Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

Az országgyűlés képviselőházának 348. visaoinylatuk szerint. (R. Vozáry Aladár: Bakancs, bocskor!) Ez a kulturális törvény kulturzónákat állapít meg. Ezekben a. kulturzónákban. amelyeikben tudni kell, hogy] színmagyar területeik voltak, de ahol magyarul természeteseim még a? eleimi iskolákban sem tanítottak, a tanítók 50%-kai több fizetést kaptak, mint egyebüttmondván, heigy igen barbár területein, nehéz . viszo-r yo'k között működnek. Ezenkívül 10 évi ilyen barbár területein való közioktatásügyi működés után ez a törvény miéig külön tíz hektár föld jutalomban kívánja őket részesíteni.(Ü92/ van! Ügy van! a bMkÖgépen.) A kvdturzónában, ezen a barbár területen, azonban valahogyan nem' ment a román nyelv olktatása, mert a tardai romián tanfelügyelő 1925-ben azt jelenti, hogy a kulturzó'nákban a román tanítók úgy vergődnek, inint a szárazra, kirántott halak. {R. Vozáry Aladár: Nem elég szárazra! ~ Derültség.) r De menjünk egy lépéssel tovább. Csak egy egészen: rövid kis adattal terhelem. ,az igeni tHáz figyelmét (Halljuk! Halljuk!), de azt hiszem, a mai időkben niettni mindem eredmény, nélküli ezeknek a kérdéseknek számszerű, statisztikai adataira m hivatkozni. A megszállás első éveiben, 1919-től 1924-ig összese A 2500 magyar népiskolát zártaik be és közel 3000 magyar tanító vesztette állását. (Ügw van! Ügy van! a balközépen.) 123 polgári iskolát zártak be, amiclyek rulinyemórésze magyar területen volt23 mag-yair tanítóképző és a brassói, niagyenyedi és gyulafehérvári ősrégi magyar intézetek bezárása, mint a békés, európai román kultúrpolitika dicsősége. (Közi Hoirváth József: És minit szövetséges! — R. Vozáry Aladár: Ellenségüniknek legyen mondva az, ilyeni szővetséges! — Közi Horváth József: Szívesen aidniók neki!) Igen t. Kepviseßhafz! Ha tehát a nemzeti kérdléfj't és .azt az erőfeisizítést, lamelyet Magyarország Európáéban való méltó helyéért kifejt; ilyen közelről exponáljuk, akkor látjuk, hogy Magyarország az alapvető kérdésekben mindent megtesz SE ügyek, a dolgok organikus elintézésére. Méltózta>sisan|ak azonban magerngedni, hogy most, amikor Európa, ez ai gyönyörű világrész történelmileg legnagyobb válságát éli, amikor mindaz, ami előttünk erkölcsileg*, életforma szempontjából g> a lelki tartalom sízempontjláhói érték, veszendőben van, néhány szóval világot vessek magárai az európai problémára és abbanl a magyarság jövendőjére is. Európát mindig kelet felől veszélyeztette a pusztulás, mindig keletről érték olyan tá<madások, amtelyek nieinosak kultúráját, hanem kereszténységét is; veszélyeztették." A múlt háború volt »ffi első alkalom, amikor a keleti támadási moist már nyugati támadiással is párosult és bekapcsolódott a keleti veszélybe egy folyton erősödő folyamat, egy folyton erősödő Európára Ez pedig az Újvilágnak Európai érdekeibe való bekapcsol ás avail történt. A XIX. század a liberális eszmék korszakai volt. Nagyon

1 jól tudjuk, hogy egyetlenegy társadalmi, gazdaelági, vagy politikai rendszer sem ke'ltetkezik máról-holiKapnai, véletlenül, hanem előzetes hosszú folyamatok eredménye. Ekként 'kell felfognunk

1 magiáit, a liberalizmust is és ekként kell felfognunk mindazt a rengeteg problémát, amellyel ma; Európa, és benne a magyarság is szemben áll. Egyrészt staembenálluulk à -nagy szovjet-problémával, az évezredes magyar problémával, a keleti veszéllyel: ami bentnünüíése 1943 december 1-én, szerdán. «43 ket az ural-altáji síkságról a TisZja-medeneéig szorított és hajtott, mind a, keleti problémával voit kapcsolatos. Nemcsak Wesselényinél és Wesselényi meglátásainál kezdődött ez a probléma, hanem sokkal előbb, a besenyők, a kazárok és más ellenségek nyomásával, amely bennünket a Kárpát-medencébe hajtott egy olyan geopolitikai egység elfoglalás árai, amely stratégiailag is biztosíthattítja a* keleti veszély kivédését. De ehhez a keleti veszélyhez — mint bátorkodtam érinteni — a XIX. század liberális korszaka végén egy újabb veszély járult: ennek a keleti veszélynek együttműködése a Montroe-elviet feladó amerikai politikával. Míg Amerikai elszigetelve, kikapcsolva Európa: politikai történéséből, a Monroe-politika elvi álláspontján állt, addig Európa számára' niem volt más feladat, csak ai keleti veszély kivédése Magyarország ebbemi a nagy küzdelemben olyan utat jár, amely magyar út, európai út, keresztény út és egyetlen járható út. Magyarország helyzetét ebben a nagy küzdelemben meghatározza geopolitikai helyzete, történelmi kapcsolatai, de viszont a bennünket IkÖrnyeiző népeket is bizonyos; meggondolásra kötelezi az a veszély, amely mindannyiunkra, nézve közös. A Balkáni a balkáni államoké. A balkáni államoknak azonban nem lehelt több súlyuk és politikai nyomatékuk, mint amennyit saját magúik nyomnak, nem lehetnek külső, egyéb Ilagyhatallmak

, előretolt állásai, mert ezáltal a sajátmagukistabilitását, a siajátmaguk fejlődési folyamatát teszik ki további veszélynek. Le kell szegezni «alt a bennünket környező balkáni kisállamok felé, hogy közös érdek, de méltó is, hogy az európai kérdés* amely összefügg a balkáni kérdéssel is, a magyar igazság maradéktalan rendezésével intéződjék el, mert — ahogy szintén az egyik angol államférfiú mondja — nyilvánvaló hogy a magyar állam függetlensége, a magyar állam alkotmányos berendezkedései voltak azok a tényezők, amelyek ezeket a kis balkáni államokat megmentették a végső népi és állami elpusztulástói. (Taps a johbo dalom.) Ezeki is olyan történeti tények, amelyeket itt le kell szögezni és e felé kell te>retnii a figyelmet. Az elmúlt világháború ezt az egész nagy kérdést — a liberalizmus és a keleti veszély kérdését -- mint olyat ^em oldotta meg, hanem a kérdéseket felhalmozta. Nem alkarok fejtegetésieimbein messze elmenni s az orosz kérdést csak annyiban kívánom érintene amenynyiben szorosan összefügg a bennünket környező kis szláv államok kérdésével is. Az orosz kérdés nem egy marói-holnapra történt folyamatnak az eredménye, hanem eredménye & cári uralom visszahatásának, a rossz közigazgatásnak, az orosz lélek alkatának, az orosz társadalmi berendezkedésnek, amely már akkor is, a cári uralom idején is, évszázadok óta ismerte a kollektiv mezőgazdálkodást — csak »íz ipar és a kereskedelem volt szabad — és ennek a mérhetetlenül nlagy lelki tesip édesnek, lelki mozdulatlanságnak lényegét nem tudta megoldani maga a keleti ortodox vallás sem. így miután az orosz lélek teljesein elveszítette minidén realitását és kritika nélküli állt a tényekei szembeni, következhetett be az a totális

1 összeomlás, amely ime odavezetett, ahol ma vagyunk. Itt kell leszögeznem, ha Európa és az európai népek sorskérdéseit Európánkívüli tényezők állapíthatnák meg, ez a helyzet önmagában végzetééi katasztrófát rejtenie magában