Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
•Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 671 szélt, világtávliatba állítva a magyar problémát — szóval amikor a külügyminiszter úr Nélmetország és Olaszország kérdéséről áttért a kis nemzetiek problémájára, miután megtapsoltuk valamennyien, — Önök is — Olaszországot és Németországot, akkor a napló szerint a következő doJog történt. Kérek öt perc meghosszabbítástElnök: Méltóztaittniak laiz öt perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. vitéz Imrédy Béla: A külügyminiszter úr azt mondotta (Olvassa): »Szomszédiainkikal szeaniben folytatott politikánk megfelel annak az elvi felfogásnak is, amelyet a kis .népek jogairól és köteleségeirsől vallunk. Erős meggyőződésünk sízerint a kis népeknek joguk van az önálló és független élethez és ahhoz, hogy saját hagyományaikniak és kívánságaiknak megfelelőéin rendezzék flbe államaikat-« Ez az a bizpnyos elvi kijelentés, amelyről rendkívül diffikultálta a miniszterelnök úr, hogy nem tapsoltuk mteg. őszintén megmondva, nem lett voilna szerencsétlenség az sem, ha nem tapsoljuk meg, de mit mond a képviselőházi napló (Olvassa): »Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a sziélsőbaloldalon.« (Zaj a\ szfélsőbaloldalom. — Palló Imre: így melléfogni!) Ebben a három kérdésben tehát — a 'szociális kérdésben, a földbirtokpolitika kérdésében és a külügyi politika kérdésében, ahol állítólag a szakadék felitárult közöttünk — megállanítoni, hogy a miniszterelnök úr felállított tételeket, amelyek nem: törtéintek meg, konstruált ellentételt és azt azután megcáfolta, olyan tételeket, amely tételek egyenesen: csak' képzelődések voltak, mert íme a napló alapján cáfoltaim meg: mind a hármat. (Taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: 3:0 a javunkra! — Abonyi Ferenc: Elég szomorú ez! — Rapesányi László: Bizony szomorú!) Egyéni ízlés dolga és mondhatnám,, esetleg sportszerűség kérdése, hogy valaki felállít magának egy: ellentételt és azután megcáfolja, de méltóztassék megengedni, eat a sportot ne méltóztassék! a mi bőrünkre űzni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldoion.) ' Tudom nagyon jól, hegy ezeken a kérdéseken nem lehet segíteni. Egy apróságot el is hagytam, ahol a miniszterelnök úr azt igyekezett bebizonyítani, hogy^ azt mondtam volina, hogy német vereség esetén nin?s más út, mint a bolsevizmus. Nem mondottam. Hiszem emlékszik mindenki, kifejtettem azt, hogy ha nem orosz megoldás jön, hanem angol megoldás, annak is mi a következménye ránk nézve. Csak azt mondtam, hogy mi lesz a német nép reakciója, ha elvesztené ezt a háborút és azt mondtam, hogy nem a HohenzoHernek jönnének vissza és nem Weimar, hanem valószínűleg az oroszokkal való szövetkezés — ezt mondtam — tűz vörös előjellel. (Mester Miklós: Széchenyi megmondta, hogy pallérozott koponyákra vam szüksége Magyarországnak!) Nem azért szólaltam fel, hogy néhány itt jelenlevő képviselőtársam idejét elvegyem. Felszólaltam' azonban azért, mert, sajnos, a sajtópolitika tekintetében nem jó tapasztalataink vannak. (Úgy van! Ügy vem! a szélsőba) oldalon.) Azért szólaltam fel, mert itt a Házban a miniszterelnök úr próbált minket ezekkel a kérdésekkel pellengére állítani. (Ügy vun! Úgy van! a széhőbo'hídalon.) De a Háznak ebben az, atmoszférájában én bízom abban, hogy a képviselő urak, akik hallották beszédemet, érezték és tudják nagyon Jól, hogy ezek a vádak már akkor igaztalanok voltak. (Úgy van! Ügy vam! a szélsőbaloldalon.) Netketm ez a lényeges és itt appellálok arra, ami felteszem, hogy megvan kormányzatunkban, arra. mi a magyar politikai elvenfelek közt mindig megvolt: a lovagiasságra. Ha már megtörtént a Házban ez a tévedés, akkor méltóztassék gondoskodni arról, hogy legalább a magyar sajtó ne illessen minket napokon keresztül ezekkel az igaztalan vádakkal és ha ki is ment az a beszéd, amelynek tártaimat így megcáfoltam, méltóztassék legalább gondoskodni arról, hogy az én felszólalásom is teljes terjedelemben megjelenjék a lapokban. Ez a legkevesebb, amit elvárunk és én ezt! kérem,, ezt <á kérésemet én az igen t. túloldal lovagias s ágára bízom. (Helyes és és tops a szélsőbalold H on. — Rapcsányi László: A legjogosabb! — Nagy László: Az ország közvéleménye is elvárhatja, hogy helyesen inforrnáljáik!) Elnök: Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kéreni a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa, a jegyzőkönyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) ( Ha ninesj a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki, és az ülést bezárom. (Âz ülés végződött délután 6 óra 11 perckor.) Hitelesítették : Bbrcs János s. h., naplóbíráló-bizottsági íagok. Nyirő József s. h. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 92
