Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

G12 Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1943 december 3-án, pénteken. Tiis'täik -magyarországi pártja

1 parancsol. "Éppen ezért min demi ígéret, amely akár Peyer Károly, akár más képviselőtársam, akár Sz&kasits Árpád részéről a belügyminiszter úr és « miniszterelnök úr felé elhangzik — és az. amit ők hirdetnek, hogy állítólag;« Kormányzó ÜT Öfőméltóságánál is voltak és megígérték, hogy itt rendet fognak tartani — üres fecsegés, mert 10 fillért évű szavuk sincs nekik a pártban és a szakszervezetekben. (Ügy van! Ügy van! — Tam a szélsöbaloldalon. — Egyt hang a szélsőbaloldulon: Úgy sem tartják be! Gr. Serényi Miklós: És ezeknek még hisznek!) Ha nemi történt nagyobb szabotázs, főleg a budapestkömyéiki nagy ipartelepeken és a bányákban, azit egyedül és kizárólag a nemzetiszocialista mozgalomnak, a mi agitációnknák ós tevékenységünknek lehet köszönni (Gr. Serényi Miklós: Ügy van!) és anmak az elhárítószolgálatnak, amely igyekezett ezeket a kommunista szabotfifzstevékenységeket — kémkedéseket, hűtlenségeket — megakadályozni. De nézzük meg közelebbről, ki az a Peyer Károly kegyelmes úr, akiről itt előtteon szólott képviseliőtársaini már annyi sok minden szépet elmondtak (Mtí&gás a szélsőbdoldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vájna Giáfoor: Tagja volt a 150 tagú nagy 'kommunista bizottságnak. Ezeket a részleteket nem akaromi idehozni, legyen szabad azonban as t. Ház nagybecsű figyelmébe aijánlamom, amit már tavaly a felhatalmazási vitában felöl vastaim, '<— de úgy látszik, az idő közben elmúlt, hosszfá volt a parlamenti szünet — hogy Peyer képviselő úr például a belügyminiszter úrról 1931. augusztus 27-én nem így beszélt, mert amikor a kormányzói kéziratot felolvasták, hogy gróf Károlyi Gyulát miniszterelnökké és vitézi Keresztes-Fischer főispánt belügyminiszterré! nevezte ki a Kormányzó Úr , Farinas István és Peyer Károly közbekiabáltak: »Tegnao behízelegte magát Wolffnál.« Az 1931 november 4-iki költségvetési vitáról szóló Naplóban ezt olvashatjuk (olv ssa): »Vitéz Keresztes-Fiseher Feinen? belügyminiszter (a szociáldenntoikratáii felé): Én nem. vagyok ordításra berendezve. — Peyer Károly: Menjen vissza Baranyába, utcai rendőrnek, odavaló! — Büchler József:»—tavaly letartóztatták ezt a Büchlert —- »Csendőrkiáplár vagy belügymiinisizjtler?« — kérdezi Büchler zsidó. — »Nagy zaj. — Viselem ,ái felelősséget! — Peyer Károly: Nagyképüskiödés! Viseli a felelősséget és 'az ország tönkremegy. Mit reszkiroz vele? Nem kerül tíz fillérjébe sem!« Ezt mondotta Peyer Károly képviselő úr aibbain az időben. (Gr. Serényi Miklós: Azóta báránybőrbe bujt!) Most legyen szialbaid még valamit idéznem, ami szoomorú, tragikus és megszívlelem lő dolog. 1922 augusztus 8-án — a nemzetgyűlés nap lója III. kötetének 242—259. oldalairól jegyeztem iki ezeket az adatokat. — Pékár Gyula aikkor'i képvisielő beszélt a szociáldemokrarák. illetve a ikiammunistafL felé. Tiltakozott az eilen, hogy akkor. 1922-ben, itt ebben a parlamentben olyanok üljenek, akik itt voltak Kun Béla kamímsunista parliamentjében is. (Szöllősj Jeuö: Igaçz!) Ez alkalommal feloldásra Peyer Károíy nevét is (Gr. Serényi Miklós: Ezt mind elf el ej tik a túloldalon!), míajd így folytatja tovább Pékár Gyula (olvassa): : Lássák, uraim, mialatt uü, juniusi ellenforradalmárok, itt voltunk ebiben az épületben lefogva, mialatt mi itt hallottuk az üdvrivalgásokat és tapsokat lenn a parlamenti pincében, azalatt önök tialán ugya<n azon a helyen ültek), amelyen most ülnek« Akkor kínozták onalenin Sziörtseyt, Kovács Dezsőt, Pétert, kínozták olyaai borzalmas módon, ami minden kannibalizmust megszégyenít, 48 órán át kínozták őket, tartották kikötve, úgy, hogy a végén fejük, a két; sarkuk köze jutott. Amikor (aztán vért hánytak« és lenczteha íöldre, akkor I^zigovies, az egyik kínzómos ter mondotta: Ez lesz a te sorsod is. Levágott fülek, orrok és más egyéb levágott emberi testrészek hevertek itt és mikor elájult az illető, humánus kommunisták orvosi kezelés alá vették.« (Gr. Serényi Miklós: Most is ez leszi a vége, ha ezt tovább tűrik. — (Tovább olvassa): »Például hozom fel«, — mondja késofob — »amnak laiz apácának az esetét, ajliinek nyelvét kihúzták és homlokára szegezitek itt a parlament pincéje ben. azt a Biakáts-tléri római kiaitolikus papot, akit elevenen feszítettek meg és akinek fejébe ferófokkal srófoltak koronát« Nos, tisztelt Ház, ugyainebben a pari a mentben itt ül Peyer Károly és ezzel a Peyer Károllyal miost polgári pártok és annak rónn-ii kiaitolikus és református tagjai is társuljak. (Bodor Márton: Nekünk» ezzel kell együtt tárgyalnunk!) Legyen szabadi emlékezetükbe idéznon, hogy ugyanakkor Peyer Károly képviselő wr legutóbbi felszó lall ás áíbairi, amely 1943 december 1-én at képvisei]őházi 348. ülésén történt, a Napló* 456- oldalának tanúsága: szerint, bejelentette felénk mutatvai a leszámolást. Ugyanezt hirdetik őkt odakünn a szakszervezetekiben és a politikiaii pártjukban!. (Gr. Serényi Miklós: Oda, nem mennek be detektívek!) Kaptunk ilyen üzenetet Pestem és vidéken is, zsidó oldalról is kaptunk

1

«, hogy fejeinkkel fogják/ kikövezni az Andrássyhutat, Veszprémiben a főutat, máshol, nem tudom, milyen utcát vagy teret Minket ezek a fenyegetőzések hidegen hagynak merti mi hungaristák! vagyunk, mi, ha kell, a nagy közösségért áldozatot vállalunk, de ha nekünk aa üzenik;, hogy velünk leszámolnak, hát vegyiek tudomásul, hogyl ők' mégegyszér 1918 október 31-ét nem fognak csináílnii. (Úgy v\aw! a s&éls\őbíaloí{lalon.) Mi azt hirdetjük szervezeteinkben, hogy nemi lesz még egyszer 1918 oíktóber 31-i!kie, mert 1918-ban nemi voltunk megszervezve, most azonban meg vagyunk) szervezve. Mi nem leszünk szervezetiéinek és nem, lesz október 31-ikie, mert ma van a, hadseregnek

1 szelleme, mert idehaiza vani egy erős népi mozgalom és népi tömeg, amely ezt meg fogja akadályozni. Ha azonban mégis kii mennek az utcára, állítom hungarista lelkemre és eisküszömí, hogy ha. ui^ind egy száligl meghalunk: és elveszünk is, de mi fogju'k a fejükkel!* kikövezni az Ai)idrássy-utat vagy a parlament előtti teret. (Éljenzés ai szeM'öUai'Mlaiom*) Hát mi ez t. Ház, Peyer részéről, fenyegetőzés? Semmi raiás, mint a Szolvjet felé való kacsintgatás és &% angol győzelem! várása. Moszkvából azt üzenték nekik, vagy a^ angol Intelligence Service konstantinápolyi főnöke, hogy ezt kel' hirdetni? Ebből' őkí még egyszer enni nem fognak (Gr. Serényi Miklós: De nem' a kormánypárt fogja ezt megalk^ályozni!) Moszkvából kapott utasítás szerint, az volt a kommunisták, miaayalrorszagi pártjánaikí feladata, hosly nemzeti alapra helyezkedve a sznciáldemokrata párton, <n szakszervezeteken belül és miás polgárig pártokba botol aikodva igyfeikleizzenek

1 nemzői jelszavakkal megmoz-