Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. Ha elleniben azt vizsgáljuk, hogy különböző más területeikéin a lakosság szaniiarányának megfelelően hány gimnázium van, és ezekben a gimnáziumok/bán hány tanuló esik egy tanárra, akkor azt tapasz-táljuk, hogy lényegesem kedvezőbb helyzetben: vannak azok a területek, .amelyek a e&onka'Ország'bian voltak, mint azok, amelyek később kerültek vissza'. Debrecenben van összesen nyolc gimnázium, és a nyolc gimnáziumnak összesen van 2856 tanulója 151 tanárral, ami azt eredményezi, hogy egy tanárra csak 18 nötendék es<k. Szegeden ugyanakkor van öt gimnázium 2022 tanulóval és 113 tanárral, tehát egy tanárra 17 tanuló esik. Sopronban, a kis 1 , alig 40.000 lakosú Sopronban van öt gimnázium és egy tanárra esik 13 növendék. T. Ház! Ha, ezeket itt felhoztam, méltóztassanak megengedni, hogy elmondhassam, hogy természetszerűleg az az oktatás; ahol egy tanárra 28 vagy 27 tanítvány esik, sohasem lehet olyan intenzív, olyan eredményes, mint azoké az iskoláké, ahol egy tanárra osak 13 tanuló esik. Tudjuk, hogy a mai nehéz viszonyok nem engedik meg. hogy itt különös változtatásokat eszközöljünk, múlhatatlanul szükséges azonban, hogy az előkészítő munkálatok megkezdődjenek, mert állítom, hogy a honvédelem minden kérdésével egyenlő fontossággal i>ír iskoláink kérdése, hiszen iskoláinkon keresztül tudjuk felnevelni azt a nemzedéket, amely a« ezeréves határok visszaszerzésében és biztosításában a döntő szót kimondja esi döntő szerepet játszik. (ÜQy van! jobbfdwü.) Legyen szabad azt is elmondanom, hogy 1 a visszatért Délvidék iskolái különös szerepet játszanak, mégpedig azért, mert ezekben az iskolákban kell, hogy soir bérül jön azoknak a már elszlávosított .magyaroknak a magyar anyanyelvűek táborába, való visszavezetésére. akik a megszállást megelőző időben, amikor magyar feladatainkat netm végeztük kellően es kellő figyelemmel, elszlávosíttattak, illetőleír a magyarságtól elszakíttattak. T. Ház! Ezek után engedtessék meg nekem, hogy egy egészen más kérdésire térjek rá. A költségvetési vita és a,z appropriációs vita során a Ház egyik szektorából egészen érdekes megjegyzések hangzottak el. Ezek a megjegyzések nem abban voltak a mi számunkra fájók, amit felsoroltak, hanem inkább abban, amit elhallgattak. A Ház egyik szektorából minden szónok, amikor a visszatért területekről beszélt, kínosan elkerülte a. Délvidék említését (tlgy van! a középen.), k&noiaan elkerülte Újvidék, Szabadkai, Zenta, Zombor említését. Ugyanakkor módot találtak) arra», hogy ami itt beszédéből kimaradt, az kint a folyosón igen éles támadásokban csúcsosodjék ki. Furcsák ezek a megjegyzések és azt hiszem, hogy a t. Ház igazat ad nekem, ha azt mondom, hogy a szerb-kérdésről nyilatkozni, beszélni vagy általában véve a délvidéki nemzetiségi kérdésről beszélni a magyar törvényihozás képviselőházának előkelő folyosóján egészen más», mint 23 éves megszállás alatt ugyanazokat a problémákat saját bőrünkön tapasztalni és végigélni. {Űfjy vu<n! a középen.) T. Ház! Meg tudom érteni, ha valaki így beszél. t Meg tudom érteni azt is. ha valaki a nemzetiségi kérdésről bizonyos magasságból elvi jelentőségű kijelentéseket tesz, die nem tüdorm megérteni azt, aki a mi tapasztalatainkat, a mi gondolatainkat igénybe nem véve, bennünket meg nem hallgatva, úgy képzeli, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 697 hogy ő ezekben, a kérdésekiben szakértő és ezekről szabadon nyilatkozhatok. T. Ház! Képviselőtársaimmal együtt leg alább is mi, akiík f Jataliabbak vagyunk (Meskö Zoltán: Azon lehet segíteni! Mindig öregebbek lesznek! — D' rültség), a felosztott! és darabokra szakított Jugoszlávia területét többször beutaztuk. Voltunk Szabadkától Üszkübig és "Üözkübtől fel egészen a Trigláv csúesá g bejártunk minden területet és minden résizt. Láttuk a szerbeket 1 akkor is, amikor örültek, akkor is, amikor bánatosak voltak, akkor^ is, amikor hav ? gjidtalk, akkor is, amikor békések voltak. Tessék elhinni, hogy a mi tapasztalataink és ismereteink nélkül a szerb-kérdés megoldása nem képzelhető el. Aki erről a kérdésről nyi1 átkozik,, az csak a tudatlanság cézári gogjében tehet kijelentéseket. Hallgasson meg először bennünket, akik ott éltünk, akik mindent a saját bőrünkön tapasztaltunk és akfëor méltóztassék nyilatkozni a szerb-kérdésről és ennek megoldásáról. (Ügy van! a középen.) T. Há.z! Mi azt is fájdalommal vett akt tu domásul, hogy ja> Délvidék visszatérése soíklak szemében nem jelenti azt, amit a mi szemünk ben jelent. De én,arra kérem igen t. képviselőíársaimat, akik így nyilatkoztak méltóztassanak figyelembe venni, hogy mi délvidéki hivő keresztények, — akár katolikusok, akár reformátusok vagyunk — egyetlenegy ponton nem hiszünk a Biblia tanításában. (Mozgás.) Nem Tudjuk, elhinni, hogy os -ik a jerichói harsonák hangjára omlottak le Jerichó falai êè ha ezt még el is hisszük, nem hiszünk abban, hogy a trianoni falak, itt a folyosón elmondott különböző nyilatkozatok és gúnyos megjegyzések folytán omlottak volna. le. Fújhatunk mi íitt harsonákat, a magyar katona és a magyar honvéd fegyverére völlt szükség, hogy a trianoni falak leomoljíainiak! (Taps. — Vámos Já^ nos: Az ottani nép kdtartására!) T. Ház! Bácska nem panaszkodik és nem az a célja a felsaólalásomnaik sem, hogy panaszokat hozzak ide, azonban a megtett kötelesség boldog érzetével szabad legyen 1 egyes dolgokat mégis felhoznom. A Délvidék az egész ország területére k'votett Jurcsefe-pou'tokn'a.k körüllbeHül egyh irmaidat szolgáltatta be. Szabad legyen elmondanom, hogy az első kategóriának, tehát a kenyérmagvak kategóriájának a Délvidék körülbelül 150%-ban tett eleget. Ugyanakkor azonban méltóztassanak megérteni azt, hogy a Délvidéken, a visszatért Bácsikában nincsenek legelők, nem volt soha olyan komoly állatállomány, amire támaszkodni lehetett volna és teljes lehetetlenség, hogy a Délvidék, a visszatért Bácska ugyanolyan kontingenst szállítson és adjon le állatállományából, mint például PestPilis-Solt-Kisknin vármegye vagy a Dunántúlnak állatokkal sokkjai gazdagabban ellátott területei .adhatnának. Tudom, hogy itt tulajdo^ képpen az első esztendő zökkenőiről van szó, ezért hozzuk fel ezeket a gondolatokat. Méltóztalssanaik megengedni, hogy azt is elmondjam, hogy legutóbb a főispán intervenciójára a Bácskának körülbelül 6000 darab állat beszolgáltatását engedték el. Mi ezt hálában megköszöinjük erről a helyről is a kormánynak éa" arra kférjük, minden ilyen problé mánál méltóztassék szem előtt tartani, hogy a. bácskai adottságok tulajdonképpen mit mutáltalak, mert a 150%-os beszolgáltatás a jóakaratot nyíltan bizonyítja és bizonyítja azt, hogy nem ennek hiánya az akadály, nem az a® aíka96
