Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Az országgyűlés képviselőházának 342. kapjanak végkielégítést, sokszor 40—50 évi szolgálat utáni sem. (Úgy vami f Üpy* vaml Taps a sze'sobapoMulbW-) Kapnak miniszteri elismerő okiratot, kapnaki egy kis jutalmat is, ugyanakkor azonibaw végkielégítést nem kaphatnak. Az igazságügyminiszteir úrnak, aki szociálisan gondolkozik — és erről meg vagyok győződve, tudjuk nagyon jól róla — meg kell találnia a módját annak, hogy, ezt ,a rendeletet ilyeni értelemben módosítsák, hogy az üzemi, ipari, vállalati és a kereskedelmi foglalkioztású alkalmazottak, ha hosszabb ideig szolgálatot teljesítették, végkielégítésben részesüljenek, tekintettel arra,, hogy a végkielégítés nem & foglalkozás után, hanem aj becsületesen, hosszú évtizedeken! keresztiül kifejtett munka utáni jár. (Hely&s\és « '. széhÖbnlw dafo'mí.) T. Képviselőház! Ezeket a, kérdéseket óhajtottam felhozni. Még sok másról is szerettem volna, he&zélni, azonban, sajnos, az idő rövidsége miatt nem áll módomban. Elismerem, hogy sok merészség, sok akarás és sok cselekvés kell ahhoz; hogy az igazságügyi: tánca ma korszerűen betöltessék. Kéremi is áa igazságügyminiszter urat : ha, azt hangoztatjuk mindig, hogy merjünk magyaroki lenni, akkor szeretnők látni, hogy a® igaizságügyminiiszter; úr mer igazságügy miniszter lenni, mer irányítani, mer ntekünk! heiyes' utat mutatni, mer olyan jogszab alvókat alkotni, amelyek kielégítik, a korszerű kívánalmakat. Minthogy úgy látom, hogy ezek a tendenciák az igaziságügyi kormányzatban nincsenek meg, így nem áll. módiomban a tárca költségvetését elfogadni. (Hédyes'ég és •'aps ci' s'zelsőh'Ücldai'oM.) Etiök: Szólásra következik a vezérszónokok közüH Haala Róbert jegyző: Szilágyi Olivér 1 Elnök: Szilágyi Olivér képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Olivér: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédét voltaképpen két részre lehetne osztani, - Az egyik tiszta pártpolitikával, a hungarizmussal: é s . az evvel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott, ami fölött sokáig lehetne politikai vitát folytatni. Arról mi nem tehetünk, hogy a hungarizmus alatt mi esetleg mást vagyunk kénytelenek érteni, mint amiről a Pirohászka* Otto'kár-f-i r e idézetben szó volt. (Maróúhy Károly: Mi az ké : rem!! — Naigy zaj a szétsobalolda\'on.) Ami pedig beszédében különösen az 1910/1920. számú rendeletről szólt, azt ebben a padsorban is el lehetett volna: mondani és valóban az a helyzet, hogy az ipari munkásoknak ezekben a kedvezményekben részesítése feltétlenül kívánatos és szükséges dolog volna, amire én is vagyok bátor rámutatni. De az igazságügyi tárcánál én azt akarom, hangsúlyozni, amit itt általaiban szokás a szónokok részéről a különböző viták) rendjén hangoztatni, hogy az igazságügyminisztérium a napi pártpolitikától; mentes szakminisztériumi tárca. Ámde ugyanakkor nem VOtlna 'Rzaibad elfelejteni azt sem, ho:?y a, mindenkori nemzetvédelmi politikának elsőszámú bástyája az igazságügy. Verfoőczy idejében éppen úgy, mint ma, (Taps a jobboîda o» es a lözépen. — Egy hämo••• a szélsőbalol-dalon: Mi volt azf) Amit magyar kard szerzett nekünk vissza és magyar bátorság, azt csak a magyar jog és a magyar igazság tarthatja meg neikünk. (Ügy van! Üg\y vwi! u jobba'* dalon és '<' lözépen.) ülése 1943, november 23-án, kedden. Az első világháború kitörésétől napjainkig a társadalomi egyensúlyát, a rend megóvását, a gazdasági élet .és az ahban gyengéknek mutatkozók védelmét mindig az igazságügy zavartalan menete, biztosíthatta számunkra. Nemi 'kell egyébre gondolnunk, mint — almit már előttiem! felszólalt képviselőtársaim is említettek — arra a rendelettömegre, amely háborús életünkre naponta áriad ki. Ezeknek a rendeletéknek a.z egyeztetését, irányítását és egyszerűségük megóvása mellett jogrendszerünk igazságos elveivel való összhangbahozását az igazságügy végzi. Éppen arra akarok rámutatni, mi volna akkor, ha ezt a feladatot nem egy hivatása magaslatán álló szakminisztérium végezné, (Ügy van! Ügy van! a jobból; dm'on és a közében.) A rendeletek ekként való összeegyeztetése azonban az igazságügynek csupán egyik passzív szerepe lehet, az államvezetés szemponjából még számos nagy.és fontos feladat vár a törvényelőkészítői osztályra. Azokra a közjogi, hitei jogi és büntetőjogi kérdésekre kell gondolnunk, amelyek megvitatása időszerű ás amelyekre vonatkozólag megfelelő jogszabályok elkészítését várja a nemzeti közvélemény is. Erre a törvényelőkészítő munkára a múlt kötelez, mert a magyar jogfejlődés a maga folyamatosságával és: rugalmasságával az elmúlt évszázadok alatt fényesen bebizonyította. hogy mindig lépést tudott tartani a kor szellemével és ugyanakkor a kor intézményeit mindig a magyar élet képére tudta átalakítani (Úgy van! Úgy van! jobbfelal,) Minden remény megvan arra, hogy a magyar jognak ez aiz' egész Európában úgyszólván páratlanul álló jogfejlesztő képessége a jelenben sem veszett el. Kiváló jogásztársaink az egyik oldalon, • akikkel nemzetközi fórumok előtt is büszkélkedhetünk, a másik' oldalon pedis? aizofc a különböző jogintézményeinkben létező fejlesztési lehetőségek — csak a 1912:LIV. tc.-ben foglalt jogfejlesztési lehetőségre kell gondolnunk — mind a fejlődést biztosítják. De ezt a rugalmas jogfejlődést szolgálják azok a különböző kerettörvények is, amelyek a rendeletalkotás lehetőségét az elképzelhető legmesszebb határig kitolták, miután a törvényhozásnak n.e>m áll mindig módjában az élet követelményeinek megfelelő jogszabályokat a kellő időben hozni létre. Sajnos, el kell ismernünk azt is. hogy a törvényhoizás rendes munkáját külső körülmények inkább gátolhatják, mint a rendeletalkotásét. Be bízunk abban, hogy Isten kegyelméből a jövőben a törvényhozás jogait megillető módon minél több és több reá váró kérdésben fogja hallathatni szavát és a t. Ház elé a rendes ütemben fognak kerülni • azok a törvényjavaslatok, amelyek benyújtását, úgy .vélem, várják a Ház minden oldalán. Itt van elsősorbani mindjárt az összeférhetlenség újabb szabályozásának kérdése. A Ház minden oldalán egyetértenek abban, hogy a régi törvény elavult és újat kell hozni, amely a, mai államéletnek megfelel. Ez kormányprogrammá is lett és ettől függetlenül az Erdélyi Párt is megalakulása óta programimpontjává tette. Nagyon helyesen e .kérdés annyira fontosnak tartatott, hogy egy parlamenti bizottság foglalkozik vele, sajnos, azonban a kérdés mindezideig csupán ennél a foglalkozásnál maradt. Egyénileg azt mondhatnám, hotgy a. törvényhozói összeférhetlenség nem annyira: egy minden kérdésre kiterjed11*