Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

552 A z országgyűlés képviselőházának 349. szomorú eiset, hogy ,a bajtársi szolgálat útján kiutalt anyaghoz sem tud az ipairoissiág hozzá­férni. Ha teihát a korai ányzait komolytam akar segíteni és komolyain akiairjia, kiKüsizöbölni a fekete-forgalmat, meg kell fogni &., fefc&tie íorgaumat ott, aihomniatn kiindul. A termelést kell tehát ellenőrizni, nem pedig folytatni azt a hibás rendstzert, hogy kiirkálnatk az egyen gyárakhoz, hogy iieàséfk jelenteni bizonyos pairagraíus szerint, hogy mennyi a készlet. Erre azutáni jeliantemeki vialiamitt, amit senki sem ellenőriz.Az ipartestületben látják, hogy jön az anyag, érdeklődnek, s egyik-másik meg is mondj ai négy szem között, hogy ezt az anya gat így és így tudttam szerezni; de amikor azt mondjak neki, hogy írja meg. ezt nem teszi, mondván: hogyan juti*ék én másképpem anyag­hoiz, miből élinek ínég? ígaziai isi van az iparos­inak, valamiből csak meg kell élnie. Abban is igaza vaia, aimikoo* azt mondja, hogy ez a rend­szer szorítja rá a kisiparost, hogy feketén vá­sároljon, ,nem pedig feketén adjon* el, ezt a fékeién vásárolt anyagot azutáni fel kell dol­goiznia és a vevő meg vásárol jiai; legfeljebb nem keres aranyit, de mégis átvészeli ,a mai időket, az az iparos. A réikete-forgalom után beszélnem kell a i'ekete-munkapiaoról is. A magyar kézműves­iparos minden időben bebizonyította* hogy a nála dolgozó ipari alkalmazotti az ő munka­tánsaf, iáimnak tekinti őt. mert hiszem a legtöbb esetben vele együtt dolgozik. A legtöbb kis­iparos eg-y-Jkét-három vagy négy stégeddel dol­gozik és összeforr vele abban a, munkaközös­ségben, tehát velük együtt dolgozik, megosztja vévük a mindennapi életért való harc és a megélhetés nehézségeit. Mégi® az a jelenség lát'hiató a, mai napokban, hagy almikor július 1-ével a bérrögzítő rendedet megjelent, ez nagy •airány ta táraságot létesített, mondhatnám azt is, hogy az ipari bérek terem fennálló rend­(-.'zerteieniséget remdsizeresiítette. Az aiz iparos, aki előzőleg jobb, magasabb munkabérben ré szesült, jobban járt, aki azomban mem, volt aibbtejn ai szerencsés hielyzetlbenL hogy maga­sabb bért kapott, rosszabbul járt. Így tehát magy az aránytalanság, s azonkívül az a hcVyzet, hogy a kisipar teréri' meglehetős a nmnkásihiány. Ez azután kedvezőtlenül érez­teti hatását azon a területen, amelyet én fe­kete-munkíapiacniak nevezek,. A fennálló törvé­nyes rendelkezés ugyanis az önálló iparos mamám* előírja, hogy ,nem fizethet magasabb bért, mint aimemnyi a munkakönyvbe be van írva,, — illetőleg ehhez hozzájárul a törvénye­sen megszabott százalék, — mert ma magasabb munkabért fizet, tiltott fizetésemelést követ el, ami a rendelet szigora szerint büntetéssel jár. Azok azonban, akilk aránytalanul kevesebbet; kapnának, nem hajlandók azért a bérérti dol­gozni, bogy tehát a munkát elvégezhesse a kis­i paires, kénytelen a magasabb bért megadni úgy, hog*y hivatalos kimutatásain a kisebb bér szerepel, de vallójában nagyobb berti ad. " Ezt minden egyes ipari érdekképviselet szóvá tette, ezt tudja maga a miniszter úr is, mégis csiodálkiöfzfássai haltlOm, hogy itt olyan kijelentések történnek, hogy a mai árszínvona­lat minidlen eszközzel, mondént módon tartani kell. Tarthiatlatltan állapot, amely azi ipari bérek terén vara, tarthatatlant az a helyzet, amelv a kisiparban foglalkoztatott munkások teréni van. És itt jövök egy kicsit közel a poli­tikához. Egyik itt lévő képviselőtársamat ez ülése 1943 december 2-án, csütörtökön, érdekelni fogja. Bevezetőül ezt mondom : tá­vol toell tartani az iparitól! a lelkiismeretién izgatókat. (Helyeslés a széUőbaloldalon.) Hogy ilyenek vannak, azt megint felelősségem teljes tudatában! állatom. (Ügy van! a szé sőbaloMa­lomi) Egy kis» példát mondok .el. Egy kisebb kőművesmiester vagy építőmester dolgoztat egy épületien több mumikássa 1 !, ő maga iw^oft van. Megjelenilfe valiaki avval! hogy ő is szíve­sen dolgoznék. Fel is venné őt az iparos, de kezdődik a tárgyalás ott. hogy mit fizet. Erre aízit monjd'ja az a kőműves vagy építőmesterj hogy: anmlyit fizet, amennyit ai többi! munkásá­nak is fizet. Távol áll tőlem és zárójelbe téve tiltakozóim az ellen, hogyl valaki azt merje állítani hogy én a munkástól a tisizitességes bért sajnálom. Nemi! Tisztességes imumkáért tisztességes bér jár, de ami itt történik,, az egy mási jelenség. Ittt tudniillik az történik, hogy amikor a mmnikaadó megmondja, hogy meny­nyit akair adni, az az ember azt monfdlja az őt felvenni akaró munkaadónak: »Dehogy dolgo­zom], ilyen bérért nem dolgozom« és a követ­kező félórában már megtalálja a módját, hogy a többi munkással is tárgyaljon, beszéljem és fel­hívja okét: »Bolon/diok vagytok, őrültek vagy­tok, boy ezért a bérért dolgoztok, mert ütt eny­nyit, amott annyit lehet kapni« és felszólítja ő'kietl, lepjenek be a szakszervezetbe, majd mi ott — mondja nekik — megvédjük az érdeke­teket. (Baky László: Közismert eljárás! — Ügy van?' Úgy van! a szélsőbalioldidon.) Itt jön tehát előtérbe aiz, amit erről az oldalról igen sokszor hangoztattak!. Vannak ebbera az or­szágban olyan érdekeik, oliyan személyeik, mondhatnám! így is: olyan politikusok, ame­lyeknték, ódletőleg akiknieík, nem az a céljuk, nem az az érdeikük> hogy itt nyugodt belső élet, rend legyem, a> termelés 1 nyugodtam folyjék. (Ügy van! Űéy van! a szélsőbaloldalon.) A termiellést oltt, ahol liebet, weg kell zavarni, ez a eéijuk; ahol még nincs megzavarva, ott gondoskodni kell a megzavarásáról. {FelMúl­támü a szélsőbaloHakm: Ez a céljuk!) Tehi&tetlénüL' állunk ezzel a jelenséggel stziembieni, még a mai raapig, mert az e,ffyik esiet­ben, amikier nelkiem ezeket az esetieket jelentet­léik az ipartestületnél, felhívtam a figyelmüket arra, hogy tessék átádlnií a csendőrségnek az ily§n személyit. Egyetlen! egyi esetbeni történt meg aa átadás, a osiendőrség egy félórám belül ellboicsátotta^ az illetőt, mert nem tudót sem­miféle jtöryényes rendelkezést, anuell|ynek alap­ján eljárhatott volna ,az illetővel szemben azért, bogy nem lépett be oldia miunkiára, neun vette fel a munkaihelyet éis aa illető kimagya­rázta,, hogy: igen, ő nem liesz bolond olcsó bérért dolgozni, aimikoir máshol többet is kap­hat. A csendőrség siemmiféle jogalapot: sem látott arra, hogy az iletővel szembeni el tud­jon járni, (vitéz Imrédy Béla; "Pedig azért raient oda! — Baky László: Azért mient oda, hogy izgasson!) Sürgős intézkedésre kérem az iparügyi mi­ndßzter urat, illetőleg a kormányt ebben az irányban is, mert ez a jelenség nem elszigetelt jelenség, ez a jelenség mekszerveziett valami, ez politikai célok érdekében! megszervezett jelen­ség. Ezért akarják látszólagosan gazdasági szervezetbe terelni a munkásokat, hogy ha méa­nenu vallják az ő politikai nézetüket, majd megtanítsák ott akár szépszerivel, akár terror­ral aerra, hogy vallják az ő politikai céljukat és eszközeiket. (Úgy van! Úgy vanf a ssélsőbrfl­oldalon,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom