Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. a kultúrpolitikája, mennyi ezer, tízezer és százezer magyar gyermek; szomjas szíve fogja majd befogadni ezeket .a könyveket, ezeknek a gyűjtéseknek eredményét, ezekéit a meséket, ezeket a kedves és gyönyörű legendákat. Nem rtz a fontos, hogy abbóH a legenidá;ból mennyi volt az igaz és mennyi nem volt az igáz, hanem az a fontos, hogy reagál rá az a gyermeklélek, az a leendő magyar felnőtt (Helyeslés.), ha pedig az én lelkem iigy tudott rá reagálni, hogy most is, amikor komoly, tárgyilagos és száraz felszólalást akarok: tartani, kicsap és kilángol belőlem a kedves gyermekkori legenda, akkor más gyermekek is így fognak reagálni. Van még bála Istennek, számcser és százezer fogékony magyar gyermek és ifjú lélek: könyvet a kezükbe, könyvet, könyvet, szép magyar könyvet, fanatikus, izzó nemzeti irányú legendákat, nemzeti hagyományokat árasztó könvvet (Helyeslés és fnms.) és akkor nem kell fél fenünk a 'a a gyár «övöt, ha az ifjúság elöljárói és vezetői ilyen könyveket adnak kezükbe. (Helyeslés.) -— Czermaim Antal: Itt klell kezdemri. iewa van!) Ezért üdvözlök végtelen szeretettel ^és rajongással minden ilyen kezdeménvezést és ezért üdvözöltem az igazságügyi költségvoiésnél ás 37+, hogy a miniszter úr összegyűjteti a szociális Jogszabályokat és szép sikerrel í'-vüjti jogi nénhagyomanyainkat is mert ennek nemzetépítő, nemzetmentő ereje van és ez egy olyan intuitív* munka, hogy ha a kormány feltéve de meg nem engedve, elmulasztana bizonyos dolgokat, ha magábanvéve ezt megcsinálja, már akkor olyat fog alkotni, amelyet eddig kormány nem alkotott és amiért a "iövő magyar generáció áldása és önturfatosabh magvarsága fogjai megjutalmazni. (Hehieslés és f<vos.) T. Képviselőház! Mondja a vallási- és közoktatásügyi miniszter űr azt Is. hogy egy nagyon szép hagyományt akár feleleveníteni, vagyis fel akarja eleveníteni Balatonfüreden a magyar írók összehívása, céljából az írói Helikoni-ünnepséget. Itt ennél a szintén, nagyon dicséretreméltó eszménél

1 csak arra fogom kérni a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, legyein szíves féltékenyen, őrködni a felett, hogy a pesti írói és művészi körök ne sajátítsák ki maguknak a művészet és az irodialorm — hogy úgy mondjam — monopóliumát. Egyszer vegye tudomásul már Budapest is, hogy művészet és irodalom a vidéken is van (Ügy van! Ügy van

1

!) és ami friss, új és eredeti felszívódik az irodalomba és a művészetbe, — soíkszor a tudományba is — az a vidékről jön,. De etbből nem az következik, hogy akkor itti kozmopolitizáljuk, bekozmásítsuk Budapestre, hanem az következik, hogy a vidéki irodalmi, művészi és tudoomá- 1 nyos megmozdulásokat' erőteljesebben kell megfogni és pártolni. Látóin a kultuszminiszter úrnál az* a kezdeményező erőt és azért hívom fel a figyelmét, gondoljon arra, hogy vannak vidéki irodalmi és művészi körök is. Nemi akarok hiazabeszélmi, de hogy csak egy vidéki példát mondjak, van Szarvason is egy úgynevezett szarvasi művészete és tudománybarát társaság ég nyugodtan mereraif állítani, hogy az a társaság két év alatt országos viszonylatban is többet hozott, mint biáírmiely mats hasonló társaság Budapesten'. (Uovszíky János: Elismerjük!) Nem ismeri természetesen a t Ház, de ebből az következik, hogy amikor az alföldi Helikonit meg fogja teremteni ez a társaság, a művészeti, irodalmi és tudományos életben magához fogja ragadni a kezdeményezést. Arra akartam csak felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy a balatonfüredi Helikont ne engedje kizárólag pesti monopóliummá tenni. (Helyeslés jobb felől.) Utolsó témaképpen szeretnék rátérni a nemzetiségi *kérdésre, (Halljuk! Halljuk! jobbfeld

T

.) amelyről már igen sokat beszéltek a mostani appropriációs vita folyamán és amelyről talán azt hinnék egyes képviselőtársaim, hogy a téma annyira ki van merítve, hogy erről már újat mondani nem lehet. Legyen sízabad nagyon szerényen és halkan, megnyugtatnom t. képviselőtársaimat, hogy én jogászi vonalon valami újat fogok mondani. r

(Halljuk! Halljuk!) Tudniillik az előttem szólottak közül különösen ketten emelkednek ki. Az egyik, Mezey Lajtos t. képviselőtársaim!, olyan: magas felkészültséggel és megcáfolhatatlan külföldi kútfőkre való hivatkozással tárta fel ennek az egész kérdésnek genetikumát. hogy ehhez voltaképpeni sein hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Ez egy tökéletes tanulmány, megcáfolhatatlan igazság; azt mondhatnám, szinte kútforrás, tehát ezen a téren nekünk felesleges bizonyítanunk valamit, alátámasztanunk, valamit, abból elvenni is felesleges, tehát ezen a téren nem szólok hozzá. Ellenben^ hozzászólt az asszimiláció kérdéséhez az én nagyon tisztelt Czeramnn Antal képviselőtársam is. aki az asszimilációnak a német nemzetiségi oldalon felvetett kérdését fejtegette. Az ő nagy felkészültsége ési különösem kulturális és társadalmi' vonalon gyönyörűen megalapozott felszólalása ezen a síkon szintéri kimeríti ezt a. kérdést. Az én szubjektív hozzászólásom az.- hogy amikor ő ünnepelte azt a Herczeg Ferencet, aki bár német származású, — amit soha tagadni nem is kívánt — bebizonyította azt, hogyan kell ia hálás német származású kultúrembernek bekaocsolódnia a magyar közösségbe és • egyáltalában a magyar életbe és hogyan lehet egyáltalában nagyszerű hazafi és nfagszerű magyar, — mondom, amikor ünnepelte ezen a vonalon az egész világ előtt tisztelt Herczeg Ferencet, akkor nekem, hogy úgy mondjam, a magyar törvényhozó bajtársnak meleg ' szívével ünnepelnem kell őt, aki megmutatta., hogyan kell egy német származású magyar törvényhozónak gondolfcoidnia; (Taps a jobboldalon-) annyira tisztán kimu-tattá,, hogy ez ellen nemcsak egy magyar ember, hanem egy nemzetiségi emíber sem tehet kifogást, (Hamm Ferenc: A döntő az, hogy minek vallja magát, magyarnak-e vagy németnek!) Német szármiazású magyarnak, aki büszke rá, hogy magyar! (Hlbvszky János: Mindenkinek így kell lenni az országban!) Az előbb azt mondottam, hogy az addig elhangzottak és ,a tárgy kimerítése dacára is egészen újszerűen fogolkl hozzászólni a dologhoz. Ezt,' most tökéletesen be fogom bizonyítani. Én tehát történeti síkon, társadalmi síkon a, kérdést nem érintem, niem fogok vitába szállni, — mint ahogy Mesfcó Zoltán igen t. képviselőtársam vitába szállt és ezért azután bizonyos fokú szóváltása volt, ő azt állította, hogy tévedés volt, lapsus linguae, a másik oldalon azt mondották, hogy szándékos volt, tehát ezen a síkon