Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. esetben, aihol a bíróság elnöke folytatja a. fegyelmi vizsgálatot, akkor köteles az ítélő fegyelmi tanácsi elnökévé más bírót kijelölni. Ezt parancsolólag előírja az előbb már szó szerint idézett 29. §. Az Enyedy-ügyben épen az a törvénysértés és épen azért semmis a Bp. 382. §-ánaik 2. pontja alapján meghozott ítélet, mert a vizsgálati megbízott is, a íegyelmi tanács elnökié is ugyanaz a bírói személy, a budapesti kir. Táblai alelnöke volt. T. Ház! Az igazságügynainiszteiv úr tehát, amikor azit állította, hogy az 1936:111. te. egész rendszeréből az következik, hogy a Bp. 65. és 67. §-ának kizáró rendelkezései fegyelmi ügyek' bem mean alkalmazhatók és ez eddig állandó bírói gyakorlat volt, nemcsak súlyosan tévedett, de igénytelen véleményem szerint tökéletesen alaptalanul és menthetetlenül — állandó törvénysértésekkel vádolta meg a bíróságokat- Az 1936:111. te. 29. §-a és minden élő törvény a miniszter úrra és a bíróságokra is kötelező. (Ű&y van! Ügy van! a szélsőbalol dalon.) Most már a m> kiir. kormányniaik a kötelessége, hogy a törvénysértések miatt a. főfelügyeleti intézkedéseket megtegye. Enyedy javára pedig az újrafelvétel beadatását elrendelje. T. Ház! Az igazságügyminiszter úr válasza Incze Antal képviselőtársami interpellációjára szintén megdöbbentően téves volt. Incze képviselőtársam szó szerint ismertette a Bp. 29. §. második bekezdését és a kir. Kúria, Törekytanácsának Szabó László és társai bűnügyében hozott végzését, amelyben döntése törvényes jogalapként erre hivatkozott. Ezután Inez© képviselőtársaim rábízta a t. Ház megítélésére, hogy ennek az ügynek a budapesti kir. büntetőtörvény szék előtt Való letárgyalása miként veszélyeztethette volna a közbékét és közbiztonságot, (Rajniss Frenc: Kacsóh békéjét!), munt amely jogcímen az ügyet onnan elvették. Erre az igazságügyminiszter úr a következőket mondotta (Olvassa): »Tisztára csak téves elírás lehet, mert a 29. §, első bekezdéséniek 2. pontjára alapította a Kúria... Kitűnik ez abból a tényállásból... (A zajban a többit a gywrsírófc nem írhatták.) ne méltóztassanak eg,yi tévesen 'elírt hivatkozás alapján dönteni ebben a kérdésben, amelyből nyilvánvaló, hogy e paragrafus első bekezdésének 2. pontjára és nemi a miásiodik bekeiZfdésre hivatkozik a Kúria, ha tehát elírás van az indokolásban, ebből nem lehet fegyvert kovácsolni és úgy állítani a t. Ház elé ezt az ügyet, mintha politikai üldözés eredményeként történt volna az áttétel, eltekintve attól, hogy ez a bíróságnak igen súlyos gyanúsítása, egyben abszjolute lalapnélíküli ist« (Rajniss Ferenc: Be kell csukni a képviselőházat! — Zaj a szelsőbialoidaldn.) Az igazságügyin miszter úr miost idézett kijelentéseivel kapcsolatban elsősorban az a kötelességeim!, hogy a leghatározottabban visz«zautasítsam Incze Antal képviselőtársam nak minden ténybeli alapot nélkülöző, megvádalosát. Erre a miniszter úrnak sera oka, sem joga nem volt. Az igazságügyminiszter úr előbb idézett válaszából mindenki maga megállapítihatja, hogy maga ai miniszter úr az ellen tiltakozott, hogy a kir. Kúria Töreky-tanácsának törve- , nyes ok és alapként felhívott közbéke és közbiztonság érdekének szükségére történjék hivatlkoizás és ebből vonjon le vöilaki következtetést, mert ez, elírás, a helyes a Bp. 29. §. első bekezdés 2. pontja. (Incze Antal: Ez világos!) Milyen jogon támadta, az igazságügymi, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1943 december Ó-én, csütörtökön. 689 ï niszter úr Incze Antalt &gy elírásért? Ez az első kérdésem A kir. Kúria Töreky-tanacsának a miniszter úr gondolkodása szerint is, keJett volna vigyáznia, hogy egy ilyen fontos Kérdésben, hogy valakiket az illetékes bíróságoktól elvigyenek és más bíróság elé állítsanak, elírás történjék. Ezért nem Incze Antalt lehetett támadni. (Ügy van! Ügy VM! a szelsőbtiioliialom.) De t. ÏLaz! A (miniszter úr megint súlyosan és menthetetlenül tévedett, mert a kir. Kúria végzésében nincsi elírás. (Felkiáltásaik a SKélsőbabaldaloml: Ejhaí f ) Ezt az, igazságügy-. miniszter csak azért mondhatta* mert nem olvasta el alaposan a kir. Kúria Töreky-tanácsának szóbanforgó végzését (Incze Antal: Rosszak ai súgói!), imiert ha elolvasta vo^na, akikor köteles lett volna észrevenni azt, hogy \ a kir. Kúria ; végzését a koromaügyész indít! ványa alapján hozta. (Incze Antal: Ebben i< 1 elirás voltlfj Itt a hangsúly azon van, hogy a koronaügy ész indítványa alapján történt a döntés. A Bp. 29. §. második bekezdés© alapján a kir. Kúriát a bíróküldás jogát csak, a koronaügyész indítványa alapján! gyakorolhatja. míg az, elsői bekiezdés L és 2. pontja esetében, | — tehát amire a miniszter úr hivatkozott — J a koronaügyészt csak meg kell ' hallgatnia. I (Incze Antal: N'a», kénenu!) A törvény világos. ' imagyairázatnak hellyé nines. (Palíó Imre Do\ n4th György fMlé: Most tapsoljon a képviselő úr! — Donath György: Nem vagyok olyan jó jogász, mint maga. -- Zaj.) T. Ház! Kötelességem megmondani, hogy az. igazságügyminiszter úrnak, a Ház nyilvánosságai előtt ési előbb idézett nyilakozatii minden! alkotmányosan gondolkozó ember lelőtt mit kell, hiogyi jelentsen!; Ez a miniszter 1 nyilatkozat azt jelent, hogy 1. Az eilírásrai való hivatk'Ozássial maga: a miniszter úr állapította meg, hogy a koronaügyész nem indítványoizhatta és a kir. Kúria Törelky-tanácsa a* Bp. 29. §-ának második bekezdés© alapján nem vehette el az ügyet ez illetékes budapesti büntető törvényszéktől, mert a törvényben megkívánt feltételek — a köizlbék© és közbiztonság érdekének a szüksége — nemi forognak fenn. 2. Egyben azonban a miniszter úr az általa a bíróküldés törvényes alapjaként elképzelt Bp. 29. $, első bekezdésének 2. pontjáról — vagyis, hogy »az illetékes bíróságtól részrehajlaitlian eljárás és határozat nem várható« — viszont a következőket mondta (olvassa): »...tehát nyilvánvaló, hogy nem várható az illető' bíróság tanácsaitól minden tekintetben, ha nem is miondom azt, hogy elfogulatlan, de mindenesetre olyan ítélet, amelyben ők ne éreznék magukat feszélyezve«^ (Incze Antal: Hallatlan!) Igenám, de a feszélyezettség feltételezése — amire nézve: még az illető tanácsot semt kérdezték meg — nem törvényes ok a bíróküldésre, tehát 3. a miniszter úr saját előadása szerint is a bíróküldésre a Bp. 29. §-ániak sem az első, sem a második bekezdésének törvényes fe-1 tételei; nem voltlak meg. Ebből következik, hogy úgy a koronaügyészi indítvány, mint maga a végzés törvényt sért. (Incze Antal: Helyes!) - A t. Ház tagjai, 'lia akarnak, most máiegészen világosan, láthatnak. Mindenki tudhatja, hogy az; igazságügymini&zter úrnak sem törvényesem megalapozott, sem pedig erkölcsi joga nemi volt ahhoz, hogy Incze Antalt és en95
