Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
536 Az országgyűlés képviselőházának 349 kérdés, hagy igazán miegéirdecoielne egy miniszteri biztosságot, amely csak ezzel ai kérdéssel foglalkoznék, mert ezzel szolgálná elsősorban a székelyek felemelésének ügyét (Palló Imre: Elskatulyáznák, mint a Revíziós Liga à dolgokat!) Mivel a, Székelyföld újjáépítésiéi csak a kormány segítségével végezhető el, amely a megfelelő anyagi eszközökkel rendelkezik, a felhatalmazást a kormánynak abban & reményben adom meg, hogy ezt a költségvetést à székeiy kérdés megoldására is, fel fogja használni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — A üzónokoi szám own üdvözlik.) Elnök: Szólásra, következik? Nyilas Ferenc Jegyző: ifj. Tatár Imre! EiMök: ifj. Tatár ímrie képviselő urat illeti & szó. (Palló Imre (Váró György feié): Jó volt, csak iái vége volt noissz! — {Felkiáltások a középen: Miéi ff) Osieindet ikérek, képviselő úriak. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A megaljánllási Vita a« egyedüli alkalom egy ellenzéki képvisiejő számára, hogy a, rendszeri és a kormány belpolitikáját és a külpolitikáját, a közellátási, a gazdasági és a többi fontos kérdések vezetését bírálat alá vehesse. Egyesek az ellenzéki képviselők szereplését szeretik fölénylesen emlegetni a Házbiaini ési ai Házon kívül. Pedig mi, ellenzéki képviselők, neim azért tartjuk szükségesnek bírálatunkat a kormányzat működése felett elmondani, bogy egyénileg, vagy pártunk támogat ásai érdekében mindenáron, szerepeljünk, hanem igenis azért, mert érezzüjc a •súlyos felelősséget, attnelyíaimiatt háramlik ránk, mert ai magya,r nép bizalmai, a magyar országgyűlésibe küldött bennünket,. Azokait az állításokat, amelyek szerint mi egyéni szieireplési vágyból mondunk bírálatot, vagy céljaink nem ismerésíe vagy felelőtlen roisszaikiatDat sugalmazza, s azokait a leghatározottabban visszautasítjuk. Ennek a nemzetnek ai külpolitikájából, (belpolitikájából, töldniívelésügyi, ipairi, kiötzieJlllátási kérdésiéiből a mai súlyos helyzetiben sem egyéni, sem pártpolitikát nem szabad csinálni, mert ezek az egész nemzet súlyos és nagy kérdései. Ha a hivatalos, személyeik raiaigyrész© így értelmezte volnai a mi szereplésünket, és ,az általunk előterjesztett javaslatok at, Ihia ezeket elfogadták volna, — amire meg lehetett volna találni a módot, — akkor ai magyar nép mai egészen más helyzetben volna és nem kellene ,a magyar társadalomnak a: munkástól, a. paraszton, ipa>roison éi& a kereskedőn keresztül af tisztviselőig a mai nehéz közellátási és általában gazdasági viszonyok között szenvednie. T. Képviselőház ! Reiményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter úrnak a* költségvetést benyújtó beszédéből azt értettük ki, hogy ezi, a, költség vetés háborús költségvetés. Ha azonban ez így vain, akkoir ezt a, költségvetést tényleg a háború által parancsolt és megszabott keretek között kellett volna, idehozni. Hogy mégis miért nem így történt, arra, a később ismertetemdő részletek állapján fogok rátérni. Tekintettel atrtra, hogy. az ember gyomrán és testén keresztül éli ai maga egyéni életét, ezért a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédével abban a vonatkozásban kívánok foglalkozni elsőisoriban, hogy jól vagy triosszuli aidja-e meg az egyéni gaadasági élete számára az alapokalt. A miniszter úr beszédében a következő bírá'lnivalókát találtam. Azt mondja a miniszter úr: »Az új árszínvonal, ai fizetések és |béülése Î943 december 2-án, aütörtökön, reife színvonala kialakítást nyert. Ez az akció lezárult. Nagyon jól tudom, hogy senki since velfei megelégedve,« Ezzel a kijelentésével a miniszter úr tényleg a valóságot állapította. mieg. De azt imiondja, hogy azért nincs vele miegelégedve senki, mert mindenki úgy képzelte az új színvonal kialakítását, hogy: csaisi az ő életszínvonalai fog emelkedni, arc ő jövedelme fog ,n öveké dini, a többié pedig változatlan marad. Ebben már nincs igaza a pénzügyminiszter úrnak, mert a, magyar nép az árak rendezésétől nem ezt várta, hanem azt, hogy ebben az országban mindenki, aki becsületesen és szorgalmasan dolgozik, megkaphassa) munkájának ellenértékét. Amikor azonbani azt állapítjuk mieg, hogy a mezőgazdasági cikkek árát 30%-kai, az iparcikkekét pedig 75%-kal emelték, a kereskjedői haszonkulcs emelkedésének mértékét pedig nem is tudom hány %-kai, akkor nincs igaza a miniszter úrnak alb ban, hogy végre sikerült egy organikus árszintet megállapítiami és működtetni. A pénzügyminiszter úr azt is kijelentette, hogy az árszínvonal tartása a' legfontosabb feladat. Ezzel kapcsolatban csaik annyit kíváno ! k( megjegyezni, hogy ha, a jelenlegi árszínvonal megmarad, akkor nemzetünk nemcsak gazdaságilag és társadalmilag, hanem állampolitikailag is bele fog ebbe pusztulni. Az arániytalain árrendezés^ ial helytelen árszínvonal következtében nem fogja* tudni végrehajtani azt a nagy feladatot, amely előfeltétele lenne annak, hogy az európai sorsközösségbe sike résem bekapcsolódhasisék. Ez a megállapítás mélységesen sötét képet fest a magyar nemzet és ai magyar nép helyzetéről Ez a sötét helyzetkép arrai enged következtetni, hogy ,a rajtunk erőt Vett különféle tényezők behatása folytán száz év múlva az utolsó magyarra is rá fogják szögezni a koporsó fedelét. T. Képviselőház! Röviden beigazoltam, hogy ezeknek at súlyos kérdéseiknek ai felszínen tartása nem egy pártpolitikának, nem egy ellenzéki képviselő ténykedésének ai laza velejárói, hanem, ha ezeket az ügyeket helyesen vezeitäk» akkor a niemzet felemelkedését, ha pedig helytelenül vezetik, a memzeit pusztulását eredményezhetik. Ezek a kérdésiek igenis, a nemzeti sorsközösség súlyos és szoros függvényei. A pénzügyminiszter úr ai. iháborús gazdálkodásunk minél alapoiaabbani való alátámasztása érdekében bej elöntette egy új típusú állampapír, az úgynevezett búzakötvény kibocsátását. Ezfflel egyidejűleg azonban elfelejtette fcörvonialazini, hogy vajjoiru a búzalkötvény jegyzőinek anyagi érdekeit hogyan és milyen garanciák, nyújtásával fogja nnegvédelmezni. Vájjon! nem. az fog-e majd bekövetkezni, aimi aíz 1914—18-as háború,idején kibocsátotlt hadikölesöinlkötvény "jegyzőinek esetében történit 1 ? A napokban került kezembe egy szolnnkmegyei kisi paraszthoz a pénzügyi hatóságok által küldött 100 pengőiről szóló értéklevél, mint egy 5000 koronás toadikölesönikötvény eUenértéke, Ez iai kis pairaszt elpanaszolta, hogy, lajninaikidejéni azért az 5000 koronáért hét katasztrális hold elsőosztályú szolnokimegyei fekete földet.adott eil és ennek ellenébein, 26 év multán, a magyar államtól egy értékpapírt kapott, amelyént mai már egy inget sem vásárolhat, aimeilyórt •— iái feketepiaic árait ismerve — legfeljebb vagy 85 darab tojást kapna. T. Képviselőház! Ennek az egyszerű falusi páirasztbaki a megállapítása a legkeményebb erkölcsi vád a jelenlegi rendszerrel