Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

Az országgyűlés képviselőházának 348. ülése 1943 december 1-én, szerdán. 441 ségugyi, a nép szociális; a nép gazdasági, a nép kulturális é& a nép erkölcsi viszonyait, szószerinti érteleimben egy szociális katasztert épít ki minden falunak, tanyaháznak, min­den pusztának és községnek a szociális kérdé­seit az illető község, város- országrész vagy törvényhatóság adott viszonyaihoz alkalmaz­kodva, gyakorlati szempontokra valló tekin­tettel kívánja megoldani. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Dontáh György: Beveridge is ta­nulhat belőle! — R. Vozáry Aladár: Távkeze­lés!) Olyan mélyreható és olyan minden doktri­nától mientes. ai magyar kormányzati és igaz­gatási szellem gyaíkoirlatiaisiságát feltüntető törvény ez, hogy — mint egyik képviselőtár­sain közbeszólásában említette — Beveridge is tiainailhat ebből a magyar törvényiből. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt hívom fel a pro­pagandaiügyi miniszter úr figyelmét, hogy a Nép- és - Családvédelmi Alap által elért nagy eredményeket ország és világ előtt propagálja-. (Helyeslés jobbfelől.) nem azért, hogy ön­magunkat győzzük meg az elért eredmények állandó ismertetésével, hanem azért, hogy meg­győzzük a nemzetközi közvéleményt. Igen t. Ház! Mindezeknek az igénytelen. adatoknak .felsorakoztatása val csalk szembe akartam szálltai a,zzal a nemzetközi propa­ganda, által annyiszor ismertetett: váddal, mintha Magyarország ne-m ismerte volna fel a kor szellemét, neim helyezkedett volna a szo­ciális segítség útjára és mintha ezekben a kér­désekben elmaradt vojlinia a külföldi államok­kal szembeiiT. Ez a vád neon állt helyt, ez a vád alaptalan és nieim céloz mást, mint hogy Magyarországot a nemzetközi 'közvélemény előtt, diszkreditálja, (Ügy vcw! Ügy van!) hogy majd ha jön a béketárgyalások lehető­sége, akkor mint Afganisztán vagy egy afri­kai gyáirmatállam kerüljünk a 1 béketárgyalá­sok asztalához, nempedig lágy, ahogyan Euró­pának túloldalt képviselő nagy történetírói vagy államférfiúi állapították meg a mi sze­repünket. Mert például Macau lay többek kö­zött: azt mondja, hogy ha Magyarország nem állt volna ki a török elé és másfél évszázadon keresztül egész testével nem vérzett volna el és nem fogta volna fel azt a szörnyű , keleti hullámot, akkor aiz oxfordi egyetemen nia a Biblia helyett a Koránt tanítanák. (Úgy van! Ügy vain!) Mich elet pedig azt mondja egy tör­téneti munkájában, hogy Magyarország a ke­reszténység eleven, élő paíjzsa és Európa áldott megmentője. Mi! azt akarjuk, hogy ez az at­moszférái állandósuljon irányunkban a túl­oldalon is. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Felvetődött, igen t. Ház, a nemzetiségi kér­dés. A nemzetiségi kérdés lesz az elkövetkezendő magyar politika tengelykérdése. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) A nemzetiségi kérdéssel magyar őszinteséggel, bátorsággal és teljes tár­gyi ismerettel kell szembenézni minden odalon. A miniszterelnök úr a nemzetiségi kérdéssel 1943. május 29-i nagy beszédéten foglalkozott és a jogok kölcsönös tiszteletében és az embe­riességben, ebben a két elvben állapította meg a nemzetiségi kérdés, nyugvópontrahozását Ehhez á kérdéshez a masrunk részéről niés: annyit bátorkodunk hozzáfűzni, hogy élbe bele kell vinni mindkét oldalon az igazságosság és a kölcsönös kieneresztelődés szellemét is. Sehol Európában nincs nemzetiségi kérdés, amely a maga egészében, történeti fejlődésében mint történeti folyamat olyan áttekinthető, de viszont annyira időszerű is volna, mint Ma­gyarországon. Tudjuk azt nagyon jól, — és itt érdemes néhány történeti visszapillantással is élni — hogy Magyarország a XV. században 85%-ig egy kompakt, nagy magyar birodalom volt, lélekszáma ugyanakkora, mint az akkori összes 400 'vagy 450 apró német állam és ugyan­akkora, mint az angolszász állam; 4-5—4*5 mil­lió volt ezeknek a nagy nemzeteknek a lélek­számai Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarország az osztrák birodalommal akkor szorosabb' kapcso­latban volt. Akkori történt II. Lajosnak Rudolf­fal kötött örökösödési szerződése s az 1519. évi császárválasztás, ahol először kerültek az euró­pai és világhatalomért való versenyezés tekin­tetében egymással szemben I. Ferenc francia király és V. Károly. Az aacheni császárvá­lasztó gyűlésen a császári trónra V. Károly ke­rült és ettől kezdve a francia politika állan­dóan Habsburgellenes volt és természetesen németellenes, mind a mai napig és miután II. Lajos megkötötte az örökösödési szerződést Miksával, a Habsburgok világhatalmi eliő'ne­törését a francia politika úgy kívánta ellen­súlyozni, hogy szölvetséget kötött a ímásik keleti veszedelemmel, a törökkel és Magyarországra zúdították, mint a német-római birodalommal együttműködő és vele örökösödési szerződés­ben, lévő hatalomra, a török inváziót. Ezt sem időszerűtlen ma szóvátenni. Nem kell azt külön kiemelni, hogy Magyarország elvérzett, nem kell azt^ külön kiemelni, hogy Magyarország népességének körülbelül háromnegyed részét elvesztette, nem kell azt kiemelni, hogy amikor a felszabadulás után e területek ismét a ma­gyar korona impériuma alá kerültek, akkorra troár a magyar lélekszám leesett és 17204>am a magyarság a magyar királyság lakosságának már csak 55°/o-át tette ki. Ettől kezdve azután a Habsburgoknak 1 a magyarság elnyomására törekvő politikája gyakorlatilag abban érvé­nyesült, hogy a neoacquisticán keresztül is a magyar földbirtokosokat és a régi családokat kiforgatták birtokállományaikból. ezzel szem­ben oedig a világ minden tájáról — Amerikát és Afrikát kivéve — telepeseket hírvtak ide be. (Ügy vom! Ügy van! a jobboldalon.) A. telepeseik kedvezményeket kaptak. Míg à magvar paraszt, étsi a- magyar jobbág-y még a XVIII. század közepén is eisryes alföldi vá­rosokban éjszaka mean aludhatott meg. ugyan­akkor a telepesek százezrei özönlöttek Magyar­ország felé és megszállták a résri magyar területeket. 40—60 hektárnyi földet kaptak teljes instrukcióval, adóméntesséarerel. s első­szülött (gyermekeik nem voltak kötelezve m'ég katonai szolerálatra seim. Ez volt IR£ a'politika, amely 1720-tól 1780-ie: a magyarság 55 százalé­kos arányszámát leszorított^ 39 százalékra. A nemzetbein élő 1 nagy vitalitás bizonyítéka, hogy a magyarság' ilyen körül mén vek között is tudtn_ biztosítani minid számbelileg, mind kul­tú^áliö és politikai teHnteiben .% maga szunre­máciáiát és már 1850 ben ismét elérte az 54*4 százalékot. Megerősödött, előretört. Igen t. Képviselőház! A kisebbség kérdé­sében tehát ez után a történeti visszapillantás után meg kel] állapítanom, horv a rojsgyar ni-' kotroányjoorjniem: ismer kisebbséget, vagy nem­r.etiséeret (Ügn vn*n! mbbfelőf.). a magyar . al­kotmányjog mikideaikit a Szent Korona tag­iának tekintett, aki az államhűség és az állam ­61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom