Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. T. Házi! Ninos időm és módom itt részié tkövletelményekkelli előállni. Azi ellemaékniek ez nem is feladata. Nekünk meg kell mutatni a hibát, a javító irányt és ha az helyes, ia részletmegoldás csak a kormánytól jöhet, mert övé az. apparátus. (R. Voajáry Aladár: ügy van!) A külpolitikáról nem óhajtok beszélni, de talán 1 szaíblad elmondani,, hogy Kolozsvár főterén ém is ottti sírtam és átkozódtam húszéves fejjél, mint öreg- világháborús katona, amikor i a iszioiciálidemiokratai párt és a radikális párt zsidó vezetői azt akarták nekünk megmagyarázni, hogy ne harcoljunk az akkor bizony nagyon félve, nagyon gyenge feliszereléssel Erdélybe belopakodó romám hadsereggel szemben, ment azok a román 1 katonák majd hazamennek, ha ők, Peyer emberei, szépen megmagyarázzák nekik, a nemzetközi testvériséget. (R. Vozáry Aladár: Mi már tudjuk azit!) Azok a katonák büzony nem, mentek ki Kolozsvárról, ahova pedig soha semtmiféle győzelmet mean aratva jöttek ble és ahova csak azért tudták betenni a lábukat, mert a 1 szociáldemokraták és af radikálisok szetzüllesßitettek a magyar hadsereget. (Ügy van! a szélsőbaloMalon.) Az Üristeni hatalmas: ereje .megsegített és ahogy vér nélküli elvesztettük, úgy vér nélkül vissza is kaptuk Észak-Erdélyt hatalmas szövetségeseink jóvoltából. I)ei az ém szülőfalum még nem tért vissza és nagyapám fejfáját már biizonyosan elkorhadt a marosludasi magyar temetőben. Most december elsejém, a gyulafehérvári gyűlés évfordulóján, Bukarestből furcsia győzelmi ünnepről ad hírt a rádió. (R. Vozáry Aladár: Ha mindig így fognak győzni, rendiben: van!) Nagyapám elkorhadt fejfájai jogán találj szabad annyit mondanom, hogy nem értjük ezt ai tüntetést. Szerettük volna himind, hogy Románia is megtanult EL oJL> új jidők új parancsait, amelyekből az a legfőbb tétel, hogy: megszünít a látsaatigazságok érvényesülései és ezutáni már csak a valóságos igiaz-^ ságok uralmának ideje következik. (R. Vozáry Aladár: Azért még egy kicsit tanítani 1 kell őket!) Úgy látszik, mena tanulták meg. Nos, hát meg fogják tanulni! (Ügy van! a szélsőbaloMaionj Ez az, amit el akartam mondani; úgy, ahogyan az, adott viszonyok között lehetett, megindokoltam állásfoglalásomat, amely a kormáíniyzattal szembeni valló biiizalmaitlamságoit jelent. Tiszta sor, hogy pártpolitikai szem pontiból: bíráltam a javaslatot. De tiailláni nemi is vártak mást. Hiszen tudja a t. Ház, hogy az elmúlt évek folyamán mindig iaiat bizonyítottuk, hogy ezt a kormányzati rendszert mi nem tartjuk alkalmasnak a folyton égető magyar sorskérdések megoldására. (Ügy Vam! 'a szélsőbalűléalon») Êzt mi szentül hisszük. Azit, viszont, remélem, a t, túloldal 1 hiszi e'l, mennyivel pihenttetőblb lenne együtt lenni önökkel. De t. Ház, azt gondolomi. ennek csak akkor volna értelme, ha a test nyugalmát a létek, a lelkiismeret nyugalma is kísérné a mi' részünkről. Enélkül csak látsziaitegység vonnia ez, olyan, minit a megdrótozíotti, de törött cserépfazék, amely az első húr ©lpattanására szétesik. Lelkiismeretünk tart itt bennünket ezeken a padokon és hadd fejezzem be beszédemet mélyem t. képviselőtársam, vitéz Imrédy Béla, : pártszövetségünk vezérszónoka szavai vail (ol^ vassá): »Egész eddigi működésünkhöz híven, :; most sem akarunk mást, mint a magyar nép saját szabad elhatározásába] kitűzött céljait a: ülése 1943 december 4-én, szombaton. 6^9 magyar jobboldal alapvető elveihez hű egyéb erőkkel egyetértés'bíen, tiszta hittel és mem lankadó akarással szolgálni. Törhetetlen bizalommal hiszünk a magyar népii gondolat, a szociális igazság és a tisztái közéleti erkölcs jegyében megvalósuló magyar megújulásban, hiszünk miniden idők legnagyobb háborús megpróbáltatásának történelmi értelmében és igazi céljában: ,a, saját törvényeik és szokásaik szerint élő szabad ós boldog nemzetek új Európájában és hiszünk ai hűségnek és la becsületnek a nemzetek értékét meghatározó fenséges törvényében«. Nem szavazom) meg a felhatalmazást. (Êlén'k helyedlés, éljenzés és tayps a b'<Moldalow, — A széntokot számosan üévödik.) Elnök: Szólásra) következik? Porubszky Géza jegyző: Ortutay Jenő! Elnök: Ortutay Jenő képviselő urat illeti a szói. Ortutay Jenő: T. Ház! örömmel kapcsolódóim bele előttem, felszólalt t. képviselőtársam beszédébe, mert hiszem ő maga jelenteít© ki, hogy az egész közéletet, ,R kormányza!ti ténykedéseket pártja nevében és pártja elvi szempontjai szerinti ítélte meg, ami az én véleményem szerint, azt jeleníti, hogy ha; nemi pártja nevében^ beszélne, akkor ezeknek: a kormányzati intézkedésieknek legnagyobb részét heLveselné. (Ellentmondások <v széfoőbaloldalon. — Incze Antal: Ez: tévedés! — Egy hang a szélsőbáloldalon: Tréfának jó!) Elnök: Osemidet kérek! Kérem a képviselő urakat, mélifóztaíssamak helyeiket elfoglalni. Ortutay Jenő: Én tovább megyek ebbeini a gondolatfűzésben: állítom és iudoimi, hogy Incze igen t. képviselőtársam éppen úgy, mint az ő bajtársai ugyanazt akarják, amit mi, — és ebben talán kevés kivétellel mindenki egy ebben a Háziban — azt akarjuk, hogy ia magyar jövendő iszebb és boldogabb legyen, hogy szociális alapokon épüljön fel^ és hogy ebiben ai hazában béke, egyetéir'tés és boldogság uralkodjék. (Rupert Rezső: Mindnyájain; ezt akarv juk!) Ha ebben egyelk vagyunk, akkor nem, kel] féltenünk ezt a maigyar hazát, mert ha a. magyar haza veszélyben van, nielhéz órákat él át, minit most, akkor mindenki — bármilyen párállású legyen is — a maga helyén becsületes felelősíséggell fogja teljesíteni kötelességét. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Amikor mi ezen az oldalon a kormány benyújtott költségvetésiének keretei közölt való gazdálkodásra a meghaitalmazást megadjuk, megszavazzuk, ©zt memjcsiak belső meggyőződésbőil tesszük, hanem azért is, hogy! a külföld lássa, ebben a hazában a kormány háta mögött a megpróbáltatások nehéz idejében a nemzet többsége áll. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ha peldig a nemzet többsége áll mögötte, akkor eninieik a kormánynak joga, és ereje válni alhhoz, hogy kötelességéit az általa kijelölt egyenes útoim és egyenes, célkitűzések Síkján továbbvezesse. . ... Mi tudjuk — és azt hisizem. ebiben; a tekintetben minden]^ e g y jitt, a Házban — hogy. most sorsdömtőíbb napokat és időkéit élünk, mint bármikor a, történelembenL mert á tatárjárás, a mohácsi pusztulás, a világosi fegyverletétel, a Bach-korszak neimzetsorvasztó intézkedései, sőt még talám Trianon ,seml volt olyan tragikus és hatalmas megpróbáltatásokat magában rejtő szeremosétleiniség, mint az, amely ezt a nemizötet akkor érné, ha ezt a háborút elveiszíteménk. Mi nagyon, jól tudjuk, — hogy a külügyminiszter úr szavaival éljek — hogy itt ma 86*
