Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
64é Az országgyűlés képviselőházának 351. szatát?) Természetesen. Mert lehetnek itt olyan külpolitikai problémák, amelyekben természetesen más az álláspontunk. A jelenlegi hivatalos külpolitika vitelében támogattuk idáig is a kormányzatot és támogatni fogjuk mindaddig; amíg ezt^i a vonalon konzekvensen, önérzetesein, nuegmarad. De hia már például önérzetében is csökkenne a kitartása, ebben az esetben sem f + 'ufcarkodmánk ,a kritika őszinte inegmondásával. Ellenben válaszolni kell arra is, hogy miért r mariaidtunk ugyanakkor némák saját problémáink megemlítésénél. Hát egészen természetes, hogy amikor egy miniszter beszél és önmlagunkról van szó, a mi problémáinkból, akkor itt egy termésizetszerû'leg kialakuló pártpolitikai spektrum jelentkezik ebben a parlamentben és mi einnek a pártpolitikai spektrumnak értelmében, foglalunk természetesen állást, pro, vagy kontra, illetőleg a pártpolitikai spektrumban jelentkező elvi álláspontnak a síkján. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Vissza kell tehát utasítanom minden néven nevezendő olyan inszinuációt, amely ilyen spontán megnyilatkozásunk Henyét ' egy burkolt vád látszatával akarja felruházni. A miniszterelnök úr azt is mondotta folytatólag beszédébein, hogy a jobboldali pártok kisajátítanak olyan nemzeti problémákat, amelyek lényegében véve minden politikai pántnak és minden magyar embernek sajátjai. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) Engedelmet kérek, ez nem kisajátításAb'bafti a pillanatbiaffi, amint a t miniszterelnök úr így fogaîinizita meg mondanivalóját, ez azt jelenti, hogy mi ezekbein a kérdésedben látszólag ugyanúgy gondolkozunk, mint a parlament többi pártja, vagy mitnt a többségi párt. Természetesen legfeljebb arról lehet szó, hogy mi politikai álláspontunklat esetleg önérzetesebben, esetleg más temperamentummal, esetleg más meglátásból levezetve képviseljük ebben a parlamentben. Hozzáfűzöm még azt is. hogy soha nem hangzott el a mi táborunkból egyetlen olyain kijelentés sem, hogy a túloldalon ülők nem jó magyairok. (Rajniss Ferenc: Soha! Egyetlen egyszer sem!) A miniszterelnök úr beszédére, ahogyan előbb is hangsúlyoztam, azt kell mondanom, hogy alfája és ómegája a parlamenti küzdelemnek, hogy egymás álláspontját, egymás elyi meggyőződését tiszteletben tartsuk és snem: tesszük a jó magyarság, vagy a rossz magyarság kérdésévé, legfeljebb á jó politika, vagy a rossz politika kérdésévé. (Taps a szélsőbal oldalon.) A miniszter elnök úr valami furcsa gondolat-társítással —. amelyet őszintén szólva, nem. értek meg — foglalkozott Tisza István gróf emlékével.. Engedtessék meg nekem, hogy ebben a kérdésben megállapítsam: a nagy halott államférfiú akkori tevékenységét és munkáját éppen úgy honoráljuk, mint a miniszterelnök; úr. Viszont meg kell állapítanom, — és azt hiszem a miniszterelnök úr is rendkívül könnyen rá fog döbbenni erre -~ hogy Tisza István gróf ellenfele is ara akkori magyar politikai baloldal volt, (Ügy van! a szélsőbaloldaon.) amely politikai baloldal ellen irányul tulajdonképpen a mi egész parlamenti kampányunk. (Kállay Miklós miniszterelnök: Azt mondtam, hogy zeidógyerekek! ?— Egy hang a széUöbaloldalow:^ ülése 1943 december 4-én, szombaton. megdicsérte őket! — Kállay Miklós miniszterelnök: Azt mondtam, zsidógyerekek! — Zaj.) T. Ház! A miniszterelnök úr továbbmenve beszédében és bekapcsolódva a belügyminiszter úrnak a költségvetési tárgyalás alkalmával elmondott beszédébe, így szólt: belső ellenség, nem # fogja megbontani ennek aiz országnak rendjét. Ezt nagyon szívesen tudomásul veszezük és ha a miniszterelnök úr tárgyilagosan végigolvassa a mostani ciklusban . elmondott beszédeinket» akkor láthatja és megéretheti azt a fonalat, amely végigvonul ezeken a beszédeken, amelyeknek éppen az a tárgyuk, hogy minden erőnkkel, minden akciónkkal és a magyarság lelkületének immunizálásával akadályozzuk meg a rend megbolygatásának lehetőségét. (Űf/y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy ha külső ellenség'akarná a lábát, rátenni erre. az országra, felvesszük véle a, harcot. Legyen meggyőződve a miniszterelnök úr és az egész képviselőház arról, hogy ha ez bekövetkezik, akkor abhan a. pillanatban minden magyar egyformán tudni fogja a kötelességét. Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éhhez hozzáfűzem még azt is, hogy mi az ország határait ebben a vonatkozásban a magyar glóbusz értelmében fogjuk fel. Ez azt jelenti tehát, hogy még a határainkon túl élő magyarság megvédeiinezését is minden körülmények között vállaljuk. (Helyeslés és taps!) Nemcsak kritikát, hanem segítséget is kérünk, mondotta a miniszterelnök úr. A miniszterelnök úr, mint régi parlamenti politikus, nagyon jól ismeri a parlamenti pártmunka belső törvényeit. Bizonyára nagyon jól tudja azt, hogy a politikai ellenzék, az az ellenzék, amely az ország mindenáron való .megerősítésének program m ját vallja, kizárólag az építőmunka kritikájával él. Ha ez a kritika néha éles, kemény, nem kell tőle megijedni. (Zaj és mozgás Jo\bbfielől.) Ha ai magyar ' pengék egymást érik, csak acélozódnak és mi a szellemi vita kapcsán a magyar munkában és a magyar szellemnek éppen ebben a vitájában acélozni kívánjuk a magyar szellemet, a politikai képességeket. Ebben a tekintetben tehát nem lehet a miniszterelnök úrnak semminéven nevezendő vádja velünk szemben, mert a parlamenti etikának és a parlamenti munkarendnek ezeket a nem írott erkölcsi szabályait is min- . denkor megtartjuk. (Helyeslés és taps.) A miniszterelnök úr nem egészen ügyes taktikával — ezt engedje megállapítanom — beszéde folyamán kiemelte három miniszter tevékenységét. Megnevezem őket: Csatay honvédelmi miniszter úrról, (Éljenzés és thps a szélsőbalodalom.) Szása Lajos . közellátási miniszter úrról (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) és Antal István propagandaminiszter úrról van szó. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem egészen logikusan meg kívánta őket velünk szemben védeni. (Egy hang a szélsőbaloldolon: Miért?) Erre nincsen semmi oka- mert éppen ellenkezőleg, a parlamenti kritikák folyamán, a kormánynak ezt a három tagját csak dicsérettel említettük meg és rámutattunk arra a nehéz munkára, amelyét akkor végeznek, amikor nagyon sokszor belső ellenállásisaL u-is meg kell küzdeniök. (Bárezay Ferenc: És
