Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

69â As országgyűlés képviselőházának 35'5. házszabály nincsen és a felsőház mentelmi bizottságának a gyakorlata is lényegesen más. Kér-jem kell a magyar királyi kormányt, hogy a felsőház és a képviselőház egyenrangúsága érdemiében a megfelelő intézkedéseket tegye jneg és gondoskodjék arról, hogy itt a komoly îk rit ika szabadsága biztosíttassák, példának okáért bármelyik képviselőtársunk mentelmi ügyében a képviselők részére a védői működés. á képviselői joggyakorlás védelme a Ház előtt biztos Utassék. •T. Ház! Az eddig elmondottak bőségesen megindokolnák bizalmatlanságomat, de előre jeleztem, hogy én is tartom magamat a parlamenti szokáshoz és bírálatomban a kormánypolitika más részéről is fogok beszélni. Mielőtt ezt tenném, sajnos, újból foglalkoznom kiejll olyan történelmi tényekkel, amelyeket mindenkinek, akinek a politikában bármiféle szerepe vain, ülik tudni és amelyeket a sajtónak az a része, különösen ha Imrédy Béláról vau szó, tudatosan le szokott tagadni, sőt egyenesen meg szokott hamisítani. Ez az, hogy mit csinált Imrédy Béla akkor, amikor kormányon volt. Még' a parlamentben is akadnak egyesek, akik közbekiáltásokkal vélik, talám elnyomott tehetségük niegcsülogtatásávail megkérdezni, hogy miért nem csinálta meg Imrédy ezt vagy amazt, amikor kormányon volt. Nézzünk szembe ezzel a dologgal — ezredszer, Imrédy Béla kilenc hónapig voit kormányom és ez alatt a következők történtek: 1. Izgalmas és niehéz diplomáciai tárgyalások útján visszacsatoltatott az országhoz a Felvidék egy része. 2. Az általai alkotott győíri programimi végrehajtását elindította és a beruházási hozzájárulást tető alá hozta. 3. Megvaltósítoitta a ' jegybainik4jörvény reformját, amely hitelszervezetünket a milliárdiosi finanszírozások számiár;

a akcióképessé tette. 4. Meg szüntette a szieszkiartellt és bevezette a szeszmonopóliumot, amelynek nagy jövedelme az állanni számára a mostani költségvetés tárgyalása során is állandó elismerés tárgya volt és amely ,a zsidótoké fellegvárában az első nagy rést ütötte. 5. Megvalósította a. családi munkabért. 6. Megalkotta az egész háborús áUamvezietésünk alapját képező honvédelmi törvényt és lefektette a honvédségünk korszerű felszerelésének alapjait. 7. Nagy tiszti tást végzett a sajtóf

ronton, — innen is van az aiz olthatatlan gyűlölet. (Úgy vaot! Úgy van! Taps a szelsöbáloldétan-.) 8. A második zsidótörvény benyújtása, m a bizottságokban való letárgyaltatása. 9. Az új földbirtokpolitikiai törvény benyújtása, aimerv

1 a Ház fel oszüaitása miatti nem került letárgyíalásra. (Úgy vom! Ügy van! Zaj a szél^öbaío^daíkm.) — Tost László közbeszól.) 10. A közszolgálati alkalitmiozattlak anyagi helyzetének! családvédelmi aifapon _ való rendezése. Mindezt illik tudni mindenkinek, sajtó nak és közbeszólónak is. Kilenc hónap alatt ennél többet megvalósítani, az apró törvénvf

1ket és az állandó adminisztrációt, az egész diplomáciai munkát, a Felvidék visszacsatolásánál felmerült közigazgatási kérdéseket nem is említve, nein lehet. Ezt mindenkinek kötelessége elismerni, még Tost képviselő úr nak is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda Ion.) Pszichológiai kérdések isi szerepeltek a pénzügyminiszter úr felszólalásábam Előrebocsátom, hogy én nagyraíbeesülöm személyileg a pénzügyminiszter urat, tehát semmiféle személyes él minidabbani, amit most elmondok, ülése 1943 december Ö-en, csütörtökön, nincsen, ellenben kötelességem egy bizonyos kérdést, amelyben a pénzügyminiszter urat hi báztatoim, a Ház elé hozni és ez pedig a következő: A pénzügyminiszter úr 1942. november 24-én itt a Házban egy nagy aUokuciót intézett hozzánk és az országhoz, hogy anyaggal és pénzzel takarékoskodjunk és azt mondotta, hogy (olvassa): »rámutatunk arra, hogy milyen előnyökkel jár, ha a takarékosságot a gyakorlati életben mindenki a maga kis körében megvalósítja. Ezt természetesen mind az anyaggal, mind a pénzzel való takarékosságra vonatkozik, mert ha az a több vásárló erő... nem tódul be, — úgy, ahogyau Németországban, történik —

t a pénzgyűjtő csatornákon keresztül a takarékpénztárakba és bankokba, akkor nem fogunk tudni egészséges politikát folytatni. Termesze tesen amellett, hogy propagatív eszközökkel próbálják előmozdítani a takarékosságot, bizonyos intézkedések fognak történni a kormány részéről is

s amelyek, hogy úgy mondjam, attraktívvá fogják tenni a takarékoskodást Bizonyos konstrukciókat dolgoztunk és dolgozunk ki és kívánunk ezután közhírré tenni.« 1942 november 24-én, tehát egy évvel ezelőtt mondta ezeket a pénzügyminiszter űr. Erre rendkívül felifigyeltem, még pedig azért, mert 1940-ben viitéa Imrédy Béla, mint pártveaetőnk, már azt az utasítást adta' nekünk, hogy mindent kövessünk el a magunk kóréhem és bárhova megyünk el az országban, mindenit tegyünk meg, hogy azi első világháború inflációs jelenségei ne segíttessenek elő» azáltal, hogy az emlbiereki dobálják a pénzt, tehát buzdítsuk őket takarékosságra. (Felkiáltások a szélsőbaltoldalon: Ima ily un az ellenzék!) T. Ház! 1941-ben, 1942-ben állandóan azt hirdettük, azt magyaráztuk nyíltan, barátilag, hogy ne tessék eszi nélkül vásárolni, tessék takarékpénztárba; vinni a pénzt. Amikor azt mondta 1942,-ben, tehát tavaly a _ pénzügyminiszter úr, hogy ezt attraktivá fogja tennii, boldogok voltunk, mert azt hittük, hogy mi most igazolódunk és <az emlberek nem fognak csalódni, akiket takarékpénztárba való pénzvitelre buzdítottunk. Örültünk és vártuk az; intézkedést. T. Ház! Ha nem nevezi a miniszter úr attraktivvátételnek azt, ami július 1-éig történt, akkor azt kell mondanunk, hogy ahból a pémzügyminisizteri Ígéretből semmi meg nem valósult (Ügy van! Úgy van! a széhőU loldalon.), ami' pedig július 1-én és azután történt, a® egyenesen az ellenkezője volt. Mindenki jogosan tett szemrehányást nekünk, miért buzdítottuk, hogy tegye pénzét a bankba, amikor július elsején sok cikknél 40—70%-kai tette lejjebb a kormány a betétek értékét, mert annyival emelte az árakat és csak azok jártak jól, akik nem takarékoskodtak, akik a, pénzügyminiszter ©iitrajkciíó igéretét ném követve, nem tették be pénzüket betétekbe, hanem árut halmoztak, vásároltak ész nélkül mindent és rontották az ország hitelét, pénzét és becsületét. (Ügy van! Úgy vam! a szélsőbafioldaion ) Nekem és nekünk nagyon fáj ez, mert takarékossági propagandánk miatt személyileg is bajba ' kerültünk, hisz személyileg is követtük M követtettük eat az utasítást és most jött 1943-ban, egy év mnlva, a pénzügyminiszter úr és itt a következőket mondtál (afoassa): «Emellett természetesen nem fogom elhanyagolni act stem, hogy a betétekre nézve bizonyos intézkedéseket tegyek« — most már nincs