Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

586 Az országgyűlés képviselőházának 350. nyű zsidó áitloikkialli elátkoztak engem, összes utódaimat rokonságomat azért, mert a zsidó­kérdésről és éppen a fronton tapasztalt dol­gokról beszámoMlaim. (Abomyi Ferenc: Nem szűnünik mes? beszámolni sohaseim!) Én ezt a levelet! úgy tekintettem, amely igaziolja azt hogy helyes úitiomi járóik, mert eUeufélnek, belső ellenségnek tekintem! a zsidóságot, amely há­borús ellenálló eirőmket nagymértekben csök­kenti. (Vajnai Gábor: Ez igaz!) Egy; másik je­lenség, hogy egy másik magyar párt, véletle­nül az (orosz bolsevista hadsereg 'teriiletnyeré­séneíkj idején, szoros szövetségre lép a magyar­országi «zociáldemokraitiai párttal, aMtk a bol­sevistákkal közösen, Marx zsidó szellemi em­lőiből táplálkoznak. T. Ház! Ezek a jelenségek gondolkodásra késztetnek mindenkit, de ez a mi áilásDontun­feon semmit sem változtat. Mi egyszer megval­lottuk, hogy nemzeti alapon állói sízocialisiták vagyunk, tehát fordulhat a kocka, ahogy a sors szeszélye akarja, de mi nemzeti szocialis­ták! maradunk 1 . (Tapü a széhöbaloldalon.) Szo­cialisták vagyunk, mert a szocializmust nem Marx zsidó találta ki. hanem Jézus Krisztus égi ajándékként hozta nekünk, amikor azt mondta, hogy szeresd felebarátodat mint ten­magadat és mert magyarnak születtünk: és magyarok vagyunk, egymást még jobban sze­retjük és ezáltal nemzetiek is vagyunk. (Abonyi Ferenc: Hát rójják fel bűnnek!) A világnéizetek igazsága független a hadi­helyaettől és a fegyverek pillanatnyi sikeré­.tőíl. Amit egyszer igaznak! és jónak véltünk és hirdetünk, az igaz marad a halál árnyékában is. Miattunk más pártofe orientálódhatnak amerre akarnak, de mi. miként a tűz a vízzel nem egyesülhet, azonképpen olyan világnézet­tel vagy párttal, amely magát nem magyar­nak, hanem magyarországinakí nevezte, soha szóba nem állhatunk. (Xlgy van! Tavs a szélső" baMdaktm.) A hatalmas Isten sok mindent megtehet velünk. Megteheti, hogy a bolsevista csorda legázol bennünket, idegen alattvalóvá isi tehet (Egy hang a középem; Hogy?. Hogyf), De azt, hogy magyar nemzeti érzésemet magam, tépjem ki a szívemből, azt még a jó Isten sem teheti meg velem. T. Ház! Külpolitikai szempontból nekem úgy tűnik: fel, mintha egy idő óta kormányza­tunSkl hangja, halkabb, kevésbbé határozott csengésű lenne, mint azelőtíl volt. Lehet, hogy ez csak látszat, annál is inkább, mert a ma­gyar ember a szövetséget és a barátságot min­dig halálosan koniolly és szent dolognak tar­totta, ha ez őszinte megértésre és, visszhangra talált a másik oldalon is. Őszintén, magyar emberhez méltóan meg kell azonban monda­nunk, hogy csak olyan nemzettel állhat fenn szoros barátság, amely az ország érdekeit meg­érti, magáévá teszi a mi nemizeti törekvésein­ket és elismeri történelmi jogainkat. Eleget voltunk a történelem folyamán a népek nagy balekjei, ideje tehát, ha e téren is reálpolitikát folytatunk. Remélnem kell, -hogy a magyar kormány már tisztázta az illetékesekkel is a háborúutáni Magyarország szerepét, hivatását és kiterjedését, mert igazán nagy áldozat csak ebben! az esetben várható az országtól. Ez an­nál is inkább szükséges, mert Kelet felől egyre 1 sűrűbben hangzanak felénk kihívó, durva, ot­romba fenyegetések és szükséges, hogy ezekre a magunk erejéből előbb vagy utóbb nyomaté­kosan, magyarosan végleges választ adhas­ülése 1943 december 3-án, pénteken. sunkl Hiszem, hog^ enniek a napnak ideje min den magyar örömére egyszer csak, elérkezik. A miniszterelnök úr sokszor, sokat és szé­pen beszél, hangjából igaz magyar lélek belső tüze érzik, de úgy vélem, hogy a sok beszéd között & reformeszme továbbhaladása és meg­valósítása elakad, sőt sok jel arra mutat, hogy ezen a téren az elért eredményeik is visszafejlő­désben vannak. Mivel az elmondottak alapján a kormánnyal szemben bizalmatlansággal vi­seltetem, a felhatalmazást nem. szavazom meg. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbal oldaton.) Elnök: Jelentem a t. Háznak, hogy tízabó Gyula képviselő úr félreértett szavai valódi érteiméneik helyreállítása céljából szót kért. Nelkd a házszabályok 143. §-a 1. bekezdésének b) pontja alapján a szót megadtam Ugyancsak bejelentean, hogy Mesikó Zoltán képviselő úr személyes megtámadtatás címén kért szót. A képviselő úrnak a 143. §. 1. bekez­désének a) pontaia alapján a szót megadtam. A felszólal ásókra a házszabályok! értelmé­ben a napirend megállapítása után kerül a sor. Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Vita Sándor! Elnök: Villa, Sándor képviselői urat illeti a szó. Vita Sándor: T. Képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam utolsó mondatai­ban hivatkozott arra, hogy a miniszterelnök úr sóikat, sokszor és szépen beszél- Magáim is a iminisiziterelnök úrnak egyik legutóbbi ^megálla­pításával kívánom beszédemet kezdeni. A miniszterelnök úr a költségvetési vitá­ban elhangzott és az egész költség vetési vitá­nak irányát meghatározó beszédében megemlí­tette többek között azt is, hogy a háborúnak a miaga szörnyűségei mellett megvan aiz a haszna is, hogy értéket jelenthet egy nemzet életében, mert alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk a nemzetet belülről bántó bajokat, felismerjük ezeknek a bajoknak tünetéit és előkészítsük a kellő időpontra az orvoslást. A >mai feladatok mellett tehát van egy másik, egy távolabbi probléimája is, az, hogy keressük a bajok orvos­lásának módját, vagyis azokat az eszméket, azokat az elveket és módszereket, amelyeknek megsegítésével a háború útára a nemzet szá anára a legjobb esélyeket biztosítani tudjuk. Tudjuik természetesen, hogy ma időszerűtlen és egyben lehetetlen is volna a jövőre ikjonkrét terveket szőni. Ép úgy azzal is tisztában va­gyunk, hogy a háború kimenetelét a magunk részéről döntően nem befolyásolhatjuk. Ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy kutas­suk, hogyan tudjuk a nemzetben a legnagyobb energiákat életrekelteni és hogy önmagmuk iránti felelősségérzetből hallassuk a hangun­kat akkor, amikor a Kárpátmedencének és kör­nyékiének jövendő sorsa dől el. T. Ház! A magyar nemzet Dél-Európához vara kötve és ez számunkra, feladatokat és felelősséget jelent. Feladatunk az, hogy a ma­gunk magatartásával is hozzájáruljunk az^itt élő különböző népek együttélésének kialakítá­sához. Felelősségünk pedig az, hogy velürak együtt távol tartsunk ettől a területtől miin­den idegen hatalmi törekvést és ezzel biztosít­suk a magunk és ai kötni lőttünk élő népekj füg­getlen nemzeti életének fenntartását- A nem­zeti eszmének itt éppen általunk megfogatnia- . zott és megindított folyamata nemzetekké ér; s lelte a körülöttünk élő népeket. A nemzeti létet, a nemzeti függetlenség gondolatát ezek a népek a magyarságtól 1 tanulták. Lehetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom