Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

722 Az országgyűlés képviselőházának 352. bátran és magyarosan kifejtette, hogiy csinálja meg akárki, mi nem ragaszkodunk (a dicsőséghez, mi segíteni fogjuk azt, aki megvalósítja azt a becsületes programmot. Egy esztendő elmúlott, nagyon sok történt, de még több kifogásolnivaló volt. Most, hogy ezeket kifogásoltuk, nem azért kifogásoltuk, hogy egyieis személyeknek így áll a szeme, vagy úgy álll a szeme, hogy Kállaynak vagy Telekinek nevezik-e, hanieuni azért, mert magyar aggódó szívünk kötelezett bennünket arra, hogy mi az általunk lefektetett programimnak végrehajtását mindéin módom sürgessük és hajszoljuk. Történtek lépések, amelyek elragadtak bemnünket, de nagyon sok .mulasztás is volt. Ott van Kállay miniszterelnök úr kijelentése a zsidókétrdésben! Micsoda lelkesedést robbantott ki, amikor azt mondotta, hogy a nyolcszázezer zsidót likvidálni kell, vagy amikoir a továbbiakban a földkérdésben hangoztatott sok mindent. Amikor azonban azt láttuk, hogy mi történik a való életbein, más; lett a helyzet és én; erről szeretnék most pár szót szúlami. Én nem szeretek sokat politizálni és politikáról beszélni, mert egyszerűen magyar vagyok ég; magyar politikát űzök. Hogy szeretem a németeket, megvan rá minden^ okom; mert tőlük segítséget kaptunk és országunk megnagyobbodásához jutottunk általuk. Hogy nem szeretem a muszkát érthető, mert 1918-ban és 1919-bem igen keserves napjaink voltak. Hogy az angolokban nem; bízom, érthető;- mert amikor hatalmoni voltaki s módjukban állott volna, még egy kis rongyos magyar falut settn szereztek nekünk vissza. Tehát ezeknek előrebocsátásával engedjék meg, hogy én, mint gazdasági ember, gazdasági vonalon szóljak ehhez a vitához. Talán be fogják látni a túloldalon is, hogy én és a mi pártunk volna a legboldogabb, ha semilyen vonatkozásban nem tudnánk kifogásokat emelni. Ez a mi kifogásemelésünk 'nem szól minidienkor az egyénnek és nem akarjuk mi azokat a sárgaföldig lerántani, csak azt kíván juk tőlük, higyjék el nekünk, hogy amiket mondunk, azt őszinte, magyar Szívvel, becsületesen mondjuk és» nem hátsó gondolatokkal és nemi hátsó szándékokkal. Itt van nagy kérdésünk!, a magyar kereskedelemi kérdései. Mindenki tisztában van azzal, hogy egy országot a kereskedelem tehet naggyá. Hiába van nagy mezőgazdaságai, hiába van nagy iipara annak azi országnak, ha nincs neki kereskedelme, amiely mezőgazdaságig terményeit és ipari produktumait odaszállítjai é& úgy értékesíti, hogy annak meglegyen az értelme. Nagy problémánk volt a; mi kereskedelmünk megmagyarosítása. Sajnost, kereske^ delmünk teljes egészében zsidó' kezekben volt, a zsidó kéa azonban

1 nem a nemzet érdekét szolgálta, hanem egy faj gazdagságát a magyar bőrön át. A magyar mezőgazda dolgozott, iizziadt, nem keresett, tönkrement, at magyar ipar, ha tényleg magyar volt, szintén dolgozott, a munkásokat kizsarolták a végletekig, ők azonban virágoztak és fejlődtek« a rózsa dombi villák egymásután szaporodtak, a magyar! pedig pusztult és proletárrá lett. Magyar kereskedőnek

1 tenni szénit hivatást jelent. Kereskedőnek lenmii annyit jelent, mint egy ország kereskedelmi ügynökének lenni. Mint nagyhatalmaknál láttuk, miaga a trónörökös volt m ő nemzetének az első ügynökiéi, és láttuk, hogy Angliát nem az ő hősiessége, hanem • kereskedőinek furfangja, ügyessége ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. tette nagy birodalommá. Magyarországra, amikor már erősebfeí lehetett voLna; rászakadta a Rotschildok uralma, és a Rotsehildok uralma alátít megnevekedett a zsildó-judeo' kereskedelemi. Mélyem t. Ház! Ha ma kereskedőkről beszélünk, akkor önkénytelenül arra gondolunk* hogy itt valami feketepiacon működő, hirtelen meggazdagodó médiumról vani szó. Ez nagy tévedés. Tisztáznunk kell, hogy semmiképpen sem nevezhetjük kereskedőnek a strómant, a zsidóibujtiató Aladárt, a konjunktúra^lovagot, az előnyös; helyzetet kihasználó ilyen

1 ejtőernyősöket, azi egykezeket, aizi áruforgalmi i köz

L pontokait, a szövetkezeteket, a mammtutszövetkezeteket és az álszövetkezeteket. Mert kereskedőnek lenni először azt jelenti, hogy kell lenni a kereskedőben egy hivatásérzetnek, hogy a kereskedőnek végtelenül intelligens «mtbernek kell tennie, sok nyelvtudással, világlátással és sokhsok kezdeményező érzékkel kell rendelkeznie. A kereskedőnek főhivatása; hogy a termel vényeknek jó püaicot szerezzem, a szükségeit szenvedő polgároknak pedig a szükséges anyagokat beszerezK© és ennélfogva hivatása à beszerzési források kimunkálását A. kereskedő tehát beszerző és értékesítő. Ha termelünk^ és gyönyörű sok termésünket nem, tudjuk eladni, era katasztrófát jelent. Ha szükségünk van nyersanyagra, és azt nemi tudjuk beszerezni, az is katasztrófát jelent. A mi háborús kereskedői gazdálkodásunknak például aizi a légmagyolblbi baja, hogy ai magyar kereskedelmet éppem embriójában csípte el, nem. volt alaposam kiépített, megalapozott kereskedelem, hanemi megmaradt itt a strómianoki és a zsidóbujtatók maradéka. ^ Azután iffc't felvirágoztak hirtelenében az állami által támoga'tbtt egykezeb és szövetkezetek, amelyek nem teljesítik azt a hivatásukat amelyet! a magyar nemzeti megkíván tőlük. Mikiéint Kaliforniában, amikor felfedezték az aíraniyímeiziőket, szaladt oda mindenfelől boldog-boldogtalan, becsületes és becstelen ember, hogy az aranyat! bányássza és meggazdagodjék, ugylanez & helyzet ma a magyar akereskedelemben. Itt is rohan mindenki, akár hazzáéirftlői, akár néni és ha valami összeköttetése van, ha mindjárt rádiószpíker az iHetlői vagy mágnásnő vagy bukott földbirtokos, mind szakavatott kereskedő lesz, merti meg tudta szerezni az iparengedélyt ési a kijelölést. Az ilyeneknek a, kereskedelem nem egyéb, minit konjunkltúría, ahoj: alaposam meggazdagodhatnak, de meg fogják vetni éls el fogják dobni abban a pillanatban, amikor csak fáradságos munkával lehet egy üzletet lebonyolítani, nem beszélve az exportról', amely most aüg van. Legyünk tehát tisiztában azzal, hogy ha magyar kereskedelmet akarunk, akkor ne támogassunk ilyesnj lehetetlen szerencselovágókat, ilyen tolakodókat, mert ezek! kreálják a feketepiacot. Nem mlondom, hogy) tisztára ezek, hanem kreálták a feketepiacot azok a zsidó kereskedők is, akiktől időközben az iparigazolványt elvették) és tőkéjüket nem zárolták. Hiába mondotta a pénzügyminiszter úry hogy sikerült elfogni a zsidó tőkéti és a bankokon és takarékokon keresztül a gazdasági élet csatornáiba vezetni, én ezt kételkedéssel fogadtam és kételkedéssel fogadóiul most is, mert ez nem álh A feketepiac ezekből a rette1 metes nagy összegekből táplálkozik,, és ha nem