Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
86 Az országgyűlés képviselőházának 342 De ettől függetlenül megfontolás tárgyává lehetne tenni, hogy az idők mennyiben teszik szükiségeigse — ési itt kény/telen vágyóik e rebzb en ellenmondani Eisső Sártdoir képviseilőtársamnak — hogy az állampolgárság megállapítását, ide nem'értve magának a honosításnak és visszähonosításhak kérdését, amelyekben ma a, belügyminisztérium illetékes szervei előtt különönösen a visszacsatolt területekről évszámra sorfalat állanak azioik, ^akiknek eílíetbevágóan fontos az állampolgársági bizonyítvány, továbbá talán a gyámügyeiket Hyey® magát az adminisztratív vagyonkezelést, vé<;ül oeidig a nemzsidó származás igazolásának kérdését, ami valósággal folytonos kálváriajái-ist jelent az anyakönyvi kivonatokkal az egyes hatóságok ós vállalatok előtt a nélkül, hoRjjr valaki be tudná bizonyítani magáról jogerősen-, hogy nem zsidó, továbbá a névváltoztatással kapcsolatos kérdéseket nem lehet-e az igazságügyminisztérium hatáskörébe utalni és ezek egy részét talán a páríatllian magyar bíróság hatáskörébe utallni és feladatává tenni? Amikor R magyar bírói kar munkáját elismerjük, igénytelen szavainkkal 'elismerésünket fejezzük ki* és sietünk őket komoly nemzeti értékünknek kijelenteni, amilyennel egyes szomszédaink nem diosekedhetneiki, szót k&ll emelnünk ezen bírói kar függetlenségének abszolút megóvása érdekében, (Helyeslés.) A bírói kair függetlenségét' én nem kívülről, vagy felülről jövő nyomástól féiltem. Gyermekkoromban láttam* hogy a bírói kar ' ia megszállás elején inkább napszámosként volt hajlandó téglagyárba, elmenni 'dolgozni, de nem volt hajlandó az idegen megszálló hatalom részére a hűségesküt letenni. (Ügy van! Úgy van! — Élénk ifctps.) Rajniss Ferenc: Akire most ráMíSzeneík!) Gondoljunk: azonban arra. hogy ezt az értékes rétege^ függetleníteni " kell a napi beszerzés gondjaitól. A fizetések dolgában ismerjük az igazságü^ymiszter úr jóindulatú álláspontját, amely legalább a képesítési pótlék felemelésében nyert jelképes kifejezést, de ugyanakkor gondolnunk kell azokra a nehézségekre, amelyek egyes elsőrangú közszükségleti cikkek tekintetében éppen a bírói családokat sújtják. Látjuk, hogy a közigazgatás egyes ágai s a vállalatok beszerzési csoportokkal sietnek tagjaik segítségére. Mennyivel inkább szüksége volna err.pi a bírói karnak, amely mindén anyagi tevékenységtől el van vonatkoztatva, el van zárva. Nyugodt bírói munkát c&ak- ilyen bíróságtól várhatunk. (Úgy van! Ügy van! a középen.) A bíróságot függetleníteni kell, hegyi ne forduljon elő az az eset. hogy az uzsorabíróság oayiesbírája ellen, (Rajniss Ferenc közbeszól.) ... Elngk: Csendet kérek! Szilágyi Olivér: . . .valósággal összefog & kisváros'ka, piaca^ úgyhogy semmit sem tud magának megvenni. Gondoljuk csak el, hogy a gazdasági élet rendjének biztosítását kívánjuk attól a bírótól és* ugyanakkor, amikor ő ítélkezik, családja ki van téve ai _feketepiac kényének -'kedvének. (Úgy van! Ügy vam! a balközépein. — EaW hang a balhvzépen; A n.'ilkülözésnek!) Ön meg tagadást kívánhatunk minden egyes bírótól, mert ő i? a belső front katonája, de nem kívánhatjuk, hogy családja szenvedjen azért, mert ő hivatását teljesíti. (Taps a baloldalon és a ba középen.) ülése 1943. november 23-án, kedden. Legyen szabad most, megemlékeznem az igazságügyneik legfontosabb segédszervéről, az ügyvédségről. Elisimeremi, hogy az igazságügyin inisizter úr a legterhesebb örökséget kapta ezen* a, téren és ez az örökség sok tekintetben ma is terhes. Az ügyvédség munkája a lehető legtársadalmibb funkció és egyenes függvénye, kifejezője annak a társadalomnak', amelyben az ügyvédség él. A kötött gazdálkodás rendje, a rendkívüli háborús viszonyok nem kedveznek az ügyvédek munkájának. Az ügyvédség súlyos válság előtt áll, vagy talán már el is lep te ; a válság. A polgári perek' száma, az ügyvédi munkaalkalom egyre csöikken. Egv ügyvédi iroda, amelyből az üeyvédet behívják katonának, olyan, mint a szőlőtőke, amelyet a filloxéra rág. A katonai szolgálat tartama alatt nem érzi ezt, hanem azután érzi meg a kieséseket, amikor észreveszi, hogy klientúrája más ügyvédekhez pártolt. Ezen segíteni vajmi keveset lehet, mert az ügyvédi munkaalkalom, az ügyvéd személyébe vetett bizalomnak) és a. folyamatos munkának a kérdése. Mindennek ellenére a kar régi hagyományaihoz híven áll a belső fronton és mint suz eléje kerülő ügyek _ első rostája, összeszűkült munkaterületen teljesíti hivatását. Nem üsryvéd van sok, hanem munkaalkalom van kevés. A székelyföldi kamatra területén az ^első magyar ügyvédi kamara megalakulása óta a létszám 212-ről 192-re esett vissza a nélkül, hogy ezt a kiesést a többi ügyvéd megérezné. Aki teheti, otthagyja a pályát. El kellett ezt most mondanom, mivel a jövő költségvetési évben, félretéve az eddigi adóátalányrendszert, a pénzügyminiszter úr az egész ügyvédi fronton nagy lerohanásra készül, azaz az adóalap tetemes emelésére, mondván, — a bizottságban mondotta, — hogy egyes ügyvédeknek konjunktúrajövedelmei vannak. Konjunktúraemberek és így konjunktúraügyvédek is vannak minden időben, de a közvélemény jórésze^ csupán ezeket a szerencsés keveseket hajlandó meglátni, akik talán az ügyvédi színvonalat meghaladó módon szórakoznak, Összeköttetéseket hajhásznak, de nem látja meg a szerényen', a háttérben meghitzódó nagy zömöt, a nagy átlagot, a járásbíriósáeri tÖmegnapok ügyvédjét, aki a bírósági folyosókon nem a legjobb átmeneti felöltőben didereg, ott is megőrizve a kar hivatásának- méltóságát és tisztességét (Ügy van! a jobb- és bailo'dalon.), aki szorgalmas és csendes munkával nagy csáIád_ számára keresi meg a< betevő falatot és neveli a magyar középosztály oly annyira szükséges utánpótlását. Arra kérem e helyről az igazságügyminiszter urat. mint az ügyvédikérdések régi ismerőjét, hogy a konjunktúra" emberek.mellett vétesse észre a pénzügyminiszter úrral a kari tisztesség eme nem hangoskodó, névtelen hőseit is. Az ügyvédi nyugdíjjal kapcsolatban az állami hozzájárulás növelése kérdésében az 1942 : XIII. te. tárgyalásakör, ha jó] emlékszem, azt mondotta az igazságügyminiszter úr, hogy ezt a hozzájárulást azért sem lehet növelni mert esetleg más foglalkozások hasonló: igénnyel léphetnek fel. Lehet, hogy más foglalkozások' fellépnek hasonló igényekkel, de hssonló joggal, mint sm ügyvédség nem. mert az ügyvéd közérdekű funkciót teljesít és nélküle modern igazságszolgáltatás el nem képzelhető. Nem csupán a« ügyvédség, hanem a jogkereső közönség érdekéiben is kívánatos volna; a fellebbezési és felülvizsgálati értékhatároknak,
