Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 352 ütése 1943 december 9-en, csütörtökön. Ï09 egy szürke massza lenne a magyarság, ha meg lehetne pont'osan

c mondani, hogy a miniszterelnök úr politikája azért egyedül üdvözítő, mert ő egyedül képviseli az igazi magyar álláspontot. Az egyik embernek a magyarságában a mult, a másik embernek a magyarságában a jövendő, • áz egyiknél a családi öntudat, a másiknál a szülőhely szeretete, a történeleimne-k, a jogbölcseletnek szeretete, a harmadiknál a művészetnek szeretete színezi meg azt, amit hazaszeretetnek nevezünk és adja még talán a vezető motívumát: is. (Nagy László: A negyediknél a véres verejték!) A hazánkhoz, a nemzethez való ragaszkodásnak száz és száz színe, diszpozíciója van. Egyéni tapasztalatok, tudások is természetszerűleg befolyásolják, ezért nem lehet azonban .sem! az egyik, sem: a, másik oldalon tisztességes gondolkodásmód melletit a magyarság kérdéséből egyéni fegyvert kovácsolni. r (Nagy taps a szélsőbaloiéaion. — Egy hang a szélsőbaloldaslon: Nem is szabad!) T. Házi Angliában egy esztendeig hivatalból jártam a parlamentbe. Ezalatt az egy esztendő alatt soha egyetlen felszólítást sem hallottam, — beleértve a többször idézett Winston Churchillt is — amelyben egy angol képviselő kijelentette volna, hogy »kérem, én angol vagyok és én a tiszta angol álláspontot képviselem«. Azért nem hoztam német példát, nehogy idegenbéreneséggei vádoljanak. Reméle-m. hogy az angol példára hivatkozás nem id egén béren csép- hanem, valami hazai dolog. (Derültség, a szélsöbaloldaIon.) Finnországban, nem is olyan nagyon régen, százezren vettek fel finn nevet és a legtökéletesebb sajtószabadság idején egyetlen lapnak sem jutott eszébe, valakinek a filmesített nevét kicsúfolni; az ilyesmi nálunk százszor és százszor, örökké és állandóan, előfordul. Egyébként is ez a sajtóban a Iegtisztességtelenebb játék, mert csodáilatos módon ezek a magyarkod ók sohasem nyúlnak aktiv hatalmat birtokló nagyemherhez, hanem mindig olyanokhoz, akikről úgy tudják, hogy szabadon támadhatók a felsőbb hatalmak szempontjából. (Ügy van! a szélsőbal oldalon. — Nagy László: Lovagias dolog!) Ezek a magyarok szerkesztették ki állandóan azt a néhány embert akik az utóbbi éveknek valóban politikai konjunktúrája következtében visszatértek eredeti nevükhöz és valóságos reklámot csináltak ezeknek a visszalépéseknek, talán bizonyos eredménnyel is, mert nem igaz, hogy a konjunktúra következtében magyar nevet felvett magyarok óriási tömegekben itt hagyták volna a magyarságot. Ellenkezőleg, az a, tény és az az igazság, hogy meglepően kevés ember vált ki ezen a címen a magyarságból, értékük pedig ott. ahová visszamentek, pontosan ugyanaz, mint amikor nálunk, voltak. (Palló Imre: Ügy van! Ez az Igazság!) Igaz, t. Ház, hogy az egész névbonyodalom tulajdonképpen nem komoly dolog és csak lecsapódása— hozzáteszem, neun tisztességes lecsapódása — egy másik nagy politikai tábor egy más elleni küzdelmének. Ha valakinek Krepacsek a neve és baloldali, akkor az egy Jó magyar név, ha valakit Fekete Péternek hívnak ós szélsőbaloldali, az nem jó magyar. Ha vajakinek az apja neve magyar és anyai ágon évszázadosán német, az törzsökös, ellenben ha valakinek az apja neve német, és anyai ágon. eV századosán magyar, az gyarcus idegen. (Palló Imre; Ha jobboldali!) Szomorú és veszedelmes játék ez a legsúlyosabb magyar megpróbáltatás eveiben és azoknak, akik ezt a, játékot olyan nagy előszeretettel müvelik. fogalmuk sincsen arról, hogy a nemzet, a történeleminek ez a legremekebb alkotása, sohasem kész, és mindig a formálódásnak állapotában van. (Úgy van! Úgy van! a szélsőba> oldalon.) És ez. a formálódás, ez a dinamika tartja benne az életet és óvja meg a haláltól. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A jó magyarságot konkrét cselekedetekben lehet egyedül kifejezni. A mi kérdésünk ebben a Házban nem az. hogy magyar politikát űzünk-e, hamcm az, hogy milyen magyar politikát űzünk úgy a főirányban, mint részleteiben. (Ügy van! a szélsőba• oldalon) Ebben van' közöttünk eltérés és kétségtelenül megmutatkozó különbség, amit azonban nem engedünk semmi körülmények között bedisputálni abba a kényelmes, de határtalanul méltánytalan, uras dogmába, hogy odaát magyar politika készül, ideát pedig valami, ami nem magyar és ami a magyarságnak nem érdeke. (Taps a szélsőbrihídalon. — Palló Imre: Tiltakozunk!) T. Ház! A miniszterelnök úr beszédében a következőket mondotta' (0 vassá): »Megdöbbenéssel állapítom meg. hogy mégtapsolták a külügyminiszter úr a?ö.n mondatait, amelyeket olasz és inémet szövetségeseinkről mondott, de némán hallgatták meg azokat, amelyekben rólunk szólt.« Itt azután drámai módon azt mondotta a miniszterelnök xír (O vassá): »Képviselő urak! Itt ebben a pillanatban állott be a szakadék közöttünk«. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Már régen túl vagyunk ezen a tévedésen!) Most nézzük meg. milyen mértékben és hogyan van igaza Magyarország miniszterelnökének az általa elmondottakban. Joggal állítom elsősorban azt, hogy az ellenzéki taps, mint szakadékot nyitó végzetes és» komoly kérdés^ még sohasern szerepelt a magyar törvény* hozás Házában (Ügy van! Ügy van! a szélső. balo dalon.) ési miniszterelnök még sohasem támadott evvel a kérdéssel az ellenzékre, mert száz különböző^ ok magyarázhatja meg azt, hogy az ellenzék, sőt nagyon sokszor a kormánypárt is mikor tapsol, és mikor nem tapsol. (Úgy van! Ügy van! a szélsűbalodalon.) Lehet ez valami előzőleg teremtett légkörnek a következménye, lehet valami buzdításniak vagy elcsöndesülésnek élőbben történt folyamata. Megronthatja a légkört valami, ami nem a beszélő és a t Ház egyik oldala, hanem a beszélő háta mögött ülő és ezen az oldalon ülő képviselők között közben történik, amihez viszont a beszélő miniszternek semmi köze sincsen és yégiil. de nem utoljára, az ellenzéki képviselő akkor tapsol, amikor neki tetszik. (Úgy van! Xfgy van! Derülhég a szélsőbaloldalion.) Legalább ^ ennyi joga az ellenzéki képviselőnek kétségtelenül megvan. (Ügy vim! Ügy van! Tetszés a s.zéhőba oldalon. — vitéz LipcsCy Márton: Megadjuk! — Palló Imre: Nem beintésre megyünk. -- Horváth Géza a jobboldat felé: Szemben veletek!) Ebben az esetben például az ellenzék akart tapsolni és tapsolt is, ahogyan azt a hivatalos napló, amelyet a miniszterelnök úr szava nem cáfolhat meg, bizonyítja. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbalol'dalon. — Palló Imre: A gyorsírók megírták az igazat!) A napló szerint, amikor a szélsőbal — ezalatt azt kell érteni, hogy szélsőjobb (Derű tség.) — Hitlert és Mussolinit éltette, én azt kiáltottam, hogy: »Éljen Magyarország!« és ezt kiáltóts ták' mögöttem is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tshát már az az állítás sem