Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 89 emberi élet megjavításaira szolgál. És ha most felállítom ezt a tételt, ami egészen természetes is, ha az életküzdelemi belső tartalmát, nézem, akkor rá kell eszmélnem arra, hogy az emberi sors megjavítására irányuló küzdelmek valamiképpen olyan alátámasztásban részesülnek, amelyet az eszmék, a világnézetek, mondhatni a koreszmék jelentenek. Ha az, első világháborút nézzük, amelyben nyilvánvalóan, kizárólag hatalmi kérdésekről volt szó, — ezt ma már tisztán látjuk — meg kell állapítanom, hogy amíg a lövészárokban voltunk, ott kialakult egy egészséges, értékes, az elkövetkező életünkre döntő hatású életszemlélet, amely a lövészárokban, testté elevenítette a sokszor elfelejtett, felbontott és megrontott közösségi szellemet. És ha lövésizárokbeli életünkre gondolok, ahol tiszt és legénység hasonló sorban élt, együtt volt jó dolgunk, együtt volt rossz dolgunk, egyformán érhetett bennünket ia golyó, akkor rá kell eszmélnem, hogy a lövészárokban tulajdonképpen azok a legszebb közösségi eszmék, érzések és gondolatok alakultak ki és öltöttek gyakorlatilag testet, amelyek lényegét a mi felfogásunk szerint most szívesen és boldogan, nevezzük igazi, mélyítartalmú nemzeti szocializmusnak. Méltóztassanak megengedni, hogy amikor ennek a törvény javaslatnak tárgyalásába belekezdek, utaljak aiz 1931. eszten'dőre, amely arra kényszerítette az akkori kormányt, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítására és az államháztartás egyei]súlyának fenntartására rendkívüli felhatalmazást kérjen». Súlyos világkrizis volt abban az időben, gazdasági válságnak nevezték. Abban az időben még nem igen vizsgálták és kutatták, hogy ennek a világválságnak tulajdonképpen mi volt az alapoka, indítóoka. Ma már azonban nyugod tan tárgyalhatunk erről a kérdésről, mert énnek a világválságnak kiinduló pontja kétségtelenül az volt, hogy a mezőgazdaságnak, a mezőga z'das ággal foglalkozó néprétegeiknek termelési és rentabilitási lehetőségei a legkisebbre csökkentek. Azt is mondhatnám talán, liogy ez volt ennek a világválságnak as alapja és kiinduló pontja, hogy a mohó és profitéhes bankkapitalizmus, amelynek hátsó mozgatói természetesen a zsidók voltak, letaszította a mezőgazdaságot arról a helyről, amelyen pedig a mezőgazdaságnak állnia kell. 1931-ben azonban még nemi volt ennyire világos és tiszta a kér'dés. A tárgyalások három napig tartottak, hat szociáldemokrata képviselő szólalt fel a tárgyalások során és büszkén nevezték magukat a szocialista internacionálé tagjainak. (Mester Miklós: Most bíznak bennük!) A hazai zsidóság is felsaólalt, sőt voltak olyan zsidók, akik a kormánypárti padokból igen erőteljesen támogatták a rendkívüli felhatalmazás megadását. Ha pedig továbblapozom .ezt a fejlődési fo

: lyamatot, ha gondolkodom a felhatalmazási javaslat további sorsa felett, akkor 1938-ban igen nevezete« dátumaihoz érek. 1938-ban ugyanis már világos volt, hogy a gazdaságiés "hitelélet rendjét nem lehet biztosítani a kormánynak adott rendkívüli parlamenti felhatalmazással, hanem sokkal toválbb kell menni: csak úgy lehet biztosítani, ha belenyúlunk a magyarság legégetőbb gazdaságig és szellemi kérdésébe, a zsidókérdésbe. (Maróthy Károly: Ügy van!) Néhai Darányi Kálmán BUKÉPVISELŐHÁZI NAPJLő JOX, —^,^—«™„ „^ „^—

AU *neg felette a vita: 40 szónok veätt részt benne nyolcórás ülésekben. (Mester Miklós: És Makikai János volt az előadó!) Az erős vitáiból meg lehetett állapítani, hogy a kormány mögött álló párt határozotton, keményen és minden fenntartás nélkül kiállt a mellett a politika mellett, aimielynekJ célja: a zsidók teljes kiközösítése volt a magyarság köréből és testéiből. Ebben az időben történt az is, hogy kormánypárti oldalról hivatkoztak Inirédy Bélániaik, az akkori közgazdasági miniszternek egyik igen komoly mondására, amely szerint semimi sem károsabb a gazdasági élet folyamatára és egyensúlyára, mint a bizonytalanság. Méltóztassanak, megengedni, hogy most. 1943-lb

an is teljes egészében helyesnek és igaznak tekintsem ezt a tételt és abból a szempontból bíráljam ezt a törvényjavaslatot, vájjon fennáll-e a gazdasági- és hiteléletnek, a termelés folytonosságának az a biztosítása, amelyre ugyancsak Iinrédy Béta figyelmeztetett abban az; időben; és ha nem áll fenn, mi ennek az oka és miként lehetne mégis biztosítani. És amikor a törvényjavaslatot ebből a Szempontból. birálat alá veszem, elég utalnom Bonieimisza Géza iparügyi miniszter úrnak legutóbbi kassai beszédére. Az ország jövőjével foglalkozott ebiben a beszédében a miniszter úr és megálla' pította, hogy a magyar jövőt, a magyar nép boldogulását, európai színvonalát csak az ipar erőteljes továbbfejlesztésiével lehet biztosítani. Ne méltóztassék rossznéven venni, ha éa , mint agrárember, mint agrárpolitikus, a miniszter úrnak ehhez a megállapításához nenány észrevételt íűzök. A miniszter úr is megállapította itt a Házblaim a költségvetési vita során, hogy mezőgazdasági és ipari ország vagyunk. Ha azonban így van, akkor még az ő gondolatmenete nek követésével sem, tudom elképzelni, hogy csak az ipar Ibiztosíthatja a jövőt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy akármilyen magasra fejlesztjük is az ipart, nein szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ipar legnagyobb fogyasztója a mezőgazdaság. (Ügy VÍ.M! a sse.&őbaloldafon.) Nagyon csodálkozom tehát a miniszter úr kijelentésén. Nem tartom örvendetes jelenségnek a miniszter úr kijelentésót, mert nem szolgálják a gazdasági élet biztonságát az ilyen miniszteri ki jelentésiek. De egyéb nyugtalanító jelenséget is találok az iparügyi miniszter úr beszédében,. Nevezetesen a miniszter úr arra a

1 meglepő megállapításra jutott, hogy Magyarországon olyan egészséges az árpolitika, hogy itt agrárollóról .beszélni nem lehet. (Derültség és mozgás a széls&lMMidalon. — Egy hang a szélsőbdottaon: Hogy tehet ilyent mondani! — Maróthy Károly: Miniszternek mindent szabad!) Errevonatkozólag a következőket mondja a minisizter úr (olvaé&d): »Minden számítás, amely kapcsolatot akar teremteni bármilyen kiindulási pontról a mezőgazdasági és az ipari ár között és a gr árollóról beszél, hamis.« (Mozgás a szélsőbal oldalon.) Tudtommal a miniszter úr nem beszélhet itt a Ház előtt ex cathedra, ez tehát azt jelenti, hogy nekünk nem kötelességünk ezt elfogadni, illetőleg kötelesséarünk bizonyos kritikával élni az ilyen niegálliapí1 ásókkal szembein. ' 14