Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

$>1& Àz országgyűlés képviselőházának â50. ülése Ï943 december 3-án, pénteken. peinek. Egymillió 'torokból állandóan sugároz­zák a' magyar társaidalom felé: a háborút el­vesztettük! A zsidóságnak ezt a) destruktív mű­ködését Antall miniszter úr is elismerte. Hát miiért nem vonja le ebből a konzekvenciáikat es miért nemi tesz olyan intézkedéseket, amelyek lehetetlenné teszik a izsidló&ágniak tarsadalom­megbontó szerepéti ,, De nem ez a helyzet, hanem a leglontosaDD közüzemekben!, a legnagyobb hadiüzemekben a tulajdonosok zsidóik. Hát en kérdezem, a, zsidó­ságnak érdekében áll-e ennek a ihaborunals megnyerésed A Esidós,ág természetesen ugy véde­kezik," ahogy tud, és olyan szaibotafcst művel, amilyen; szabotázst tud, • . , a . Ugyanez ,ai helyzet a hírlapok terén, fea^­nos, nagyon sok ujiság asildótutajdonban van. Keresztény emberek, akik zsidópenzből élne*, természetesem a ( zsidókat szolgáljak. A cenzúra bizony sok mindent átenged ezekben, a, «H«}»­bau és ha mást nem, akkor igaz, VaUo, de destruáló módom összeállított nyilatkozatokat ós híreket. Hja. péTdául ezeket) al lapokat néz­zük, akkor- nagy betűkkel mindjárt azt fogank látni, hogy a szovjet milyen erővel rohamoz Kievmél, vagy milyen nagy erőkiiegiteseiket végez, azutáni a német hádijeléntést, ha győ­zelmet iá hoz, valahol hátul hozzák. Az is benne vant de a; figyelmet egészein: miasma irá­nyítják, inkább ia: veszedelem érzetének akar­nak kifejezést adni. . Rá kelll mutatnom arra, hogy eu mi hivata­los külpolitikai programunk teljes ellentét­ben ál!l belpolitikáink gyakorlatával. A szovjet .elleni küzídő antikom .imitera egyezményt írtunk alá, stb., de a konzekvenciákat nem akarjuk levonni. (Zaj a szélsőbal oldaton. — Vaána Gá­bor: Űgv|a,nakkor feloszlatták ai nemzeti szo­nialista ' pártot! — Ráitz Kálmán: Az antiko­mintern ől kiléptünk! — Vájna Gábor: Mikor? — Rátz Kálmán: 1939-ben! — Elnök csenget) A szovjet egészen új imperializmussal! lép fel. Ilyen imperial izmus a. világtörténeleniben nem volt). Vámnak hatalmak, amelyek a vér­ségi kapcsodat alapján folytatják imperialista törekvéseiket, vammlak, akik a nagytér-elméle­tet hangoztatják és a nagytér alapján köve­tik hatíalmii céljaikat. A szovjet eazel szemben egy egészein új jelszót hozott ki, (amelyet rövi­den úgy szokták kifejezeni, hogy: »Villáig pro­letárjai egyesüljetek!« (Egy hang a széllsőbal­o dalxm: A Népszava! — Rátz Káilmáin: Éppen százéves ez ai jelszó!) Mit jelent ezi? Ez azt je­lenti, hogy a 6Z0Vjetinek tuiiaj'doinképpen világ­hatalmi aspirációi vannak és ae, egész, világot egyesíteni akarja, a' maga uralmjai alá. (Ráltz Kálmán: Sziószerint benne volt ez, m|ár a kom­muinista kiáltványban)!) Elnök: Kérem Rátz Kálmán képviselő urat, ne méltóztassék támogatni a , szónokot megjegyzéseivel. (D&rüUseg. — Maróthy Ká­roly: Főleg a vörösöket nie táímogasisa,k — Rátz Kálmán: Történelemről beszélek!) Haala Róbert! Rái akarok mutatni arra,, hogy háborúbain 1 állunk a szovjett|el, ennél­fogva elsősorban iarr a kell ügyelnünk, hogy a szovjet módszerei ellen is hathatósan küzd­jünk. A szovjet a társadalmat akarja megbon­tani, miért ihiszeni ai marxizmus nem más, mint az, Ő imperialista törekvéseinek ideológiája. Ha tehát al marxizmust engedjük; Magyaror­szágon szabadom szervezkedni, akkor tulajdon^ képpen a szovjet imperializuiíusának i'deoló­giájiáit engedjük szabadon hangoztatni, (Ügy van! Ügy van! :a s^elsőbdto^délúm.) tehát alá­támasztjuk akarva nem akarva a szovjet im­perialista! törekvéseit. Hogyain: akarunk véde­kezni a szovjet ellen, amikor itt bent hagyjuk megbontani a társadalmunk at? A honvéd kint küzd ß, harctéren, ia vérét ontjiat, ugyanakkor pedig szabadd tieret engedünk a (belföldi haza­árulásnak. (Vájna Gábor: Ügy van!) Ugyanakkor, amikor szabad teret engednek a marxizmusnak, a kormány igyekszik minden lehető és lehetetlen eszközzel a mi szerveze­teinket megbontani, illetve megsemmisíteni. Nem mondok ezzel újságot és ismétlésekbe bo­csátkozni nem akarok, csak egyre ^akarom a figyelmét felhívni a t. Háznak: a kommunis­táknak egyik legnagyobb fészke a csepeli Weiss Manfréd-gyár. Itt tehát a nyilaskeresz­tes pártban tömörült nemzeti szocialisták, hungaristák a nemzet érdekében óriási misz­sziót teljesítenek (Igaz! Úgy van! a szélsőbal­oldalion.), amikor hatalmas agitáció val igye­keznek fékezni a kommunista-iszociáldiemokrata agitációt. Mi történik ugyanekkor? Mi tör­tént, t képviselőház? A szolgabíró a belügy­minisztérium utasítására lefoglalta a mi párt­helyiségeinket hadiüzem céljára ugyanakkor, amikor a szociáldemokrata pártnak sokkal na­gyobb párthelyisége, táncltermei és egyéb he­lyiségei vannak. (Palló Imre: Ez elég rossz! — Egy ihmg a széaőbaloldalon: A kormány­pártét sem bántották!) Tehát lehetetlenné teszi ez az ottani szervezkedésünklet. (Krancz Rajmund: És nem a jobb helyiséget keresték ki, hanem a rosszabbikat!) Lehetetlenné teszi a kormány, hogy nemzetvédelmi munkássá­gunkat kifejtsük. Nemi tudom, mi lesz az orvos­lás, kétségtelen tény azonban, hogy ez az uta­sítás nem a szolgabíró agyában született meg, hanem a belügyminisztériumban. (Egy hang a szélmbW'oMaillom: Kábáknak iewefa van a kor­w'áiwyAfóií, hügy a párthe L yisegeti nem bántják!) Rá kell mutatnom arra, hogy egyébként sem találom meg az ős'zinteséiget a magyar po­litikában. Minden kérdés meg van oldva, még­sem látja a magyar dolgozó. Csak arra; alkarok rövidem rámutatni, hogy az Oti.-ban (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fellegvár!), e szin­tén tökéletes intézményben az orvosi gyógyke­zelés gyárszerűen történik. A munkásoki nap­nap után panaszolják, hogy felületes az orvosi kezelés, az orvosok pedig azt mondják, hogy az orvostársadalmat járatja le" az Öti., mert lehetetlen dolog az, hogy egy betegre csak egy-két perc jusson. Az orvos nem tudja meg­vizsgálni a beteget, tehát felelősségét sem tud vállalni tevékenységéért. A szociálpolitikához tartozik még a mun­kabér keretese. Vam maximális órabér ós van minimális órabér. Ha most megnézzük a tény­leges helyzetet, akkor mit látunk? Irigylik a munkást, hogy sohasem keresett ennyit. Ré­szint igazuk van, részint nines igazuk az em­bereknek. Elismerem azt, hogy egyes épüle­tekhez napszámost nem kapnak, tehát kényte­lenek fölvenni az utcáról egy alkalmi embert és annak két—három pengő órabért kénytelenek fizetni. Ugyanakkor pedig a hadiüzemekben, tehát azokban az üzemekben, ahonnan a mun­kásnak nines joga kilépni, tehát nincs a! ban a helyzetben, hogy olyan munkahelyet keressen magának, ahol több lenne a fizetése, maxi­málva van az órabér, és a munkások, a szUk­mukásiok, akik egész életükben tanultak és szellemi munkát végeznek az ö szakmájukban^

Next

/
Oldalképek
Tartalom