Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350. Nem érdeke a magyar kultúrának, hogy a szellemi közellátásban is megtűrje ezeket, a fekete kezeket, annál is kevésbblé, \m,2>rt r éáétkir© ráütni siokkial kiömnyebb, miintJ alz, ország* közellátása terén jelentkező seik-sok íeikotekézneik. visszafogása. Nagyon szeretném tehát, ha módot találna a fbelügyi kormányzat ennek a kérdésinek megoldására.. Nem hiszieim* hogy akár a, színházjegypénztárná 1 !, akár •&, jegyirodáknál ne lehetne olyan jegykiadás! rendszert, technikát éietbeliéptetni, amely ezt' a panaszolt bajt legalább is erőteljesein visszai ne nyesné'. A köfzoktaisügyi kjoirnuálniyzíait területén iß volnia még egy kisi mondanivalóim. Ai mi sárospataki kollégiumunkban, amlellynek; I két ágazata; vratof egj) angol- és egy humán ágazat, patt* esztiendő' óita érdekes' összehasonllításra nyílik! alkalom e két ágasat között. Az. arngol ágazat növendékei csak ,az ötödik osztálytól kezdik a Tatin tanulást é® mégisi azt tapasztaljuk, hogy) amikor együtt érettségiznek .azokkal, akik az alsó négy osztályban heti 19 órában tanulták a latint, semmi nívókiüliönbséget nem lehet megállapítani. Akik miéigy évvel később kezdik a latint, teljes' mértékben utlolérik a- nyolc éven keresztül tanulókat és ngyainaMokat az auktorokat olvassák, fordítják ugyanolyan, vagy nem kiistebb sikerrel, mint a nyolc év óta tanulok, (ügy VOM! ügy van! jobbfeW.) Ez nekünk igeni sok gondolkodásra adott alkatmat. Feltette előttünk a kérdést, hogy nem lehetnese intézménye sen' megtakarítani minden ágazatban a négy alsó osztálynak 19 óráját és nem lehetne-e az így megtakarított óraszámot átadni azok* mjk a tárery-köröknek sziámára, amelyeknek yagy egyáltalában n'em jut óra!, vagy nagyon kevési óra jut. (Ügy van! Üaif van! Taps a szélső WloMafon és a jobboldalon.) Ittí van a nagyon sokat emlegetett hungarológia tárgyköre. A' magyar fiiata^síáig- felnő anélkül, hogy mlóldszer'eiS' és a 'dolgok mélyére méiző tájékoztatást vagy vezeklést kapna. épp^n a magyar lét leggyökeresebb kérdéseivel összefüggő problémákban. Hadd említsem meg, hogy például milyen kicsiny a magyar nyelv és irodallom tjanítájának órtaisízámai relatíve és abszoilúte is és menynyire nem tud eljutni ór asz áruhiány folytián is éppen .a tájékoztatás és vezetés a legújabb .irodalomig, amelyre pedig büszkén mondhatjuk! dl, hogy nemzetközi, világviszonylatban is hallatlan értéket! reprezentáló, nagyon nagy kincsünk. Az irodalmat úgy szokták emlegetni, hogy annak berkei vannak. Egv berekben kétségtelenül ,a nagyfák és a faóriások f tövében feílburjáinoizhatik ai geszt, a bozót m és ennek nyomait! i® láthatniuk a mai magyar irodalomban, de ezt leszámítva nekünk igeni* vannak írőíó'riásaink, van olyan; pezsgő' élete éppen a mai magyar irodalomnak, amelyről nem 1 egészen illetéktelenül ós elhirtieteinkedvei nyd^atkozom, hat azt állítom, hogy az egész -magyar irodalomtörténetnek éopen egyiik legvirágzóbb korszakát repretzentálja.. Elég," ha utalok az urbánus é& népi iránynak 'még ha bizonyos tekintetbein eiren'tétesen konfrontált, de a maga haMisaiban szintetikus, eredményeiben mégis az egész magyar lelkiséget gazdagító életére. A földművelésügyi kormányzattal kapcsolatban is volnia egypár tiszt ele ttel jets szióváteami valóm. Azt tartjuk, hogy a föídmíveilésülése 1943 december 3-án } pénteken. 597 ügyi kortmJányzat számára a magyar címer több vonatkozásban állandó talnitómester kell hogy legyien. Címer pajzsunkban a négy folyó ezüstös iszalagja arra tanít, hogy vizeinknek a valóságban i» ilyen szép szabályszerűséggel kellene öntöiznie a magyair földet, mint! ahogy ez a címerpajzsban történik. Ez a megszabadítaná a magyar földet a szabályozás és öntözés még teljesebb kiépítésével úg:y _ az aszályok, mint az árviizek veszedeílíméltlől. (Úgy van! Ügy van! jobbfelol.) Bárczay János államtitkár úr igen kitűnő árvízvédelmi kormánybiztosnak bizonyult, nemcsak azért, mert neki nagyon jó /képességei vannak, de azért is legfőképpen, mert az Isten száraz esztendőt adott a közelmúltban. (Derültség.) De nincs az a jó árvízvédelmi kormjánybiztos, aki egy nedves <esztendő esetén újból maradóik nélkül tudna segíteni az árvízveszélyen. Igenis, a magyar címer arra tanítson, hogy a magyar vizek és a magyar föld egymáshoz váló viszonyának kérdését úgy oldjuki meg, ahogy ez a címeren van, szabályszerű és szép kiépítettséggel. De a három halóim isi emlékeztet valamire, arra, hogy ezzel kapcsolatban is Vau e>s;y kötelesség ós egy igény s ez az, hogy mindazt, amit a három halom reprezentál, a magunkénak valljuk és a magunkénak vallva, mindent a szentistváni, az ezeréves határokon belül magyarnak kívánjunk. Addig legalábbis azt. ami birtokunkban van, meg kell ismernünk. Emeljük ezt az igényt egy nagyion népes réteg, a magyar turistatársadalom nevében is. T. Ház ! Az erdő, a hegy a legnagyobb és legolcsóbb szanatórium, iskolája egyúttal az ízlésnek, a szabadságnak, a földdel való érintkezésnek, az attól való el nem szakadásnak, a hozzá való üdítő. ', frissítő visszatérésnek. Az ezzel összefüggő kíérdéseki is, fontosak. Az. idegenforgalom szegény vidékekre pénzt, kulturális hatásokat visz. Nemzetiségi területeken érintkezést, kapcsolatot teremtő tényez® ez az idegenforgalloim. Hadd említsek egy kiesd, példát. Amikor a Horthy-csúcsra felérkeztem, egy ottlévp román pásztor »Szebb jövőt!« kiöszöntéssel fogadott nagy Örömömre, de eizt az, örömömet azután mérsékelte az, hogy hamar kitűnt, hogy egyelőre ez az; egész magyar szókincse. (Antal István nemzetvédelmi és propaganda miniszter: Ez; is szép!) Amikor küldtem ennek az embernek azokból a fénykép feil vételekből, amielyeikíen rajta volt. majdnemiegy negyedév mulv» kiüldött hozzlám egy alig-alig olvasható, de magyar nyelvű levelet, amelyben, egypár verébfejiss szóval azt írta meg, hogy azért válaszolt ilyen sokáig, mert közben megtanulta azt, hogyan kell megkösziÖninii a vett szívességet magyarul. T. Ház ! Lehet ezt a hazát mint fogalmat is önfeláldozóan szeretni és igenis hajlandók va^ gyünk á mi életünket elvinni a férfibecsület mezejére azokért az országrészekért is. amelyeket testi szemieinklkei sohaseim láttunk; del tudjuk, hogy hozzátartoznak a magyar korona testébe zu (Ügy vari! Ügy van! jobb felöl.) Dei a magyar föld akkfor igazán a miénk, ha városai lüktetését, falvai bájált megismerjük, ha erdőinek zöldje és hegyeinek! magkapó szépsége szemeimbe ivódott, a lelkembei gyökerezett, ha ve^j rejtekem hullott, lehetőleg minden darabjára, akkor tígy érezzük, hogy egy fokkal még in-
