Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-349

520 Àz országgyűlés képviselőházának 349. magáénak mondhat, ahol olyan apró földek vannak, — mint ahogy Matolcsy Mátyás mondotta, mikor még «zen az oldalon volt, — minit a nadrágszíj jam, (R. Voaáry Aladár: Nem nagyobbodtak ezek a földek azóta! — Zi$. — Elnök cseget.), amely nép tisztességes hírnévnek örvendett mindig, mondom, hogy tisztességes magyar gazdákon, akik nem kocsmáznak, nem isznak, a nadrágon sok esetben nem ismerni meg a foltoktól, hogy melyik volt az eredeti nadrág. . Ha nem vesz feketén, kérdezem, honnan vegyen? Községemnek, mint«gy 2700—2800 lakosa van. Amikor ennek a községnek a legnagyobb lábbeli kiutalása volt, ez maximum 20 pár volt, «ok esetben -azonban, csak, 8—10 pár. Ha minden hónapban a maximumot adnák is, akkor is évente csak 240 pár jutna nekik. Kérdezem a miniszter urat, (Papp József: Nem fognak felelni!) miben járjon a nép. amikor még 10 év múlva sem kerül egyesekre a sor, hogy egy pár bakancsot kapjanak, amely nem tart tovább egy fél esztendőnél. Tudom, hogy nehéz a helyzet, tudom, hogy háború van, nem zúgolódunk ez ellen, ha ke:l, járunk mezítláb isi, azonban ne felejtsék el a miniszter urak azt se, hogy amikor a miniszteriális urakat kiküldik a vidékire, az a nép megnéz, hogy milyen lábbeli van rajtuk. (Horváth Géza: Pedig azokon van!) A gazdaiközönség sohasem irigyelte, hogy a nadrágos ember hogyan jár felöltözve, de ma, amikor a saját testén érzi azt, hogy nem; tud kimenni sárban és fagyban, akkor nem lehet eltiltani attól, hogy meglássa a különbséget. Amikor a túloldalon ültem 1939-ben, a megajánlás! törvényjavaslat -kapcsán felhívtam a>z igen t. kormány figyelmét arra, hogy a felvidéki városokban, ahol a zisidó bőrkereskedőktől elvonták az iparengedélyt, ne elégedjenek meg az iparengedély megvonásával, hanem vegyék át egész bőrüzemüket is. Már akkor rámutattam arra, hogy a csehek alatt a lábbelikészítők szerint három: koronáért vásárolt cipőrészek 1939-ben már kilenc pengőbe kerültek. Kértem a magyar királyi kormányt, hogy foglaljon le minden üzletet, amelyet bezáratott, illetőleg amelytől az iparjogosítványt elvették. Országunkban nagyon sok bőr kereskedő van és tudomásom seerint nagy bőrkereskedőknek a negyedik emelete sem bírja: már a bőrrakományt. A tímárok felkínálják az általuk felkészített bőrt és nincs gondoskodás arról, hogy ezt át is vegyék. Nem mondom, hogy mines szükség-ünk arra, hogy tartalékoljunk a honvédség részére, mert ebben a háborúban kell, hogy mindenek előtt a honvédséget elégítsük ki, de a feleslegeket ne tároljuk, adjunk a népnek annyit, amennyit adhatunk. Vagy ott van a textilkereskedés. A textil terén keresztény nagykereskedőket jelöltek ki. Ha a textilnagykereskedőket kijelölik, akkor elgondolásom istzerlnit nem lehet az, hogy a m. kir. kormány zsidókat is kijelöljön textil kereskedőknek és ha nem. jelölte ki, akkor be kellett zárni üzletüket. Kérdem ,a m. kir. kormányt, miért nem vette át a bezárt textilkereskedésekből az összes textilárut

1

? (Palló Imre: A zsidók • elfeketézik! — Egy hang a $zélsőbafö

{

é($lon\: Az alkotmányellenes volna!) Nem mondom, hogy minden bezárt üzletben így van, de ha az ón községemben NagykaPoson CE év tavaszán egy koildusszegéniynek ülése 1943 december E-án, csütörtökön. látszó zsidó textil- vagyis rőföskeireskedőniek üzletében, amelyet 1939-bemi zátrtak le, vagyis ekkor vették el tőle az ipair jogosítván yt, cirka 4000 méteri végáru és azomikívül nagyobb miemynyiségü ruha áru volt, akkor memniyi lebet azoknál a textilnagykereiskedőknél, akik nem kanták meg a textilkereskedői kijelölést éa akik ma az árut feketén adogatják el!? (Zaj a szélsőbnilot dalon.) Belenyugszom abba, mert ezt a háború ér- • dekei követelik;, hogy nélkülözzünk, atomiban eiziti ne csak hangoztassuk, hajnem bizonyítsuk is be. Mondjuk meg őszintén

1

, akik itt vaigyunk, hogy ebbe a Házba foltos ruhában nem jött be senki, holott a-zt mondották a múltkor, bogy mindenki foltos ruháiban járjon. (Úgy van! — Derültség.) Helyeselném! azt és azt hiszem, helyeselné nemcsak pártunk, hamiem ez ae ©gesz oldal ós kell, hogy helyeselje minden képviselőtársunk azt, hogy adjon ki a m. kir. kormány olyan rendeletet a textilgyára'kinak, hogy csakis egységes ruhát készítsenek. (ÉlénlM helyiedlés és tkps cù ézêlsobaïodàion.) Mi kibírjuk egy-két-háromi esztendeig foltozással, mint ahogyan azt a közellátásügyi minisEter úr mondotte, és nekünk; mindenről le kelt mondanunk azért, hogy a, magyar nép csupasz testét betakarhassa» és meglegyer Magyarországon a belső .frontnak megerősítése. (ËlénJii helyeslés a szétiséba oldalon.) Mert a magyar nemzet nem egy pár eaer kiváiltságosból áll, hanem 14 millióból, amelynek rétegei lenyúlnak a legutolsó magyar kunyhóig is. (Tafos a $zélsőbalold\Uítkm\. — Palló Imre: Nem fontos, hogy az arisztokráciának; legyen selyme a vaeiutcai divatközp

ontb

am-!) Megígértem, hogy beszédem nem lesz hosszú, (Halljuk! Haljuk! a szélsőbaloldaiön.) így tehát nem akarok tovább beszélni, néhány mondanivalóm azonban mégig van. Tegnap este-, amikor innen hazamentem, a Ház ruhatárában; láttam, egy Esti Magyarország című lapot ési haizalvititem. Otthoni azután szerény lakáso-mba|n olvastam, és a következő ragadta meg a figyelmemet. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A follyosói csoportokban változatlanul a legnagyobb megelégedéssel állapítják meg, hogy méltóságteljes. ,ai meg ajánlási vita hangjai, és erről beszélgetnek MolesSáiryj Ödön (Éljenzés) joibbfeíölu), Husziovszíky Lajosi és Martsekényi Imre. Kiemelik, hogy az ellenzéki padsorokból elhangzott felszólalások közüi tegnap Tildy Zoltán, ma Apponyi György és Peyer Károly, alz elvi ellentétektől eltekintve, milyerai megértéssel nyilatkozott a magyar politikáról.« — (vitéz Jaross Andor; Remeik sajtószolgálat! — Horváth Géza: Ez a 'leszámolás? — Rassay Károly: Ha mi nem dicsérjük magunkat, ki dicsér bennünket 1 —; Zaj.) t Azt hiszem, hogy ha Peyer Károlyinak myilatkoiziaitai megfelelő a magyar királyi kormánynak és a túloldalinak... {FelkiálMsok a jobboldalon: Nem megfeié'é! — Horváth Géza [a Jobboldal felé): Helyes! Jól van!) Meg kell jegyeznem, hogy ez a Magyarország a kormányhoz legközelebbállló lapok egyike. (Zaj a jobbóldalon.) T. Ház! Nem alkarok polemizálni, csak aizt mondom, hogy ha ez így vau, ezért a bókért ai túloldal mondjon köszönetet Peyer Károlynak és'ne mi. • Peyieir Károly tegnapi beszédében. b>ai jól értettem, azt a kifejezést használta, hogy »A szociáldemokraita párt mindig magyar érdé-