Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

574 ' AÄ országgyűlés képviselőházának 350. világszerte — a felső! papságról 'beszélek •. itt — a nemzetiszocialista eszmék ellen (Ügy tMm! Ügy v)an! q* széPsőbaíloldalon,), amikor tür laűidbnképpen a nemzetiszocializmus által ffek hevített, megszervezett nép. vérzik ,a keresztény, civilizációért és amikor ez a hatalmas 'nép, ez. a hatalmas nemzet mindenét odaadja azért, hogy a keresztény felfogásnak s ezr által a keresztény papságnak és minden keresztény embernek oltalmat, védelmiét nyújtson?^ Ezt nem tudóm megférjteni, főleg azért, mier.t hiszen nemzetiszocializmus voltaiképpen a kereszténységnek gyakorlati alapra valö helyezése és mindannak megvalósítása, amit évezredeken át hirdettek. Előttem szólott igen t. képviselőtársam, azt is hangoztattál, hogy, elvi alapon folynak a viták eis nagyon sokban egyetért Mester képviselőtársam, beszédével. Nemcsak előttem szólott igen t. képviselőtársaminaki ez a benyomása, hanemi mindannyiunknak is az a benyomásunk, hogy innen is, a túloldalról is ugyanazok à problémák merülnek fel, ugyanazokat a bajokat latijuk. Eel kell tehát tennem a kérdést, vajjon miért nincsenek megszüntetve a bajok, hiszen az, igen t túloldal ugyanazokat a hibákat látja, ugyanazokat a hibákat rója fel; a kormánynak, a hatalom a kezében van, 'hát miért nem cselekszik akkor? Itt valabol az őszinteség hiányát látom. Amikor é kormány politikáját kritika tárgyává teszem, akkor először a kormánymegnyilatkozásokat teszem kritika tárgyává, azután a tetteket és végül a> kettőnek az összhangját. Atml a kormányimegnyilatkozásokat illeti, rá kell mutatnom, arra, hogy az utóbbi időbeni különösen a miniszterelnöki úr kizárólag azt hangoztatja, hogy ő jó hazaifi, izzó magyarságát hangoztatja, tehát olyan szóvirágokat mond és olyan általános irátnyelveket szöge'z le, amelyeket iminden becsületes magyar ember magáévá tehet. Mi azonban nem ezekre a céíokira vagyunk kíváncsiak, — hiszen ezeket nuiiridannyian ismerjük, — hanem azokat a unó dózereket és eszközöket szeretnők ismerni, amelyekkel ezeket a célokat! elérni szeretné. H-ai már célolkiról

1 és eszközökről van szó, akkor erre egyetlen; konkrét félviliálgoisításuil a miniszterelnök úr ama kijelentései szolgálnak, amelyekjbeiri azt hangoztatja, hogy elődei nyomdokán akar haladni. (Kuhajda Vilmos: Ebben van ai hiba!) Meg kell állapítanom, hogy ezzel az egész rendszernek, minden előtte járó kormánynak a tevékenységéért isi váillalta a felelősségiét. Amikor tehát a kormány tetteiről kritikát mondunk, akkor neim osaki a Kállay-kormány gesztióiról kell megemlékeznünk, hanem egy egységes egészről, mert hiszen egy egymásba folyó politikai rendszerről van szó. Amikor ai túloldalról vagy akár innen is, egy problémát vagy valaimi párnásat hozunk; fel vagy sorskérdéiseket jelölünk meg, akkor az illetékes! mi" niszter úr feláll és azt halljuk tőle, hogy ezi a problémai tulajdonképpen meg van oldva, itt selmani baj nines vagy legalább! is a teljes megoldás felé halad minden kérdés. (Mozgás„a széhŐbaloldalon-) Itt van a rákfenéje az egészneki, mert igen nagy baj az, ha a, kormánytól kell. tudomásul! vennünk azt, hogy a sorskérdések meg vannak oldva, de a magyar nép ugyanakkor egyáltalán nem eraji» hogy az ő problémái megolülése 1943 december 3-án, pénteken. dást nyerteik. Az őszinteség hiányát kell tehát itt megállapítanunk. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) A miniszterelnök úr a költségvetésii vitát megnyitó beszédében egy igen fontos kijelentést tett, aimikor nagyjában azt mondta, hogy a háború megnyeréséhez három tényező szükséges. A két első tényező nem rajtunlki múlik, azonban a belső rend felbomlásai feltétlen vereségünkhöz vezet, a belső rendért pedig nekünk kell a történelemi előtt felelnünk. Igen t. Képviselőház! A rend kérdésével bővebben óhajtóit foglalkozni, mert a rend fogallmia alatt, úgy látszik, mi nem értjük ugyanazt, mint a kormány vagy a kotrtmánypárt, mert mi rend alatt sokkal többet értünk, mint aimit a kormánypárt Tend alatt ért. Mi ai pozitív rend alapján állunk, mi a társadalmat szervezzük :

ezen az oldalon. A Nyilaskeresztes Párt a társadalmat szervezi, amely önmaga tartja ímm a rendet, ugyanaíkjkor a kormány a rend fenntartását a karhatalomra bízza. Amikor pedig a kormány a rend fenntartását a karbatailoimtra IbizZa, és. a> rendfenntartás alatt azt érti csak, hogy éáúm rendetlenség az országban, akkor tulaj doniképpen azt érti, hogy nulla fokon áll a rend a, skálán, a grafikonon. Mi azt szeretnők, ha a rend grafikonján a pozitív skála valamelyik magas pontiján lenne a rend miegjelölése. Mi a társadalmat szervezzük, a

1 kormány pedig a karhatalomra helyezi a súlyt. Hogy ez mit jelent, tessék megnézni a német birodalom, társadalmát!, tessék megnézni azt, bogy az a megszervezett társadalom milyen erőpróbákra képes;. (Ügy van! Ügy van! a azétsÖbaioHalon.) A karhatalomnak, egy megszervezett 'társadalomnál, csak kisegítő szerepe vian. A 'megszervezett társadalom önmagát védi és kilöki magából azokat az elemeket, amelyek meg akarják bontani a rendéit, (Úgy vom! Úgy van!! a széh&b^old<àon.) Előttem szólott képviselőtársam egy példát hozott fel, hogy amikor Berliniben) egy; anya' inegsemmisí'tett jószágait keresigélte össze, s vigasztalni akarták, akkor azt mondta, bogy: nekem, német anyának isi áldozatot kell hozni. Ezt a szellemet nem lenéit gyiorsiforrialó kurzusokkal elérni, ezt nem lehet besizédekkel elintézni, ezt csak hosszú, szívós szervezési munka és szívós, céltudatos síztervezeíekben előadott propaganda útján lieblet megvalósítani. Például a napokban) egy apró hír hívta fel a figyelmemét. Aki nemi ért a szervezésihez, aki nem nemzeti szocialistái, tálára meg sem értette emuiek az apró hírnek nagy border éjét. Az újságok azt írták, ,hogy Berlin egyes negyedei romokban hevernek!. Évek óta nem volt zenés őrségváltás, de amikor romokban hevertek az utcanegye dek, a iháznegyedek, akkor megjelelni egy' díszesiein kitüntetett zászlóalj, s az Összes tiszteknek és altiszteknek a vaskereszt lovagkeresztje volt iái mellén, az őszes katonák pedig a vaskeresizitielt hordották mellüköni. Egy destruált társadalomb

am kővel dobálták volnai meg azt a hadsereget, amely annyi bajt hozott Tájuk!, csak a nemzeti szoeijalliistai slZeHjetolbeintmegnievel'rílnémet t níépl' látta önmagát. aizokbaini ja! hősökben, akik tisztelegtek a német nép fájdalma előtt. {Ügy imm! Úgy vem! — Tapsi a\ s>zehőbdloldaton.) Nem kell azonban külföldi példákra hivatkoznom. Amikor úgynevezett úri társaságokba