Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-351

Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. En nek ä munkaerőga zdáikod ásnak az alapgondolata az kell legyen, hoigy a munkaerőt oda kel vinni, oda kell küldeni, ahol rá produktív szempontból van szükség-, ha pedig több helyen van rá szükség, akkor oda, ahol ez szükségesebb és ahol produktívabb a, munkája. Tehát pontosan egyforma elbírálásban kell részesíteni a nyersanyagkérdésekkei]. A mai fenyegető munkaerőhiány melfett neun engedhető meg, hogy hárki kényétői-kedvétől és pénztárcájától legyem függővé téve, hogy hány embert alkalmaz és von, el más- fontosabb, produktívabb, esetleg hadifontosságú munkától. Felhívom az igen- t, miniszter úr figyelmét a női munkaerő fokozottabb felhasználására is. Ha bérmely délután, de akár délelőtt is'Üejárjuk a budapesti kávéházakat, a korzót, a Belváros divatos utcáit-, akkor azt látjuk, hogy ezrével lebzselnek ott egészséges és munkaképes fiatal nők és dologtalan, íoglalkozásnélküli férfiak, (Ügy van! balfèMl. — Rátz Kálmán: Fiatal

1 nyugdíjasok!) Ezek a lebzselők gyanús eredetű jövedelmeikből háztartási és egyéb kényelmi célú alkalmazottakat fogadtak, hölgy helyettük elvégezzék otthon a házimun kát és ők kávéházban lebzselhessenek Azf írja a miniszteri indokolás az iparügyi tárca költségvetésénél, igen indokolt és általunk méltányolt önérzettel, hogy a textilgyártás terén a miniszter úr a luxustermelést teljesen beszüntette. (Rátz Kálmán: • Sajnos, már egyebet is majdnem!) Ez igen helyes, ugyanakkor azonban egyetlen cselekedet nincs' a fényűzés számbamenő munikaerőelvoinás tekintetében, a fényüzésszámbamenő munkaerőelvonást ugyanakkor megengedi. Kérem a miniszter urat, akiről tudom, hogy sizívén viseli ezeket a. pro>blémákat, fontolja meg, nemi volna-e helyes a nyei>s anyagkiutalási mintájára a munkaerőfelhasználást is elbíráláshoz, jogosultsághoz és engedélyhez kötni? A munkaerő zárolása a mai viszonyok közt ugs^anolyan indokolt, mint a nyersanyagzárolás. A mukaerő termelő tényező, a szerepe és fontossága mindenben hasonlatos a másak tényezőhöz; Ha például vakr kinél az egészségi állapot, a kor:, az elfoglaltság, a gyermekek száma nem indokolja a cselédtartást, ne kaphasson engedélyt, rá. Akkor majd az ilyenek otthon házimunkát fognak végezni és nem lesz idejük a kávéházakat megtölteni. Igénytelen véleményem szerint az ország területén: minimálisan 40.000-1 e tehető azoknak a cselédeknek a száma, akikét ilymódoui felszabadíthatnánk: azi ipari termelés számára. De ez csak a kezdet. Ezeii az úton tovább kell haladni. Ha iái kötelező' munkaszolgállat bevezetését nem csupán antiszemita intézkedésnek szánta a kormány, hanem termelési szempontok is irányították ebben, akikor nie

1 álljoni meg a zsidóknál, hanem terjessze ki ezt & kötelezettséget a munkaképes dologtalan zsidó és keresztény férfiakra és nőkre egyaránt. (Rátz Kálmán: Ügy van;!) A dologtalanság olyan fokú anyagpazarlást jelent a. mai időkben, amelyet a nyersanyaggazdálkodás terén semmi esetre sem nézne el a kormány. De ez csialk a, kérdés egyik oldala, A munkában nem lévők munkábaállítása a munkerőgazdálkodiáísnak csak egyik területe. A másik oldalon ki kell terjednie a dolgozók energiájának minél produktivabb célokra való felhasználására is. Itt elsősorban! ai kormányzatnak kell jó példával elől járnia, és azokat a közimunkákiait, amelyeknek elvégzése a mai időkben nem éppen szükséges, el keil halasztani a háború utátnpra. Amilyen fontos, maigyjelentőségű gazdasági és. sziociáilis' szempontból békeidőben a közmunka, ugyanolyan káros tud lenni ma, a nyersanyagnak és munkaerőnek más területről való elvonásával. Például a Váci-út villamossínéit, amelyek 30 esetendőn keresztül nagyon jól szuperáltak a, Váci-út két olídialán, sok hónapi és sokszáiz munkást foglal<koztató munka után éppem most kellett iái Váci-út közepére áthelyezni. Ugyanakkor azonban például a ruszinszkói erdőkben nincs elég favágó a fa kitermelésére, a mai f ahiány idején. EE csak az egyik oldal. Szükséges, hogy az életrehivandó szerv elbírálásától függően a nem elsőrendű fontosságú üzemek, a» luxusüzemek csak akkor kaphassanak munkást, ha, a szakmáiban az összes többi igények már ki vannak elégítve. Tessék utáüiagondolni, hogy ha vidéken egy gardának az istállója kijavításához 300 téglára van szüksége, vagy egy disznóólát akar ebből a 300 téglából megépíteni, mennyi utánjárás, kérelmezés^ jóváhagyás, blanketta kitöltés szükséges, amíg eljut odáig, hogy az ipari lamyaghivatal ezt a 300 téglát esetleg kiutalja számára,. De ha már eljutott odáig és megkapta esetleg e«t a kiutalást, a különböző fórumok végigjárása után, akkor kezdődik a tortura» másik része, hogy az illető gyártól vagy kereskedőtől tényleg meg is kapja azt a párszáz téglát (Úgy •van!) Ugyanakkor azonban ipari termelésünk másik nagyon erősen, veszélyeEtetett vonalán, a munkaerő kérlüésében bárki teljésen kényétőlkedvétől függően alkalmazhat munkásokat, ha elég pénze van és elvonhatja, őket más, fontosabb területiről. Ezt azuíáin nagyon megsínyli a mezőgazdaság. Akik iái kérdést ismerik, jól tudják, hogy a mieizőgazdasáig problémái kötzött a megfelelő munkások hiányai ma talán a legfontosabb. (Inántsy-Pap Elemér előadó: Igaz! — Rá) z Ka-mán közbeszól.) Bár az ellenzéknek nem feladata, hogy iniáitványokat kidolgozzaní, csak az a feladata, hogy az utakiait megmutassa, mégis tovább kell miennem egy lépéssel és le kell szögeznem, hogy munkiaerőgaizdálkodás terén a kötelező é® kiizárólagos hatósági munkaközvetítés megteremtése nélkül még csak a kezdő lépéseiket sem lehet megtenni. (Rátz Kálmán: Rég beígérték!) Többször elhangzott iái Házban az errevonatkozó kívánság, többszöri meg is Ígérték, -aeonbaní ezen a területén semmi sem történt. Amíg a szétágazó munkaközvetítési rendszerünk fennáll, addig ebben a tekintetben és ebben az irányban; még csak a

1 kezdeményező lépésekig sem juthatunk el. A legelső teendő a munkáskataszter felállítása és a munkásközvetítésnék egyetlen hatósági kézben való összpontosítása. Ha a termelési szempontokra való helyes hivatkozással indokoltnak látta például az iparügyi miniszter úr.a szociálpolitikailag retrográd lépésnek számító , munkaidőkorlátozás megszüntetését, akkor ez azt bizonyítja, hogy a munkaidőhiány-kérdést ő maga is fontosnak tartja, mert hiszen ellenesetben nem tett volna egy kevésbbé népszerűsítő és szociálpolitikai-