Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

Az országgyűlés képviselőházának 349. foglalástól, politikai hitvallástól függővé tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tarttom mindazoknak az in­tézményeknek anyagiakkal és erkölcsiekkel való támogatását, amelyekre rá van bízva a magyar gazdaközönség iskolánkívtlli tanítása és a jövő magyar generációnak iskoilánkívüli oktatása. Semmilyen összeget niem szabad ezek­től az intézményéktől sajnálni azért, mert Ma­gyarország jövő mezőgazdasági teljesítménye olyan lesz, amilyen tudással fogják a magyar parasztok és a középbirtokkal rendelkező gaz­dák a földet művelni és a gazdálkodást tovább­folytatni. T.Házi A nyugati állaimok évtizedekkel megelőztek bennünket a gazdasági tudomány­ágak kifejlesztésében. Ez pedig saját szem­pontunkból azt a kötelezettséget rója ránk, hogy nekünk ezzel a gazdasági továbbfejlesz­téssel párhuzamosan kell haladnunk és minden lehetőt meg kell ragadnunk ahhoz, hogy mind gazdatársadalmunk, mind intézményeink lé­pést tudjanak azzal tartani. Németországban ma már a kutató szakemberek és a kísérleti intézetek munkájának eredményeképpen meg­állapítást nyert, hogy a német gazdák egy kiló húst, egy kiló zsírt, egy kiló vajat, egy liter tejet és egy kiló gyapjút sokkal kevesebb költséggel tudnak termelni, mint a magyar gazdák, egyszerűen azért, mert a német állat­tenyésztést olyan nívóra vitték és olyan fo­kon vezették, hogy a német állat, bármiilyen fajta legyen is az, jobb teljesítőképességű, rninf a múltban. T. Képviselőház! A háború befejezése utáni időre vonatkozólag elénk vetítődik egy kép, amely azt mutatja, hogy a magyar mezőgaz­daságot is bizonyos formában, át kell állítani, ha a magyar mezőgazdaság is meg akarja he­lyét állni az európai gazdasági sorsközösségben. Ezt pedig különféle termelési módszereknek részleges megváltoztatásán keresztül kell meg­csinálni és ia tetnyész- és haszon állatnevelést, a különféle magternielóst, kertészti ; cikkeknek, főzelékféléknek termelését, szőlő- és gyümölcs­termelést a mainál tökéletesebb fiotrmábani kell megvalósítani. Ebből adódóan szorgalmazni kell a különféle cikkeket előállító mezőgazda­sági konzervipar fejlesztését is. Ha mi ezt a termelési átállítást sikerrel tudjuk végrehaj­tani, amire — biztosiam) tudom — a lehetőség megvan, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalolda­lon.) akkor Magyarországon meg tudjuk terem­teni Európának kertészeti, gyümölcs- és ma­gas kultúrával rendelkező paradicsomát. T. Képviselőház! Mezőgazdaságunk zavar­talan fejlődésének biztosítéka a vízkérdések helyes és tökéletes megoldása. Ezt úgy kép­zeljük el, hogy a csatornarendszert úgy kell felépíteni, hogy amikor vizes esztendők jön-' nek, ásóikról a helyekről, ahol a víz megsza*­porodik. alkalmas időben elvezessük, aszályon esztendőkben pedig a vizet odavigyük, ahol arra öntözés szempontjából szükség van. T. Ház! Több helyről futott be hozzám panasz, gazdatársaim részéről, hogy egyes folyószabályozó társulatok elzárkóznak azon kéréseik elől, hogy locsolásra vizet adjanak nekik, azzal az indokolássál, hogy nincs elég víz. (Derültség a ,szélsőhcdoldalon.) Ezek a gaz­dák mind szikes területen gazdálkodnak, ahol nem lehet mást termelni, mint rizst, már pedig nagyon jól tudjuk, hogy rizst locsolás nélkül lehetetlen termelni. A rizs termelése pedig a ülése 1943 december E-án, csütörtökön. 539 mai háborús állapotunk miatt, tekintettel arra, hogy külföldről nemi tudjuk behozni, nélkülöz­hetetlen fontos a közellátás szempontjából. T. Képviselőház! Többször hangoztattam a kötelező serltésioltás bevezetéséneki szükséges­ségéi 1 . Egyes vármegyei törvényhatóságok te­rületén ez már meg isi történt. Nem tudom, mivel tudja indokolni a miniszter úr, hogy ha ez egyik vármegye területén szükséges, akkor miért nem tartja szükségesnek és helyesnek ezt az egész ország térületén beállítani. A közelmúltban különösen Dunántúlról hallottunk riasztó híreket a baromfipestis nagy elterjedéséről. Űgy tudom, a tudomány még nem tudta kikutiatni, hogyan terjed a baromfi­pestis, éppen ezért a földmívelésügyi kormány­nak nem szabad semlmi anyagi áldozatot sem sajnálnia és pályázatot kell hirdetnie, hogy minél több szakember foglalkozzék, a baromfi­pestis betegségének különféle ' jelemtőségeivel és így meg tudják találni anniak sikeres ellen­szerét. Szükségesnek tartom állattenyésztésünk alátámaszása szeimipontjából különösein) futó­homokos vidékeken, hogy a homoki tak ár­mány, termesztésének minél szélesebb, körben való elterjesztése érdekében homoki takar­mánytemieszitő kísérleti állomások legyenek beállítva. Itt is az a nézetem, hogy semmi anyagi áldozatot nem szabad ettől sajnálni, mert ettől függ, hogy a homokon gazdálkodó parasztgazda is állattenyésztési és ennek ré­vén más mezőgazdasági kötelezettségének is eleget tudjon, tenni. A tenyészállatokati tenyésztő gazdaságok­nak irányítást kell adiniok ajbiból a szempont­ból, hogy a köztenyésztés számára tenyésztett állatokat ne olyan belterjes módon tartsák, mint ahogy eddig tartották, mert ennek kö­vetkeztében történt és történik meg ma is szá­mos esetben, hogy a drága pénzem vásárolt tenyészállat idő előtt elpusztul, ami súlyos ter­het 1 jelent a közlegeltetési, vagy pedig községi elöljáróságnak. A földmívelésügyi miniszter úr költségve­tési beszédében azt mondotta, hogy a földmí­velésügy a háborúban] gazdasági honvédelem. Ezt helyesen és nagyon szépen állapította meg a földmívelésügyi miniszter úr, csak' a hiba ott van, hogy a földmívelésügyet veeztni hiva­tott földmívelésügyi kormányzat politikája nem nemzeti gazdasági honvédelem. Igaz, hogy beszélt a miniszter úr arról, hogy eibben az év­ben circa 30.000 házhelyet fognak létesíteni, azonban nem beszélt azokról a súlyos birtok­politikai esetekről, amelyeket a földmívelés­ügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkal­mával a Ház tudomására hoztam, tehát ez­irányban előterjesztett panaszaimra nem kap­táim választ. Pedig a magy nemzetépítési Programm) megvalósításánál fomtos volna, hogy a birtokpolitika terén is rend legyen. Különösen fontos volna most, háború idején,, hogy ne azok jussanak földhöz, akiknek foglal­kozásuknál fogva semmi közük sincs a, ma­gyar földhöz, (Űgy van! a széisőbalo 7 dalon.) hanem igenis azoknak kell odaadni a földet, akik tudásuknál, a földhöz való tartozandósá­guknál fogva tényleg pillérei és gerince lehet­nek ennek a nemizetnek. (Helyeslés a szélső­balolalon.) l'Jgylátszik azonban, a miniszter úr ezt nem tartja fontosnak, mert nem ebben az irányban vezeti a birtokpolitika ügyét. így ezirányú ténykedését a legnagyobb bizalmatlanságarai 74*

Next

/
Oldalképek
Tartalom