Xlgy van. A zsidó tőke, miután földet nem tud .vásárolni, házat nem tud építeni, odamenekül, ahol el tud helyezkedni. Ez természetes törekvése a tőkének. Az én kedves Mihály barátom is ugyanezt tenné, ha megfelelő tőkéje volna. Ezen csodálkozni nem lehet. (Andréka Ödön: A hercegprímási uradalom 6 pengőért adja az almát!) Én előre láttam, hogy ez te fog következni és a milliárdos mezőgazdasági Programm tárgyalása alkalmával már 1942 júniusában foglalkoztam ezizel a kérdéssel és ajánlottam egy tervet, hogy egy központot kell létesíteni, amely központ azután kiküldi a maga szakembereit és megműveli egészen rendszeresen azokat a gyümölcsös kerteket, amelyeket ma nem művelnek meg úgy, mint azt kellene. Azi előbb említett Técsőn például, amint mondottam, egy évben 3800 vagon alma termett és azóta jóformán semmi. Ahol 3800 vagon alma terem és ahol csak magán Técső vidékén 3500 hold almáskert van és a közvetlen környéken még legalább 3500 hold', azt a területet nem szabad elhanyagolni, mert abban rendkívül fontos és nagy értékek vannak. Pándi képviselő úr említette, hogy az Uj Magyarság foglalkozott ezzel a kérdéssel. Legyen szabad nekem itt pár sort felolvasnom. (Olvassa): »A técsői almaözönnel is ugyanaz történt, mint a legtöbb magyar mezőgazdasági termékkel. Amikor még bőven teremtek a fák, az élelmes kereskedők olyan olcsó árakon vásárolták Össze az almát, hogy a gazda akkor sem kapott valami nagy összeget, ha rekordtermés volt. Viszont egy-egy akkori almakereskedő két-három házravalót is keresett néhány hónap alatt« Ügy is mondták, hogy az almából meggazdagodni lehet, de megélni nem. Ez volt a técsőiéknek általános" véleménye, ma pedig a szakembereknek az a véleménye, hogy az almát épp úgy lehet gyártani, mint például a cipőt. Ha nincsen jégverés vagy korai fagy és azt az almáskertet gondosan, pontosan megművelik, úgy ahogy az meg van írva, ha kiválasztják rendesen a csemetéket,. ha megfelelő fajtákat választanak ki, ha a talajt megfelelően művelik, megfelelően trágyázzák,, permetezik, akkor meg kell teremni minden, esztendőben, ha teljes termésben van a fa némely szakember véleménye szerint minden egyes fának tízesztendős átlagban,minimálisan ötven kilót, másoknak véleménye szerint pedig egy métermázsát le kell adnia minden egves fának. Ez nagyon sajnálatos körülmény. A cikk azután azt mondja (olvassa): »A kárpátaljai hitelviszonyok magyarázták, hogy az áruuzsora, amely egyéb téren is legjellemizőbb tünete volt a gaizdasági életnek, az alma értékesítésnél is dühöngött. A técsői, kárpátaljai téli almát márkás áruként ismerték el a nagy fogyasztó piacon.« De csak valamikor, akkor, mikor azok a talajok nagyon bőségesen ter1 mettek önmaguktól is, mikor még: nemi kellett