Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
726 Az országgyűlés képviselőházának 352 dik " ahhoz, hogy csak azon a listán szereplő kereskedőnek ad, mert tudja, hogy nincs már. {Zaj.) Például Magyaróváron Pós volt aa elosztó» van három kiskereskedő, d& egyik sem: tud kapni szenet, mert a gyár csak a Pósnak hajlandó «izemet szállítani;, azért, mert már neon foglalkozik szénnel. (Derültség.) Nem tudom elintézni a dolgot. Jönnek hozzánk a kisgazdák, kisbirtokosok, hogy . a , kovácsok szén nélkül maradnak, nem tudnak lovat patkoltatni, nem tudnak értékesíteni, nem tudják a munkát folytatni, mit esj/náljanak? Tessék elhinni, hogy szaladtam!, szaladtam és sajnos, egy olyan liberális hangulatú úrhoz kellett mennem, hogy legyem szíves, könyörüljön meg a mezőgazdákon, és hajlandó is volt 10—15 mázsa koksszal kevert szenet adni. (Egy hang a szá)$őbal(M{ilOn>: Talán zsidó volt?) Nem volV zsidód de nagyon liberális, azt hiszem, zsidóit állnak , a i háta mögött. A textilüzletről azután igazán ne is beszéljünk, mert kérem szépen, az egy igen rongy üzlet. Nem amit el,adnakw hanem ahogy eladják. (Derültség és zaj.) Érdekes például a kereskedőnek a raktár igény lése. Ha egy zsidótól elveseik a lehetőséget hogy gabonával foglalkozzék, a raktárai ki'használatlanul marad, Természetes^ hogy egy szegény keresztény kereskedő azit kiigényli. A főszolgabíró, jóravaló magyar emlber, a paragrafus alapján odaítélte neki a raktárhelyiséget. Ez fellebben és az alispán nullifikáija az egészet. (Egy hang a középen: Nem jó magyar ember!^— Zaj.) Azt mondja: a, főszolgabíró véghaitároKatíafc megváltoztatom és a kérdéses üzlethelyiség igénybevételét mellőzöm. Előrebocsátom, hogy. az illető azt a raktárhelyiséget, amely betonozva (van, sertéshizlalónak használja fel, mert nekünk olyan sok a rakltárunk, jhogy igazán nincs szükségünk arra. hogy a búzát minél jobban széjjelteregetye raktároizzuk, nehogy kenceniráljuk Budapesten, hogy egy ohurchilli látogatás; máról holnapra elvegye a kenyerünket. (Derültség és zaj.) Erre az alispán úr a megokolásban bölcsen azt mondja: így határoztam, mer* az elsőfokú véghatártolzat az 5777/1941. M. E. rendeleti ilyen és ilyen szakasza úgy is csak abban az esetben biztosítja az iparhatóság számára az igénybevételi jogot, ha az illető személy ipari jogosítványa, illetőleg más hatósági bizonyítványa vagy engedélye megszűnt, (Baky László: Érthető anondat!), vagy ha a kérdléses tevékenységet bármi okból három hónapon át nem gyakorolja. Ha tehát valakit nem jeilöltek ki gabonakeresket. dőnek, ha megfeszül, akkor sem. foglalkozhatok gabonával. Ez természetes, hogy az iparigazolvány a zsebében van, de nem gyakorolhatja. Nem tudom megérteni, hogy az egyik magyar ember miért értelmezi így a rendeletet, a másik pedig miért értelmezi amúgy. Engedjék meg, hogy 1 ezt ne magyarázzam meg, de a magyar szivem belesajog, mert mindig az az érzésem. — és bocsásson meg nekem a túloldal, ha őszintén megmondom a vélemény emelt (Egy hang a jobboldalon: Meg van bocsátvd!) — engem az az érzés hat át. és ezt a pártszbvetségi megbizio+tuTik is megmondotta s a mi nevünkben is őszintén kifejezésre juttatta, hogv itt nem az a differencia közöttünk, hogy mi Naerymagyarországot akarunk. mS magyar líraimat akarunk, egy szebb magyan* jövőt és ez mindnyájunknakl a szívében igenis lobog és sajog, kivéve talán egypár képviselő urat, ülése 1943 december 9~éri, csütörtökön. akiknek más a véleménye. (Egy hang a bailközêpen: Kik azok?) Nem számít; hogy kik», hanem az számit, mélyen t. Ház» hogy. itt egy . nagy eszmei lendületes törtetés folyik, amelybe akarva, nem akarva, önök is benne vannak, uraim, a túlsó oldalon, nemcsak mi. Mi már 12 év óta benne vagyunk, de önök isi benne vannak. Milyen örvendezve tapsoltuk meg; annakidején ösáky külügyminiszter urat, mikor azt mondottba, hogy igenis odaállottunk a tengelyhatalmak mellé, mert így indokolta meg, — még élénken emlékszem rá, — hogy primus inter pares, és milyen dobogó szívvel olvastuk azdkat a kiáltványokat, hogy: Előre, az ezeréves határokig! És milyen boldogan, fogadtuk azt, mikor kormányelnökünk, Kállay miniszterelnök úr. azit! mondotta, hogy »ez a hare a miénk^ fiaim, menjetek ki, az itthonmaradottakról gondoskodni fogunk.« Nekem az az érzésem, hogy itt mégsem nyilvánul mieg teljes őszinteség a túloldalról, mert ha megnyilvánulnia, akkor tűnne ki', hogy közöttünk! nincs differencia, nueirt mi nem akarunk a saját személyünkben fmiiniisßterelnökök, kormiáinyekiökökt, meg az Úristen tuldlja mik lenni. Én megelégszem az én kis osekély nyugdí jamsmiai, nem várok én a miniszterelnök úrtól semilyen stallnmot, éni becsületes, dolgozó magyar voltam, nem az állani terhére vagyok, mánt nyugdíjas, azt én kifizettem a saját pemtzemboli, de valljuk még őszintén, hogy itt mindig ai hadihelyzethez igazodnak. Mi az adott magyar becsületszó alapján, állunk és a harcot végig harcoljuk a győzelemig. Mi nem kertelünk és merni hajlunk sem err©, sem arra. Nem számítunk arra siemilyenl rendelkezésben, semilyen intézkedésben, hogy talián Churchill győzni fog. Ezért nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot. (Taps a széltsőbalGÍ\dafom.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. ^ának (3) bekezdése alapján a vitát bezárom. A tanácskozást befej ezettnefk nyilvánítom, - Felte szem a kérdést, méltóíztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a törvényjavaslatot általános ságbaint elfogadja. Az általános 1 vita során Baky László képviselő úr határozati javaslatot terjesztett elő s ebben utasíttatni kívánja a korcmiányt olyértelmű törvényjavaslat benyújtására, amely minldazoknak, akükl a kommunizmus' alatt a munkás- és 1 katonatanács tagjai voltak, képviselővé választását kizárja, illetve amennyiben az illetők képviselők lennének, a mandátumuktól való mieigfosztásuklat rendelje el. E na tározati javaslatot utóbb Mester Miklós képviselő úr is magáévá tette. Felteszem a kérdést, méltóztatnaík-e Baky László és Mester Miklós képviselő urak imént ismertetett határozati javaslatát! mtiatgukévá tenni"? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbséíg. Á 1 Ház a határozati javaslatot elveti. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Ezek után a törvényjavaslatot részleteiben fogom szavazás alái bocsátani. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szeder János jegyző: (Olvassa a törvényjanaafaj cfinét és az 1—?>. §-aM, M^ékiet a Ház hozzászólás nélkül elfogad.)
